A hatás érzékeltetésére: londoni elemzők szerint hat százalékpontos hitelkamat-emelésnek megfelelő hatást gyakorol a magyar devizahiteles háztartások fogyasztására a svájci frank 2008 óta bekövetkezett erősödése. Becslésük szerint a svájci frank erősödése, valamint a svájcifrank-alapú hitelek kamatemelkedése nyomán a 2005–2007 között felvett, svájci frankban denominált hitelek törlesztési terhei mára ötven százaléknál nagyobb mértékben nőttek Magyarországon. Persze hogy fáj. A teljes kiskereskedelmi forgalom azóta tartó csökkenése ezzel szorosan összefügg. Pedig Magyarországon azokban az években sem a fogyasztás jelentős élénkülése, a túlfogyasztás volt a jellemző. Szemben néhány térségbeli országgal, ahol az erőn felüli fogyasztás sokkal nagyobb méreteket öltött. Csakhogy ők kevésbé szaladtak bele a svájci frankban eladósodás csapdájába. Ki a hibás? A gazdasági válság kirobbanását megtörténte előtt évekkel még igen kevesen tartották reálisnak. Ezért jó döntésnek tűnt alacsonyabb kamatú pénznemben hiteleket felvenni. Az e körüli nagy médiazaj is hozzájárult ahhoz, hogy a lakosság, ugyanúgy mint az ipari és szolgáltatási szektor szereplői, szokatlanul nagy arányban döntöttek így. Jelenleg 287 ezer családnak van devizaalapú lakáshitele.

Mínusz egy százalékpont

Ma ott tartunk, hogy az idei és a jövő évi GDP-növekedésből ez az egy elem, mármint a frank erősödése, egy-egy százalékpontot vonhat le. Íme tehát a számszerűsített komplex hatás, amely a belföldi fogyasztás visszaeséséből, a kivitel és a behozatal növekedésének lassulásából, a beruházások és az ipari termelés növekedésének megtorpanásából, a stagnáló munkanélküliségből és számos ezeket alakító egyéb tényezőből áll össze. A makrogazdasági szakértők figyelő szeme tehát ismét az agráriumra, pontosabban a mezőgazdaságra irányul, mivel itt érzékelhető növekedés mutatható ki a kedvező termésadatok és a magas árak miatt. A probléma ott van, hogy csekély, alig néhány százalékos arányával a GDP-ben a mezőgazdaság további növekedése esetén sem tudja a többi szektor csökkenését ellensúlyozni.

Lassulnak a németek is

Maradva a GDP-nél, a belső nehézségek mellett a legnagyobb külső probléma a német gazdaság lassuló növekedése. Köztudott, hogy a német és a magyar GDP alakulása szorosan együtt mozog. Emiatt nekünk szorítanunk kell a németekért, mert magukkal húznak minket is. A jövő évi GDP-kilátásokban is döntő például, hogy a nagynevű német autógyártók magyarországi beruházásai és termelése hogyan alakul, hiszen az erős svájci frank – a nyugdíjpénztári reálhozamok ellenére is – mérsékli a fogyasztást. Ez annak ellenére nagyon valószínű, hogy a kormány által elért, kialakított árfolyamkorláttal várhatóan tömegesen élnek majd az eladósodott ügyfelek, ami több pénzt jelent a háztartások kasszájában. A devizahiteles háztartások azonban jól tudják, hogy kötelezettségeik nem tűntek el, csak kifizetésük halasztódik későbbre, ezért várhatóan növelik megtakarításaikat, és a nem fogyasztásra költik ezt a pénzt. Egyébként ez a kissé optimista megközelítés egyben azt is jelentené, hogy a lakosság nagyot lépne előre a felnőtté válás felé a pénzügyekben.

