Névjegy

A Közgazdaságtudományi Egyetemen végzett 1993-ban közgazdász szakon. Már az egyetem alatt elkezdett dolgozni a Népszabadságnál a vezérigazgató asszisztenseként. Főnöke unszolására végezte el a logisztika szakirányt is. Diplomamunkájának köszönhetően a Plus Élelmiszerdiszkontnál kezdte pályafutását logisztikai vezetőként. 1995-ben az Austrian Tabaknál (később Hungarian Tobaccónál) Budapesti régióigazgatóként, kereskedelmi igazgatóként, az utolsó három évben pedig ügyvezető igazgatóként dolgozott. Ezután a Kika, majd a Móta Kereskedelmi Kft. ügyvezetői pozíciója következett. A Laurellel évek óta jó kapcsolatot ápol, 2011. április elsején nevezték ki a cég stratégiai és üzletfejlesztési igazgatójává.

Épp fél éve nevezték ki. Mit tűzött ki célul, és mit sikerült elérni?

Két dolgot tűztünk ki. Az egyik a cégstruktúra átalakítása. Ez meg is valósult, a Laurel cégcsoport holdinggá alakult. Ez egy olyan fejlődésnek a mérföldköve, amelyben a Laurel a nagyon erős kasszaszoftveres cégből fokozatosan alakult át olyan céggé, amely a kiskereskedők gyakorlatilag minden egyes munkafolyamatára képes valamilyen megoldást adni. Erre jó példa a Coop, az egyik legnagyobb partnerünk, amely integrált boltirányítási rendszert használ. Új stratégia, hogy a beszállítói körrel, a gyártókkal is szélesítjük a vevőkört és a nekik kínálható termékskálát is. Emellett fontos lépés, hogy a nemzetközi piacra lépünk. Az utóbbi fél év eredménye, hogy a Coopon keresztül kapcsolatba kerültünk a régió több Coop szervezetével, ilyen az ukrán, az orosz, a bolgár és a szlovák Coop.

Stratégiai igazgatóként mi a feladata?

A Laurel a retail szektornak szolgáltató IT-cég. Az én feladatom az, hogy segítsek a munkatársaknak a kiskereskedők szemével látni a világot. Szemléltetem, hogyan éli meg egy kereskedő a mindennapjait, milyen szükségletei vannak, milyen folyamatokkal dolgozik, mert így tudunk jó szoftvert adni a kezébe. A másik oldalon a kereskedők igényeit kell szűrni, figyelmüket felhívni az új technológiákra.

Vevők a kereskedők ebben a viharvert gazdasági környezetben az ilyen fejlesztésekre?

A kiskereskedelem válságban van, sokkal kevesebb a fejlesztésre-beruházásra elkölthető pénz. Viszont a vevők fogyasztási szokásai megváltoztak, egyre fejlettebb digitális eszközöket használnak, ezért a kiskereskedelemre is nagy nyomás hárul, hogy fejlesszen, muszáj haladni a korral.


De költenének – ha volna miből –, vagy győzködni kell őket?

Győzködni kell, mert a kereskedő gyorsan megtérülő befektetést szeretne. Ezért a mi feladatunk már afféle tanácsadói-konzultánsi szerepkör. Egyébként ez a komplexitás vonzott, amikor Bessenyei István cégvezető felkért erre a pozícióra.

Nagyon le vannak maradva a magyar kereskedők a külföldi bolti megoldásoktól, vagy még a külföldi is tanulja az új technológiákat?

Nem vagyunk lemaradva, egész korszerű boltokkal, jó színvonalon működik a magyar kiskereskedelem. Ha vannak is, azok is fél-egy éves lemaradások, amelyek az eltérő gazdasági környezetből adódnak.

Melyek ma a trendek, a legújabb eszközök, megoldások, amelyek nálunk is valószínűleg sikert fognak aratni?

Az online megoldások mind a vevő elérésében, mind az eladásban nagyon dinamikusan fejlődő területnek számítanak, ahogy a törzsvásárlói rendszerek fejlesztése is. Ennek kapcsán a SuperShop új verzióját is napokon belül elkészítjük és használatba kerül.

A SuperShophoz mit tesz hozzá a Laurel? A szoftvert?

