hirdetés

A chocoMe jelenség

Beszélgetés Mészáros Gáborral, a chocoMe tulajdonos ügyvezető igazgatójával

A chocoMe épp az interjú előtti napon tartotta új, kávés csokikölteményeinek kóstolással egybekötött bemutatóját. Az asztalok körül egy lelkes PR-esnek tűnő fiatalember sertepertélt, rutinosan bontogatta, tördelte a tábla csokikat, készítette a tányérra a falatokat. Amíg vártunk, megkérdeztem a mellettem ülő újságírót, hogy ismeri-e Mészáros Gábort, a tulajdonost, egyáltalán itt van-e, mert holnap vele kell interjúznom és „megnézném magamnak”. „Dehát ő az!” – mutatott a kolléga az ifjú harmincas, csokival bíbelődő férfira.

Nagyon szimpatikus és nagyon közvetlen, de egyáltalán nem általános dolog, hogy egy új termék bemutatóján a tulajdonos ügyvezető szolgálja fel a kóstolót! Ez cég policy, vagy egyszerűen ilyen vagy?

Mondták a pincérek, hogy jönnek ők és körbeviszik a csokoládét, de nem akartam ezt másra bízni, hallani szerettem volna a véleményeket és látni az arcokat. Ez adja a mi márkánk egyediségét is, hogy áll mögötte egy ember, egy személyiség.  

Ez az emberközeli hangnem tetszett meg a honlapotokon is, hogy őszintén vállaltad: a vállalkozás ötletét valójában az indította el, hogy elküldtek a munkahelyedről.

Eleinte nem szerettem volna, ha a személyem is előtérbe kerül, de aztán rájöttem, hogy kell az arc, a megszemélyesítés a termék mögé, hiszen pont abban különbözünk a nagyüzemektől és a multiktól, hogy egy kis csoki manufaktúra vagyunk, és közel akarunk maradni a fogyasztóinkhoz. Nyilván ez a magyarázat arra is, hogy másfél év alatt 200 ezer tábla vagyis 20 tonna csokoládét adtunk el. Ez gourmet kategóriában nagyon sok. A belga, Callebaut nevű alapanyag-beszállítónknál a chocoMe jelenséget most esettanulmányként vizsgálják. Sehogy sem értik, hogyan sikerült ennyit eladni.

chocoMe

Néjegy

Balassagyarmaton született 1979-ben. Elvégezte a University of Hertfordshire itthoni tagozatát majd másoddiplomás képzésen a Budapesti Gazdasági Főiskola Kereskedelmi, Vendéglátóipari és Idegenforgalmi karát. Szakmai pályafutását az Amstel Sörgyár Rt-nél kezdte trade marketingesként, majd 2004-től 2009 elejéig a Heineken Hungária Zrt.  trade marketing menedzsereként dolgozott, HORECA területen. 2010-ben alapította meg a chocoMe Kft.-t.

 

És mi a magyarázat?


Szerintem az, hogy sikerült egy nemzetközi piacokon is egyedülálló piaci rést találni. Ablakos, prémium minőségű csokikat gyártanak máshol is, de általában egyfajta feltéttel. Olyan, hogy különböző ízeket párosítsanak, egyedi fűszeres, virágos kreációkat készítsenek, vagy netán kifejezetten olyan összeállításokat kínáljanak borokhoz és pálinkákhoz, melyek azonos ízjegyekkel rendelkeznek, mint az adott típusú ital, olyan nincs.

Bár rengeteg hír szólt az utóbbi időben a chocoMe-ről, bennem akkor tudatosodott, hogy a márka befutott, amikor már a szomszéd kis virágboltban is lehetett kapni.

Egy banális véletlennek köszönhető, hogy az első viszonteladó partnerem egy virágkereskedő lett.  Vettem egy napszemüveget, másnap ráültem, elhajlott a szára, ezért visszavittem az optikába megjavíttatni. Mondták, hogy 20 perc múlva kellene visszajönni, mert akkorra visszaér a kolléga, aki ezzel foglalkozik. Gondoltam, addig elmegyek nézelődni és megveszem a páromnak a szülinapi virágcsokrot. Előttem egy férfi állt a sorban, aki a virág mellé szeretett volna még valami csokit vagy bon-bont venni. Akkor merült fel bennem, hogy miért ne áruljunk virágboltokban chocoMe-t. Másnap beszéltem a tulajdonossal, találkoztunk, összeállítottunk egy „kollekciót”, rá egy hétre írt, hogy az összes csokit eladta. 


Tehát elkezdték ajándékba venni-vinni az emberek?

Igen, hiszen a mi csokink nem az a fajta, amit öt perc alatt lenyel az ember. Ahhoz túl illusztris. Egyébként a válság pont amiatt hatott kedvezően, hogy aránylag kevesebb pénzből értékes és személyes ajándékot tudtak adni az emberek, ami nem kerül többe, mint egy üveg középkategóriás bor vagy egy plüssmaci.


Az időzítés abból a szempontból is remek volt, hogy épp a csoki bevezetésével robbant be nálunk a közösségi média, nem?

De igen. Ha nem lett volna közösségi média, akkor biztos, hogy nem tartanánk itt most.
A termékfejlesztéssel teljesen tisztában voltam, a Heineken ebből a szempontból nagyon jó
iskola volt, és azt is tudtam, hogy mennyibe kerülne a hagyományos marketing. De mivel annyira mást csinálunk, mint a többi csokoládégyártó, és a szolgáltatásunk is annyira új volt, és szokatlan, hogy szinte ráugrottak az újságírók és a fogyasztók is.

