Elég az új adóterhekre, új jogszabályokra, a hatalmas alapanyagár-ingadozásokra gondolni, de a fizetőképes kereslet alakulása és a forint árfolyamának változásai is sok ősz hajszál okozói. Nem véletlen, hogy szakmai szövetsége is hangnemet váltott, és egyre határozottabban lép fel az ipar helyzetét negatívan befolyásoló tényezők egyre sűrűbb sorai ellen. A belföldi piac ugyanis továbbra is gyors ütemben csúszik ki a hazai feldolgozók kezéből.

Nő az import térnyerése

Az év első kilenc hónapjában újabb öt százalékkal csökkent az élelmiszeripar belföldi értékesítése. Eközben az élelmiszer-kiskereskedelem volumenindexe (100,2%) nem változott az év eleje óta, tehát az import mennyiségi térnyerése folytatódik. Ezt az élelmiszeripar számára a kivitel bővülése ugyan ellensúlyozta, így nem csökkent az iparág termelése, de a belföldi eladások súlya jóval nagyobb, mint az exporté, és a jelentősége is. Különösen súlyos a visszaesés a zöldség-gyümölcs feldolgozók és a malmok hazai eladásaiban. Növekedni tud viszont a baromfihúsok eladása, az étolajforgalom, az üdítő- és dohánygyártók belföldi eladása.

Kényszer az export

A kivitel terén igen sikeresek a zöldség-gyümölcs feldolgozók, akik érzékelhetően törekszenek belföldi részesedéseik megőrzésére, de egyedül az exportban látják a növekedés lehetőséget, így több energiát fordítanak ennek fejlesztésére. Ahhoz, hogy iparági szinten is jelentősen bővül az export, hozzájárult még a növényolajipar, a baromfiipar, a húsipar és az üdítőgyártók is, és persze valamelyest a gyenge forint. Félreértés ne essék! A kivitel bővítése nem lehetőség, hanem kemény kényszer. A magas alapanyagárak és növekvő gyártási költségek között, a szűkülő belföldi eladások miatt egyetlen kiút a határon túl eladni. Ezt persze a vevők is tudják, és kérik a részüket az árfolyamnyereségből is.

Csökkenő létszám

Talán nem is csodálkozunk már azon, hogy az élelmiszeriparban alkalmazottak létszáma ebben az évben is mérséklődik. A szeptemberig mért 96 ezernél is kisebb szám újabb mélypontnak számít. Ezzel persze növekszik a hatékonyság, de ennek növelését inkább a kibocsátás növelésével, mintsem a kevesebb emberrel lenne célszerű elérni. Az élelmiszeripar termelékenysége 2011 első kilenc hónapjában három százalékkal emelkedett. Az élelmiszeriparban már alig a 3,6 százaléka dolgozik a nemzetgazdaságban alkalmazottaknak, és 15,4 százaléka a feldolgozóipariaknak.

Alacsony bérek

Az élelmiszer-ipari bérek ebben az évben közel húsz százalékkal maradnak el a feldolgozóipari vagy a nemzetgazdasági átlagtól. Ez a különbség sajnos tartósan nő, amire nemcsak az egyre növekvő szakember-ellátottságot, hanem a szakképzés nehéz helyzetét is vissza lehet vezetni.

Tőke- és hitelállomány

Az élelmiszeriparba nehezen érkezik a tőke. A külföldiek aránya ebben az évben nem tudott növekedni. A jövő évben talán nem így lesz, hiszen repkednek hírek felszámolásban lévő cégek iránti külföldi érdeklődésről és folyó eladási tárgyalásokról. A külső finanszírozás pedig az általános tendenciáknak megfelelően nehezül. Az élelmiszeripar hitelállományának több mint két és fél éve tartó csökkenése idén ősszel megállt, de ebben a devizahitelek leértékelés miatti állománynövekedése játssza a kulcsszerepet. Az iparág hitelképessége ugyanis szemernyit sem javult ebben az évben.

Számok

A gazdálkodás körülményei 2011-ben sem mutatnak javuló tendenciát. Ezzel nemcsak azért kell foglalkoznunk, mert az élelmiszeripar tevékenységnek legfontosabb elemei, hanem azért is, mert tényszerű, hogy immár a gazdasági növekedés meghatározójává vált Magyarországon a mezőgazdaság és az élelmiszeripar. Ahhoz, hogy ezt a kormányzati szándékkal egyező pozícióját meg is tudja tartani, nélkülözhetetlen gazdálkodási környezetének javulása.