Igen, azt a háttérszoftvert, háttéradatbázist, amelyben a vevők vásárlásairól szóló adatok összegyűlnek. Ez a szoftver lehetővé teszi az online kapcsolatot a kasszákkal, például pontgyűjtésnél-pontlevásárlásnál, másrészt a kommunikáció elindítását a vevőkkel, legyen az papíralapú vagy online. Nagy előrelépés, hogy vevő, termék, bolt, lánc vagy gyártó szerint is lehet az adatbázisból válogatni, és szinte egyénre szabottan tud marketingajánlatot, akciós ajánlatot, majd kupont küldeni a rendszer. Vagyis a rendszer „látja”, hogy én milyen típusú ásványvizet teszek általában a kosaramba, ezért ha ez az ásványvíz akciós lesz, akkor ilyen ajánlatot fog nekem kiküldeni.

Sok cégnél, sok területen dolgozott. Most helyén van?

Minden pozíciómban helyemen voltam, azt gondolom, hogy mindenhol szívvel-lélekkel végeztem a munkámat. Most is a helyemen vagyok, nagyon élvezem, mert szélesek a lehetőségek. Aki ismer, az tudja, hogy nem szeretek egy helyben ülni és egy dolgot csinálni, tehát nekem az a jó, ha nyüzsgés van körülöttem. Itt ez adott, másrészt a szakmában maradtam, sok kereskedővel dolgozom, és ez így mind boldoggá tesz.

Mennyit dolgozik egy nap?

Átlagban napi tíz órát biztosan. De ezt tudjuk egy kicsit rugalmasan kezelni, nem nézzük az óráinkat. Talán ez az egyik előnye annak, hogy családias cég vagyunk.

Apropó család… ők hogyan tűrik?

Már hozzászoktak ehhez az életstílushoz, a gyerekek is úgymond belenőttek.

Hobbira marad még ideje?

Igen, sőt! Amikor tehetem, kertészkedem. Mivel Gyermelyen lakom egy családi házban, nagy kerttel, ez nem olyan nehéz. Amikor tehetem, kint vagyok a kertben, akkor kikapcsolódom, nem csörög a telefon, csak tolom a fűnyírót… Emellett elég aktív közösségi életet élünk a feleségemmel. Mivel sváb származású vagyok, a helyi német kisebbséget vezetem: próbáljuk a német nyelvoktatást szinten tartani, jó kapcsolatot ápolunk a német testvérfaluval. A másik hobbim a foci. A szomszéd faluval együtt működtetünk egy labdarúgó-egyesületet, és büszkén jelenthetem, hogy négy korosztályban 150 igazolt focistánk van.

Elég sűrű lehet az időbeosztása. Mindenre jut idő?

Most már igen. Két évvel ezelőtt egészen más voltam ebből a szempontból. Dolgozott bennem a bizonyítási kényszer, a stressz, a megfelelési vágy. Úgy látszik, ahogy öregszem, megtanulom a stresszt kezelni, munka és magánélet között az egyensúlyt megteremteni.

Ehhez az kell, hogy idősödjön az ember?

Nekem az kellett, hogy idősödjek, hogy tapasztaljak. Tőlem sokszor kérdezték fejvadászok, hogy mi a gyengém. Tudom magamról, hogy nehezen mondok nemet, akár munkatársakról, akár barátokról van szó. Ilyen értelemben jót tettek az évek.

Ez nem abból fakad, hogy vidéki származású?  Úgy gondolom, hogy a vidékiek máshogy, talán nagyobb alázattal és megfelelési kényszerrel állnak hozzá a munkához.

Valószínűleg ez is benne van a pakliban. Vidékiként az ember egész más mentalitást hoz magával. Én különösen, hiszen egy sváb precízen, mindent beosztva éli le az életét. Például egy sváb faluban olyan nem lehet, hogy hosszabb a fű, mint kellene. Én is ilyen vagyok, megkeresem, megtalálom, megoldom, a stressz meg csak gyűlik. Olyan negyvenéves korom körül kezdtem erre figyelni, kezelni.

Bevásárolni van ideje elmenni?

Van, bár nagyrészt a feleségem végzi.

Melyik bolttípus a kedvence, hova szeret járni?

Nálam ez vegyes. Váltogatom a boltokat, pont azért, hogy lássam, hol mi történik.

Főzni szokott?

Azt nem, de palacsintát kiválóan sütök, 12 sütővel egyszerre is akár. Egy balatoni nyári munka alatt fejlesztettem tökélyre, akkor 5100 darab palacsintát sütöttem egy nap. De nekem már nem is ez az élmény, hanem az, hogy a középső gyerek is kiválóan süt már három serpenyővel.