Pozitív stresszteszt

Nagyon fontos tisztában lenni azzal is, hogy a Magyar Nemzeti Banknak nincs befolyása a svájci frankra, sőt jegybankunk egyenesen veszített pénzügypolitikai befolyásából azáltal, hogy a svájcifrank-hitelek kamata, valamint a frank-forint árfolyam alakulása meghatározóvá válik a hazai piacon. Ennek másik oldala, hogy a magyarországi bankrendszert mennyire érinti mélyen a frank erősödése. Erre Simor András jegybankelnök azt mondta, hogy stessztesztjeik szerint a bankok a jelenleginél magasabb frankárfolyam mellett is stabilak maradnak. Ez azt jelenti, hogy tőkével és likviditással rendelkeznek ahhoz, hogy szélsőségesen erős terhelés alatt is megtartsák rugalmasságukat.

Svájcnak sem jó az erős svájci frank

A svájci frank nemcsak a forinttal, hanem az euróval szemben is jelentősen erősödött. Emiatt Svájc exportja egyre gyorsuló ütemben esik vissza. 2011 júliusában például háromszázalékos volt ez a csökkenés. A svájci termékek hazai és nemzetközi versenyképessége romlik. Emiatt a frank árfolyamának rögzítése folyamatosan napirenden van a svájci sajtóban. A minap Eveline Widmer-Schlumpf, a svájci kormány pénzügyminisztere közölte, hogy a Svájci Nemzeti Bank kezében van a döntés az ideiglenes árfolyamrögzítés ügyében.

Nagyon tanulságos oldala a történetnek, hogy a Coop nevű svájci élelmiszer-kiskereskedelmi lánc rendkívüli lépést tett azzal, hogy az üzletei polcairól eltávolította több olyan nagy nemzetközi gyártó termékeit, amelyek nem voltak hajlandók áraik csökkentésére, noha jelentős profitokat zsebeltek be a svájci frank erősödésének köszönhetően. A beszállítókkal azóta tovább élesedett a vita. Úgy tűnik, hogy további termékeket vesznek le a polcokról.

Az élelmiszeripar már eladósodni sem tud

Magyarország összes hiteltartozásának (lakossági 79,1% és vállalati 20,9%) mintegy 60 százaléka devizaalapú. Az ilyen adósságok kétharmada svájci frankban került kihelyezésre, amely az összes hitel negyven százalékát jelenti. Ha a mezőgazdaság és az élelmiszeripar hitelpiacon elfoglalt helyét nézzük, akkor sokat megértünk a már oly sokat emlegetett kedvezőtlen folyamatok hátteréből. Már önmagában az a tény, hogy mind a mezőgazdaság, mind az élelmiszeripar hiteleinek aránya folyamatosan egyre kisebb az összes hitelállományból, nagyon beszédes. A két szektor közül csak a mezőgazdaság esetében beszélhetünk a hiteligény jelentős csökkenéséről, mégpedig a magas árakkal és az erős támogatási áramokkal összefüggésben. Az élelmiszeripar zsugorodása ellenére sem indokolt, hogy hitelaránya 2000 és 2011 között megfeleződött. Míg 2000-ben az összes hitelállomány 9,5, addig jelenleg alig 4,8 százaléka van az élelmiszeriparban. Ez romló hitelképességet, illetve a másik oldalról romló hitelezési hajlandóságot tükröz. Mindkettő igen kedvezőtlen jelenség.

A devizahitelek vonatkozásában a 2000. év óta eltelt időszak korántsem mutat ilyen egyértelmű képet. Az élelmiszeripar devizahitelei ugyanis épp az ország EU-taggá válásakor képviselték a legmagasabb arányt – 9,0 százalékot – az összes devizahitel-állományban. Azóta arányuk erősen lecsökkent, jelenleg 3,4 százalékos. A folyamatban a fent említett két tényező játszotta a fő szerepet, de a forint gyengülése is a devizahitelek kiváltására ösztönözte a vállalatokat. Megjegyezzük, hogy az összes kihelyezett devizahitel-állomány csak 2008 végén érte el a csúcsát, 2,7-szerese a csatlakozás időponti szintnek. Eközben a mezőgazdaság aránya a devizahitelek piacán tartósan alacsony maradt (2000: 0,6%; 2011: 1,4%). Az élelmiszeripar devizahitel-állománya fele annak, amit a 2009 tavaszán elért csúcsán mutatott, és nem nehéz megjósolni, hogy tovább fog csökkeni.