Gondoltad volna, hogy ilyen hamar, ilyen sikeres lesz a vállalkozás?

Á, dehogy! Hinni, hittem a termékben, de hogy ennyire gyorsan fog megtérülni a befektetés, azt nem. Azt feltételeztem, hogy a mostani szint elérése 4-5 évig eltart, de már most decemberben látszott, hogy kinőttük az üzemet is és az irodát is.

Miért éppen csoki? Vagy titkon mindig is csokival akartál foglalkozni?

Nem, bár a csokit mindig is nagyon szerettem, ennek hű bizonyítéka, hogy a céges fiókom mindig tele volt csokival. Miután bezárt a büfé, hozzám jöttek a lányok, hogy: - Mészi, nincs valami csokid? Külföldön jártamban-keltemben, bárhová is mentünk a csokoládé terepet mindig felmértem. Felfigyeltem arra, hogy nincs itthon hagyománya a csokoládékészítésnek.



Tudat alatt érlelődött benned a váltás?

Nem, nagyon jó helyem volt a Heinekennél, mondhatni álomállás. Egy fiatal pasas el sem képzelhetett volna magának annál jobbat, mint hogy egy liberális sörös cégnél legyen a HORECA szektor trade-ese. Ezért is ért törésként, amikor minden előjel nélkül a válság miatt pontosan 2009. január 21-én, Ágnes napján elköszönt tőlem a cégvezető. Két hétig semmit sem tudtam csinálni, csak a telefonokat fogadtam és magyaráztam a helyzetet. Munkát senki sem tudott ajánlani. Gondoltam, akkor pihenek egyet, összeszedem magam. Elmentünk síelni, hazafelé ért egy frontális ütközés. Úgy megsérült a nyakam, hogy hónapokba tellett, mire felépültem. Szeptemberben ismét elkezdtem munkát keresni, de hamar rájöttem, hogy a helyzet január óta nem változott. Gondolkoztam, hogy mivel is foglalkozzam. Voltak ötleteim, leginkább vendéglátással kapcsolatosak, hiszen a gasztronómia, a HORECA mindig is vonzott, ezért ezen a vonalon kezdtem el ötletelni és számolgatni. Szóba került a csoki is. Végül a karácsonyi asztalnál ülve azért döntöttünk emellett a családdal, mert ez az ötlet igényelte a legkevesebb befektetést.

Magyarország nem épp egy csokis nemzet. Miből gondoltad, hogy a termék eladható lesz?

A cukrászat és a csokoládé Magyarországon nem igazán talált egymásra. Nálunk a cukrászok nem foglalkoznak csokikészítéssel, ezért nem is oktatják, jó, ha egy oldal van a témáról a szakkönyvekben. Nyilván ezért sem lehet csoki különlegességeket kapni a cukrászdákban, s talán épp ezért is számít valamilyen szinten hiánycikknek. Emiatt is nagyon hittem a termékben, de sok ismerősöm, - akiknek adtam a szavára – nem. Úgy vélték, hogy csak azért, mert nem benne van a töltelék, hanem rajta, attól még nem fogják tömegesen megvenni. Én viszont azt gondoltam, hogy prémium kategóriás, gourmet csokoládéra pozicionálva, szemet gyönyörködtető küllemmel és csomagolással eladható lesz.

Ehhez új szakmát is kellett tanulnod!

Igen, külföldön a legjobbaktól tanultam meg a csokikészítés csínját-bínját. Aztán nekiláttam. Én temperáltam az alapanyagot, én jártam különleges feltétek után, én terveztettem egy barátommal a csomagolást és a honlapot, kezdetben én készítettem, csomagoltam, dobozoltam a csokit, én számláztam, takarítottam, reggeltől estig csak ezzel foglalkoztam. Karácsony előtt már annyi munkánk volt, hogy le kellett állítani a megrendeléseket.

Nem jött túl gyorsan a siker?

De. Másfél év alatt rengeteg dolog történt velünk. Kilencből nyolc díjat megnyertünk, külföldi vásárokon nagyon jól szerepeltünk, exportálunk több országba is. Most is reggeltől estig ezzel foglalkozom, de én ezt szeretem csinálni. Sosem jöttem le ide nehézkesen.

Nem tartasz attól, hogy hamar lecseng az újdonság ereje?

Azért nem, mert változatos a termék. Annyifelé lehet még ízben nyitni, hogy mindig lesz új a nap alatt.

Szereted még a csokit?

Persze, napi 2-3 kockát megeszem, csak most már nem a fiókból!




Simon Izabella
a szerző cikkei

hirdetés
Share on Tumblr
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés

Hírlevél regisztráció

hirdetés

Találkozzunk a Facebookon!

Élelmiszer-FMCG Hírlevél

Élelmiszer-FMCG hírek első kézből

  • napi friss hírek, érdekességek
  • kutatások, elemzések
  • exkluzív riportok
  • szakmai konferenciák
  • képzések, tréningek
Iratkozzon fel hírlevelünkre
Ne maradjon le a legfontosabb szakmai hírekről!
Élelmiszer-FMCG hírlevél