Magyarország bruttó hazai terméke a KSH és az Ecostat – korlátozott információs bázisra épülő – közös gyorsbecslése szerint 2011 III. negyedévében 1,4 százalékkal növekedett az előző év azonos időszakához viszonyítva. A növekedés fő tényezője a mezőgazdaság és az ipari export volt. Az év első háromnegyed évében összességében 1,8 százalékkal emelkedett a gazdasági teljesítmény. Az infláció az első tíz hónapban 3,9 százalékos volt. A reálkeresetek (elsősorban a személyijövedelemadó-törvény kedvező változása miatt) 4,0 százalékkal emelkedtek az első félévben. Ez utóbbi a nagy visszhangot kapott nyugdíjpénztári reálhozam-kifizetésekkel együtt sem fordítódik több élelmiszer vásárlására, alapvetően a magas háztartási eladósodottság miatt.

Az év utolsó hónapjai, a jövő évi költségvetés körüli tervek és viták kétségtelenné teszik, hogy az élelmiszeripar helyzete tovább fog nehezülni, terhei jövőre tovább nőnek. A forgalmi adó emelése, a felügyeleti díj, a népegészségügyi termékadó, a kommunális adó, az autók adója és átírási illetéke, és még sorolhatnánk azokat a tételeket, amelyek esetében az állammal szembeni kiadások növekedhetnek. Ehhez járul a bérek, az üzemanyagok és egyéb energiafélék várható áremelkedése.

Miután az erre az évre szóló előrejelzésem minden eleme valóra vált, ez felbátorít arra, hogy kiindulva a magyarországi élelmiszeripar jelenlegi állapotából és a jövő évben várható fejleményekből, ismét prognózisba bocsátkozzam.

Prognózis

Az élelmiszeripar termelése a jövő évben sem fog csökkenni. Inkább kisebb, 2-3 százalékos emelkedésre számítok, egyértelműen a kiviteli lehetőségek szélesedése miatt. A belföldi eladások csökkenésének üteme mérséklődni fog, de a csökkenés fennmarad. Ennek mértékét tekintve szintén két-három százalékra számítok, mindez mennyiségi alapon. Az értékbeli változások a forint árfolyamán kívül a nemzetközi árupiacoknak is kitettek, ezért nehéz előre látni.

Annyi látszik, hogy a forint gyengülése nem rövid távú jelenség. A tőzsdéken hetek óta oldalazás zajlik, ami azt jelenti, hogy a befektetők keresik a beszállási pontokat. Ez azt mondatja velem, hogy hamarosan újabb növekedési hullám indul a mezőgazdasági tömegcikkek piacán. Aki kételkedne abban, hogy ez meg fog-e jelenni a honi árakban, tekintsen az alábbi ábrára, amely a chicagói tőzsdei és a hazai termelői búzaárak szoros párhuzamát mutatja.

Az a véleményem, hogy az élelmiszerek importjával kapcsolatos kereskedelmi motivációk olyan erősek, hogy a gyenge forint érdemben nem tudja csökkenteni a behozatalt. Ez egyben azt is jelenti, hogy nem számítok arra, hogy érdemben változna a kereskedelmi üzlet- és árpolitika a következő évben. Helyes tehát az élelmiszeripar azon törekvése, hogy minél nagyobb arányban értékesítse külföldön termékeit. Ez egyben egyre komolyabb vízválasztóvá is válik, hiszen aki nem képes exportra, az csak a belföldi piacnak kiszolgáltatva igen nehéz helyzetben van, sokuk csak a feketegazdaság felé sodródással tudnak talpon maradni. Ez pedig versenyképességi és fenntarthatósági szempontból egyaránt visszalépést jelent. S ne feledjük, a feldolgozó a termékpálya közepén helyezkedik el, nehézségei beszállítói oldala felé mindenképpen kivetítülnek.

Az élelmiszer-ipari vállalkozások számában nem számítok érdemi változásra. Amennyi megszűnik, annyi létre is jön, elsősorban a mikro- és kisvállalkozási körben. Ezek szerepe tovább növekszik a lokális ellátásban, ami nem reális alternatívája, de jó és egyre kevésbé nélkülözhetetlen kiegészítője a hálózatos kiskereskedelemnek. Úgy fest, hogy az év elején újra lesz lehetőség fejlesztési pályázatok benyújtására, ami várhatóan szintén az élelmiszeripar ezen csoportjainak fog valódi lehetőséget adni a piacképesség javítására.