A gyenge forint azok számára is kedvező, akiknek a termékei közvetlenül importtermékekkel versenyeznek, hiszen a behozatal drágul. Bár ezt a hatást a kereskedelmi üzletpolitika továbbra is tompítja.  

Nem szabad azonban elfeledkezni arról, hogy miért is ez a gyengülés. Ne feledjük, hogy manapság az egész világ egy nagy spekuláció. Világszerte nagyok a kockázatok, ezért fel kell tornázni az olyan országok állampapírjainak kamatát, ahol azt biztonsággal meg is lehet kapni.

Ezért van az, hogy szép sorjában mindig új országok vannak napirenden a világsajtóban, amelyeknek „halálhírét” kell kelteni. Tehát a gyenge forint nemcsak a már említett, a termelésben és kereskedelemben érintett vállalkozásoknak jó, hanem bizony a pénzpiac spekulánsainak is. Az abnormális árfolyamhullámzás mindig ennek a jele, ahogy azt a mezőgazdasági tömegcikkek piacán már többször megtapasztaltuk.   Hangsúlyozni kell, hogy az év elején annyi tényező változott a termelés és forgalmazás költségeit illetően, hogy nagyon nehéz a gyenge forint hatását önmagában kimutatni. Adók, járulékok, munkabért érintő változások, számos költségemelkedés, és még sorolhatnánk azokat a tételeket, amelyek ezt okozzák.

Vegyünk egy konkrét példát! Az elmúlt év utolsó hónapjaiban ízelítőt kaptunk a nehezülő import hatásáról, amikor a dráguló import miatt gyorsult a hazai sertésárak emelkedése. Ez a többletköltség persze mostanra lassan eljut a bolti árcímkékig is, hiszen az import továbbra is nehézkes.  Vannak azonban olyan tényezők, amelyek azonnal megjelennek a költségekben. Ilyen például a bérleti díj, amely döntően euróban kerül meghatározásra. A csomagoló- és segédanyagok jelentős részét is euróban számolják el. Immár ide kell sorolni az üzemanyagot is, amely az utóbbi időben szorosan követi az árfolyammozgásokat, pedig korábban a többhavi készletre hivatkozva eltolva varrták a nyakunkba.   Nagyon fontos kérdés, hogy a gyenge forint hatásai meddig tartanak. Ehhez először le kell szögezni, hogy mindenki számára mást jelent a gyenge kifejezés. Attól függ, hogy milyen árfolyamon árazta be az adott terméket, illetve milyen árfolyam mellett szerezte be a hozzávalókat. Aki igen óvatos volt (és persze a piaca megengedte), már tavaly 320 forintos euróárfolyammal képezte árait. Ez nem feltétlenül az élelmiszerekre jellemző, és inkább az év végi megnövekvő kereslet idején lehetett életképes.  

A hatás időtartama leginkább magától az árfolyam-alakulástól függ. A január közepi nemzetközi (!) elemzői vélemények februárra 311, három hónapos időtávban 310 forintos euróárfolyamot vártak. A józanul gondolkodók számára nyilvánvaló, hogy a – divatos szóval élve – fundamentumok nem indokolnak 300 forint feletti euróárfolyamot. Ha tehát az ország finanszírozhatóságával kapcsolatban gerjesztett hullámok alábbhagynak (ennek egyébként máris látszanak a jelei), erősödésre lehet számítani.   A forint gyengélkedése jó alkalom a hazai termékekkel szembeni elkötelezettség további növelésére. Amikor az importtermék árversenyképessége csökken, talán többen gondolkodnak el a hazai vásárlásán, főképp, ha ezt közvetítené minden csatorna. Ráadásul, vigyázat, a várható forinterősödés kapcsán hamarosan vonzó akciós árak tűnhetnek fel az importterméknél.