Bár családjának legismertebb és legünnepeltebb tagja volt, magát a sörfőzdét nem ő hozta létre. Nagyapja, Gerard Adriaan Heineken még 1864-ben, 22 évesen vásárolta meg az amszterdami Den Hoyberg (A Szénakazal) névre hallgató főzdét – átszámítva mintegy 6500 forintért (21,80 euróért).

Ő volt az első, aki főzdéje mellett egy laboratóriumot is fenntartott, ahol Louis Pasteur egyik tanítványa, Dr. Elion segítségével 1886-ban létrehozták a kimagasló minőségéről híres „Heineken A-élesztőt”, ami állítólag a mai napig felelős a jellegzetes ízért. A minőséget a fogyasztók és a szakma is értékelte, nem csoda tehát, hogy a nagyapa 1893-as halálakor Hollandia legnagyobb sörfőzdéjévé nőtte ki magát a Heineken.

A 20. század első felében, a két világháború és az átalakuló társadalmi rend okozta gazdasági- és minőségbeli ingadozások ellenére a Heineken meg tudta tartani regionális elsőségét, azonban a nemzetközi siker még váratott magára.

Persze nem arról van szó, hogy Alfred Henry „Freddy” Heineken megjelenéséig senkinek nem jutott volna eszébe az expanzió. Heinekenék még 1931-ben a Fraser & Neave konglomerátussal karöltve alapítottak főzdét Szingapúrban, és a szesztilalom feloldása után, 1933 végén elsők között szállítottak sört az Egyesült Államokba. A sör jó volt, de hiányzott a megfelelő marketing.
 

Itt lépett a színre Freddy, aki már 1939-ben az értékesítés és a reklámozás területén dolgozott az Egyesült Államokban – itt szerezte meg a kellő tapasztalatot és ismeretet a globális piac meghódításához. A cég világsikere mellett a másik jelentős célja a Heineken visszavásárlása volt, ugyanis mire 1942-ben hivatalosan is a nagyapja által alapított vállalkozás alkalmazottja lett, a többségi tulajdon már kikerült a család kezéből.

Teljesen meseszerű, hogy 1954-ben Freddy mindkét célja teljesült – munkásságának köszönhetően a cégnek újra kellett értékelnie működését. Egyrészről a hazai és nemzetközi piacokon elért jelentős sikerek miatt, másrészről azért, mert sikerült megszerezni a vállalat többségi tulajdonjogát, így Freddynek lehetősége nyílt véghezvinni modernizációs törekvéseit.

Az 1950-es és ’60-as évek a cég életében a területi expanzió és a letisztult megjelenés kora. 1961-re a Heineken (legalább részleges) tulajdonát már 28 sörfőzde képezte – ebből négy Hollandiában, a maradék pedig Egyiptomtól Olaszországon át egészen Venezueláig volt található. A mai napig jellemző dizájnt pedig 1964-ben vezették be.
1968-ra a Heineken világszerte fel- és elismert sörnek számított – a legnagyobb leküzdendő akadály az volt, hogy bár Európában a prémium sörök között átvette a vezető szerepet, az átlagos háztartásokban még nem került első helyre. Azonban erre is csak bő tíz évet kellett várni, Freddy pedig ezt úgy oldotta meg, hogy felvásárolta a helyi sörfőzdéket és mind a termékeket, mind a kommunikációt a helyi igényekhez igazította.

Freddy életének egyik legizgalmasabb (és számára minden bizonnyal egyik legborzasztóbb) éve 1983 volt, mikor sofőrjével, Ab Dodererrel együtt elrabolták. Az emberrablók – akik közül az utolsó csak 2003-ban vonult rácsok mögé, hogy letöltse büntetését – 35 millió holland guldenért cserébe engedték csak el őket. Ez hozzávetőlegesen 16 millió eurót, vagyis majdnem 4,9 milliárd forintot jelentett.

Élete annyira filmbeillőnek bizonyult, hogy 2011 októberében be is mutatták a Batman: Kezdődik! és a Sin City – A bűn városa című filmekből ismert Rutger Hauer főszereplésével a De Heineken ontvoering (vagyis A Heineken emberrablás) című alkotást.
Bár a 2002-ben elhunyt Freddy már 1989-ben nyugdíjba vonult, magyar vonatkozása miatt idekívánkozik, hogy a vasfüggöny lebontása után a Heineken (szinte) azonnal, 1992-ben lecsapott a Komáromi Sörgyár Rt. 55,3 százalékára.