Cséfalvay Zoltán államtitkár azt nyilatkozta, hogy vállalniuk kell a rizikót azoknak, akik egészségkárosító termékeket fogyasztanak. Az Élelmiszer Szaklap hónap témájával kapcsolatban a gyártók, a gyorskiszolgáló éttermek, az ÉFOSZ, a KÉKI, a fogyasztó- és egészségvédők is megszólaltak, sőt – egy szintén az Élelmiszer Online-on is olvasható írásunkban – a vásárlók is.

2010 nyarán a Stratégiai Szövetség a Magyar Kórházakért vetette fel először, hogy különadóval kellene terhelni az egészségtelen élelmiszereket, bár akkor még csak néhány terméket említettek meg.  A hamburgeradót – előzetes tervek szerint – a valamilyen okból egészségtelennek minősített élelmiszerekre vetné ki a kormány.  „Ha bizonyos terméknek kimutathatóan egészségkárosító hatása van, amelyek kórházi kezelést vonhatnak maguk után és ezt a társadalom fizeti, az a terhek nem egyenlő megosztása. Nyilvánvaló, hogy aki ezeket a termékeket fogyasztja, annak a rizikót is vállalnia kell” – mondta a hírTV-nek Cséfalvay Zoltán nemzetgazdasági államtitkár, miután a kormány február eleji háromnapos ülése után felröppent a média által hamburgeradónak elkeresztelt különadó ötlete. Konkrétumokat egyelőre nem tudni, az elképzelés azonban óriási visszhangra talált. A feszültséggócok leginkább két kérdés körül generálódnak: az egyik, hogy ki és mi alapján fogja eldönteni, melyik élelmiszer egészséges és melyik nem, a másik, hogy ki fogja a különadót megfizetni.

Mi számít egészségtelennek?

„Az élelmiszer-ipari cégek komoly erőfeszítéseket tesznek az egészséges életmód oktatására, s támogatják azt. Ez az adó negatív hatást válthatna ki, ugyanis „nincs egészségtelen élelmiszer – akkor nem lehetne a piacon –, csak egészségtelen táplálkozás van” – .nyilatkozta a Világgazdaság.hu-nak Csontos Csaba, a Nestlé Hungária Kft. vállalati kapcsolatokért felelős igazgatója. Ha a kormánynak az a célja, hogy az egészséges életmód irányába terelje az embereket, az nem biztos, hogy szerencsés korlátozással. „Ha a kormánynak valóban ez a célja, akkor azt termékfejlesztéssel is segítenék a gyártók” – tette hozzá Csontos Csaba, ami azt jelenti, hogy a szakma nyitott a párbeszédre, s várják, hogy létrejöjjön valamilyen párbeszéd, ha törvényalkotási szándékra kerül a sor. A megadóztatandó termékek körét márpedig elég nehéz meghúzni. Elvileg minden élelmiszer után hamburgeradót kellene fizetni, hiszen szinte lehetetlen megállapítani, hogy amit fogyasztunk, az mennyire ártalmas. A szakemberek szerint önmagában semmi nem árt, a lényeg a mennyiség és az életmód. „Az elfogyasztott mennyiségtől függ, hogy egy élelmiszer káros-e az egészségre vagy sem, egyébként nem igen lehet eldönteni, hogy önmagában egészséges-e vagy sem – mondta Bánáti Diána, a Központi Élelmiszer-tudományi Kutatóintézet (KÉKI) főigazgatója. Az életmódra hívta fel a figyelmet az Élelmiszer Online-nak nyilatkozó M. Kovács Márta dietetikus is. „Meghatározó lehet az adott élelmiszer káros mivoltának megállapításakor, hogy a fogyasztó amúgy milyen életmódot folytat, ugyanis ha valaki rendszeresen sportol, kiegyensúlyozottan táplálkozik, de olykor – ha az ideje másra nem ad módot – bekap egy hamburgert, kevesebbet árt az egészségének, mint az, aki ugyan egészséges élelmiszereket eszik, de abból sokat és rendszertelenül.” Ugyanezen a véleményen van a Gyorskiszolgáló Éttermek Egyesülete is. A Világgazdaság.hu-n megjelent számítások szerint ugyanis az adó csak az adóbevételeket növelné, de a kalóriák nem csökkennének: „A termékenként 10 forintos különadó bevezetése mintegy 1 milliárd forint adóterhet jelentene a szektor számára, és 4 százalékos áremelést a gyorséttermi szektor esetében. Az egyesület adatai szerint havi 90 főétkezésből összesen 2 alkalmat tesz ki a gyorskiszolgáló éttermekben történő étkezés. A hamburger egy átlagos felnőtt napi kalória-beviteléből mindösszesen 30 kalóriával részesül, azaz a napi bevitel 1,5 százalékát teszi ki. A különadó miatti 0,4 százalékos fogyasztáscsökkenés így legfeljebb 0,006 százalékkal mérsékelhetné egy magyar átlagember napi kalória-bevitelét.  Hasonló eredményekre jutott az egyéb érintett termékcsoportokra vonatkozóan a Magyar Édességgyártók Szövetsége is a csokoládé esetében.
Az Élelmiszer-feldolgozók Országos Szövetsége sem rajong a különadóért. Közleményükben tudatták, hogy bár konkrétan nem ismerik a kormány hamburgeradó néven ismertté vált elképzelését, de azt várják, hogy ebben a magyar élelmiszer-feldolgozó ágazat jövőjét befolyásoló kérdésben az érintettek bevonásával, valódi szakmai vitát és hatásvizsgálatokat követően szülessen döntés. Szerintük a különadó jelentősen rontaná az amúgy is komoly nehézségekkel küszködő magyar élelmiszeripari vállalkozások regionális versenyképességét, különös tekintettel arra, hogy Magyarországon az élelmiszerek általános forgalmi adója uniós szinten is a legmagasabbak közé tartozik.

