Az egyetem kutatói a 12 legnagyobb – 3 hazai és 9 nemzetközi tulajdonú – Magyarországon tevékenykedő kereskedelmi lánc egy-egy véletlenszerűen kiválasztott egységében lefolytatott egyszeri állapotfelvétel során 10 termékcsoportot (húskészítmény, tálcás baromfihús, tálcás sertéshús, tojás, joghurt-kefir- tejföl, sajt-sajtkészítmény-túró, tej, zöldség-gyümölcs, méz, lekvár) vizsgáltak meg.
A felmérés eredményeképpen minden termékkategóriában 50%-nál nagyobb hazai beszállítói részarány volt tapasztalható. Egyes termékcsoportoknál – például a tálcás húsoknál, illetve tojásnál – ez az arány 90% feletti volt. Ugyanakkor a tejtermékek esetében – a friss tej kivételével – a hazai eredetű termékek aránya alig haladta meg az 50%-ot!

Összességében a vizsgált árukategóriákban 76,4% volt a magyar termékek aránya az áruházaknál. A „hazai láncoknál” ez az arány magasabb, 82%-os volt, míg a nemzetközi láncoknál 72,8%-os átlagot regisztráltak. Az összes kategóriát tekintve az Aldi az 59%-ot sem éri el a hazai termékek arányában, a sorban a Lidl (62%) és a Penny (66%) áruházak követeik.

Az egyes termékkategóriákon belüli hazaitermék-arányt illetően lényeges eltérések tapasztalhatók. Az eredmények alátámasztják azt a várakozásokat, amely szerint a frissáruk nagyobb része hazai beszerzésű termék. Különösen jó arányt mértek a friss – tálcás – baromfi- (98,3%) és hústermékek (92,3%) esetén, illetve a tojás (94,6%) esetében. Kimagasló a magyar termékek aránya a méz esetében is (87,3%). Magas továbbá a hazai termékek aránya a húskészítmények esetében (77,8%) és a zöldség-gyümölcs részminta kínálatában is (szintén 77,8%). A magyar tej (friss tej, illetve ESL és UHT tejek) aránya szintén jónak mondható (73,6%), ugyanakkor a feldolgozott tejtermékek alig több mint fele származik Magyarországról: a joghurt, kefir, tejföl esetében 54,6%, a sajt, sajtkészítmény, túró esetében pedig 54,5%. Szintén meglehetősen alacsony arányt (52,9%) mértünk a lekvárok, dzsemek esetében is.

A felmérés kitért a fogyasztói viselkedések kutatására is, mely megállapította, hogy az elmúlt években mérhetővé vált egy olyan – 10%-nál még nem nagyobb – szegmens a magyar társadalomban, amely keresi a hazai termékeket, és bizonyos határokig elfogadja ezek magasabb árát, ha érzékel olyan hozzáadott értéket, amely fontos számára. A hozzáadott értékek köre általában a kiemelkedő minőség, az élelmiszerbiztonság, illetve a hazai gazdaság támogatását, illetve ezek kombinációit fedi le. A magyar termékekhez lojális fogyasztás nem elsősorban a reáljövedelem függvénye. A tapasztalatok szerint jelentős befolyással bír a nem, az életkor, illetve a végzettség is. A magyar termékekhez lojális fogyasztói réteg szélesítése fontos feladata az élelmiszerlánc szereplőinek, hiszen a stabil hazai értékesítési bázis még a nemzetközi piac felé orientálódó nagyobb vállalatoknak is fontos (amelyre különösen a mostani gazdasági válság hívta fel a figyelmet), a kisebb vállalatok számára pedig létszükséglet. Ugyanakkor a magyar termékekhez lojális fogyasztási magatartás tágabb társadalmi szintű érdekeket is szolgál – munkahelyteremtés, vidékfejlesztés, interszektoriális hatások. E cél – vagyis a fogyasztói tudatosság javítása – elérésében kiemelkedő jelentőséget tulajdoníthatunk azoknak a civil szervezetnek, amelyek felvállaltan a magyar élelmiszerek védelmét és népszerűsítését tekintik legfontosabb feladatuknak.