hirdetés
2014. július. 30., szerda - Judit, Xénia.
hirdetés

Bevásárlóturizmus 2012

Amikor a bevásárlóturizmusról hallunk, ma leginkább a szlovákiai lakosok immár állandósuló rohamára gondolunk. De ennél sokkal szélesebb a kör. Gondoljunk csak a  fogászati turizmusra vagy éppen az üzemanyagok nemritkán életvitelszerű határon való áthordására. 

A jelenség alapja a racionalitás. Ha valami olcsóbb néhány kilométerrel odébb, akkor ott veszem meg. Ebben olyan extrém dolgok is vannak, mint a szlovák dobozos tejek szlovákiaiak általi megvásárlása nálunk. Ennél fényesebb bizonyíték nem is kell arra, hogy konkrétan a tej nem az előállítás és a beszerzés költsége alapján kerül beárazásra. De maradjunk a külföldi vevőknél!

A forint gyengélkedése évről évre újabb hullámokat gerjeszt a határmenti bevásárlóforgalomban. A mostani különösen jelentős, hiszen 30-40 százalékos árkülönbségek alakultak ki egyes termékek és szolgáltatások árai között az északi határ két oldalán. Annyival persze nem intézhetjük el, hogy mindent visznek. Azzal ugyanis, hogy a lokális kereslet a határhoz közel eső településeken, főleg városokban jelentősen megnő, emelkednek az árak is, ami a helyi lakosok közvetlen kiadásait bizony megnöveli. Az, hogy ezt a közvetett hatás, a pénzforgalom, a jövedelmek növekedése a kereskedelemben és a szolgáltatóknál mennyiben ellensúlyozza, nagyon sokszínű képet mutat. Az egyenleg vélhetően pozitív, hiszen például munkahelyek válnak biztonságosabbá, esetleg jönnek létre. Többen örülnek a fogyasztási turisták jelenlétének, mint ahányan bosszankodnak miattuk. Hatásuk pedig bővíti a piacot, aminek pedig mindenkinek örülnie kell.


A koncentráltság fokozza a jelenséget

A minél több mindent egy helyen beszerezni szándékozók a nagy eladóterű üzletekre, illetve a sok boltot egy helyen kínáló bevásárlóközpontokra koncentrálnak a kereskedelmi vonalon. Tehát

a jelenség egyik nagyon fontos ismérve a koncentráltság. A szolgáltatásoknál is érzékelhető ezzel összefüggő tendencia, de ott egyenletesebb a kereslet növekedése. Az éttermek az északi és északnyugati határok mentén kifejezetten haszonélvezői a fogyasztási turizmus élénkülésének. Eközben emlékezzünk meg arról is, hogy a határ túloldalán működő vendéglősök igen nehéz helyzetbe kerültek, amit azzal próbálnak enyhíteni, hogy ők is nálunk szerzik be alapanyagaikat. Ugyanígy a boltosok is lépésekre kényszerülnek, hiszen a Szlovákia déli részén lévő élelmiszerboltokban nem ritka a 40 százalékos százalékos forgalomcsökkenés sem. Ezt persze nem lehet kigazdálkodni. Számosan közülük véglet lehúzhatják a rolót.

A területileg érintett hazai kisboltok nem érzékelnek jelentős forgalomnövekedést. Számukra a verseny fokozódását okozza a turista, hiszen erősíti nagy eladóterű konkurenciáját. Ez mindenképp eddigi üzletpolitikájuk átgondolására kényszeríti ezeket az üzleteket, hogyan tudnának ők is részesedni a megnövekedett keresletből. Például elfogadnak euróban fizetést, ami által még az átváltás gondjától is szabadulnak az utazók. Vagy pedig a bankkártyás fizetést is lehetővé teszi számukra, amit igen kedvelnek a középárfolyamon való elszámolás miatt. Illetve szlovák nyelvű feliratokkal és némi nyelvtudással kedveskedik nekik.
Ami pedig ilyenkor mindig felmerülő kérdés, az a jelenség tartóssága. Mennyire válik szokásukká a határ túloldalán élőknek az itteni pénzköltés. Ez alapvetően több tényező függvénye. Egyrészt meddig marad gyenge a forint. Ezzel kapcsolatban a sokat citált elemzői konszenzus érzékelhető erősödést vár ebben az évben. Ez 300 forint körüli eurót jelent az idénre átlagosan, ami véleményem szerint még mindig elég motiváció az autóba ülésre.