Az érem másik oldala

Adalékanyagok, átnevezés, kényszer szülte trükközések

A hamburgeradó kapcsán fel kell hívni arra is a figyelmet, hogy az a jogalkotói szándék, amely az olcsóság érdekében alkalmazott egészségtelen adalékokból álló „élelmiszerek” diadalmenetének is gátat kíván szabni, szintén díjazandó elgondolás. Csakhogy az élelmiszeripar is kiszolgáltatott helyzetben van.  Az igazi csapás akkor érte a feldolgozóipart, amikor egyszerre alakult át a mezőgazdasági értékesítési és alapanyagoldala. A korábban integráló, a terméklánc motorjaként működő feldolgozók mindkét irány felé kiszolgáltatottakká váltak. Az azóta is tartó kettős nyomás kiegészült az egyre gyorsuló ütemben változó fogyasztói igényeknek, valamint a szigorodó jogszabályi feltételeknek való megfeleléssel, továbbá a súlyos költségvetési terhekkel. Mint messiások jelentek meg ezekben a nehéz időkben az adalékanyagokat gyártók ügynökei, akik a receptúrák egyszerűsítésének és főleg olcsóbbá tételének mézesmadzagját húzták el a gyártók orra előtt. A költségek csökkentésének állandó kényszere ma általánossá tette az adalékok alkalmazását az élelmiszerek tartóssága, látványossága, ízletessége és olcsósága megőrzése céljából. Ezek némelyikét nevezhetnők akár időzített bombának is, amely bármikor robbanhat. Az Élelmiszerkönyv a használatukat engedélyezi, de az egyre több kutatási eredmény napvilágra kerülése, az interneten terjedő levelek súlyos bizalmi válságot okozhatnak a fogyasztókban az élelmiszerek egészségügyi hatására vonatkozólag. Nem véletlen, hogy a valóban tudatos gyártók már komoly erőfeszítéseket tesznek az adalékok használatának mérséklésére, és az ezektől való mentességet helyezik kommunikációjuk középpontjába. Ennek egy vadhajtása az átnevezéses trükk, amely szintén csak a probléma megoldásának halogatása: a köztudatban egyre riasztóbban hangzó élelmiszer-adalékokat próbálják természetesnek tűnő fogalmak, illetve keverékek mögé bújtatni.  Az egyre olcsóbb élelmiszer előállításának kényszere és a természetes, friss, hagyományos élelmiszerek iránti kereslet ellentétes irányzatai egyszerre jellemzik az élelmiszerpiacot. Az élelmiszer-feldolgozók a két fal között próbálnak előrehaladni. Az adalékok használatának mérséklése, a megfelelő édesítőszer vagy só használata, a természetes összetevők iránti igény például az, amelyeket az árversenyképes, megfelelő méretű, mennyiségű gyártással kell összhangba hozni. Az adók emelése olyan időszakban, amikor a gazdasági helyzet miatt a fogyasztók amúgy is a legolcsóbb élelmiszert keresik, éppen ellentétes hatást válthat ki.

Ki fizeti a hamburgeradót?

A kormány megnyilatkozásaiból az körvonalazódik, hogy reformlépésekkel akarja kiváltani a hipermarketeket is sújtó válságadót. Amennyiben a hamburgeradó is ezen lépések közé tartozik, akkor felvetődik a kérdés, hogy nemde csak az adó neve fog változni, amit a fogyasztó fog megfizetni? Ezért is szólalt meg a fogyasztók érdekeit képviselve a Közép-Magyarországi Fogyasztóvédelmi Egyesület, amely elsősorban a megfelelő hatástanulmány elkészítésére hívta fel a jogalkotó figyelmét. Ezzel egyidejűleg olyan korlátok bevezetését szorgalmazzák a szabályozás során, amelyek megakadályozzák, hogy a különadó vesztesei a fogyasztók legyenek, azaz ne terhelhessék át a kereskedők a különadót a kiszolgáltatott vásárlói rétegre. Szintén meggondolandónak tartják, hogy azon élelmiszer-forgalmazók, amelyek egészséges élelmiszereket árulnak, adókedvezményben vagy támogatásban részesüljenek, ezzel is elősegítve, hogy ezen termékekhez olcsóbban jussanak a fogyasztók. A hamburgeradót a Nestlé fent említett képviselője is rossz iránynak gondolja.„Az áru szabad mozgása fontos az Európai Unióban, ez egy stigmatizálás lenne egyes termékekre, és a fogyasztói szokások változását jelenthetné. Ezzel egyes termékek egyszerűen drágábbak lesznek, az egyetlen, aki károsodhat, az a fogyasztó. Mivel az adó költségoldali növekedést jelentene a cégeknek, ez nem viselhető el sokáig, így az árak emelkednének, vagy munkaerőtől kellene megválni” – fejtette ki Csontos Csaba a Világgazdaság.hu-nak, és aláhúzta:  az áron keresztül nem lehet a tudatot formálni, csak terelni a fogyasztót.

Nemzetközi példák

Dánia

Idén nyáron vezetnek be különadót „egészségtelen” élelmiszerekre, pontosabban a telített zsírra. Mivel cukor és a só bevitele nélkül nem élhetünk, és a bizonyítottan egészségkárosító telített zsír fogyasztása más zsiradékfélével kiváltható, így az erre kivetett különadó szakmailag alátámasztható. Az adó 16 korona, mintegy 2,15 euró egy kilogramm telített zsírra. Az adó csak az élelmiszerek azon körére lesz kivetve, melyek telített zsírtartalma meghaladja a 2,3 százalékot.

Románia

2010-ben került szóba hasonló elgondoláson alapuló élelmiszeradó bevezetése, az élelmiszeripar és a közvélemény egyaránt hevesen tiltakozott, és drasztikus áremeléseket helyezett kilátásba, végül leszavazták a honatyák.

Nagy-Britannia

Az európai országok között az elhízás itt az egyik legsúlyosabb gond. Felmerült, hogy különadóval sújtsák az egészségtelennek tartott élelmiszereket, ám ez áremelkedéshez vezetett volna, a legszegényebb rétegeket sújtotta volna leginkább, a javaslatot ezért elvetették. Azonban a kormány kuponokat bocsátott ki, amelyeket egészséges élelmiszerekre (alacsony zsírtartalmú joghurtra, teljes kiőrlésű gabonára, fagyasztott zöldségre) válthatnak be a tulajdonosaik, fejenként  50 font, azaz nagyjából 18 ezer forint értékben.