Apropó, autó!

Az üzemanyagárak gyors emelkedése is benne van a motivációs pakliban. Északi szomszédunknál még a miénknél is drágább az üzemanyag, tehát javítja helyzetünket. Ettől azonban még drága, ami az autóhasználat ellen dolgozik, és inkább a legközelebbi bolt felé tereli a keresletet. A döntési mechanizmusban jellemzően ez a következőképpen csapódik le. Vagy több beszerzést összpontosítanak egy útra (értsd: nemcsak bevásárolok, hanem étkezem is, fürdőbe megyek, szállodában alszom stb.), vagy ritkábban jönnek, de akkor még nagyobb tételűvé válik a beszerzés. Itt értjük meg a nagy eladóterű üzletek árpolitikáját, hiszen aki távolabbról jön, az olyat is betesz a kosarába, amire nem azonnal van szüksége. Elég néhány jól csengő árkülönbség, például a zöldségek ára ténylegesen fele az otthoninak, és már indul is a turista. Itt pedig nemcsak azt veszi meg, hanem a „ha már itt vagyunk” súlyos önbecsapás révén minden egyebet is.


Hullámzik, de nem csökken a mértéke

A legtöbbjük számára kikapcsolódás is a Magyarországra történő utazás, ezért nem is igen kalkulálnak annak üzemanyagigényével (ez ugye itthon is általános), vagy ha igen, akkor is messze belefér az elérhető megtakarításokba. Ez az élelmiszereknél mostanság 40, ruhaféléknél 50 százalékos arányt jelent, és sorolhatnánk a műszaki cikkeket és egyéb iparcikkeket is, mégpedig éppen a bevásárlóturisták szerint.

A második, a tartósságra ható tényező a kapcsolódó szolgáltatások színvonala. Például a fogyasztási turisták szerint a magyarországi éttermi adagok zavarba ejtően nagyok. A fogászaink messze földön híresek, fürdőinkről nem is beszélve. Tehát ezen az oldalon sem valószínű, hogy a bevásárlóturizmus mértéke csökkenne. A hullámzás persze ebben a folyamatban is természetes jelenség. A nagy árfolyammozgások idején nagy publicitást kap, ilyenkor többen kelnek útra. Amikor kevesebb hír zúdul rájuk e témában, akkor inkább azok indulnak el, akik már megszokásból, illetve jól átgondolt számítások alapján teszik ezt. Ők azok, akik számológéppel a kezükben járják a boltokat.

A forint rekordszintű romlása, másrészt az év elején az ünnepek utáni leárazások miatt olyanok is autóba ültek, ülnek, és végzik Magyarországon a hétvégi nagybevásárlást, egy kiadós ebéddel, esetleg fodrászattal kiegészítve, akik a korábbi árfolyam-ingadozások idején még nem éltek ezzel a lehetőséggel. Ami tehát a devizahiteleseknek rémálom, az a kereskedelemnek és a turizmusnak általában egyenesen áldás, amin csak az importtermékek beszerzése ront. Már az elmúlt években is jellemző volt, hogy megnőtt az euróval fizető vendégek (szlovákiaiak, németek, osztrákok) száma a szállodákban és a népszerű üdülőhelyeken. Erre nyugodtan lehet ebben az évben is számítani. De tisztában kell lenni azzal, hogy az üdüléssel kapcsolatos döntéseket ritkábban hozzák az azonnali árfolyam alapján, mint inkább a hírnév és színvonal alapján.

Ha tehát kissé kibővítjük a bevásárlóturista fogalmát, mondjuk fogyasztóturistára, mindjárt nem csak a határmenti kereskedők és vendéglátók, hanem az egész ország vendéglátóinak hasznáról beszélhetünk.

A forint romlása nemcsak az eddig kiemelt határszakaszok mentén növeli meg a bevásárlók kocsisorát. Így van ez a román és a szerb határ mentén is, bár kétségtelenül kisebb arányban.

Ha már a szlovákiaiakra hegyeztük ki ezt a témát, zárjuk is velük! Emlékezzünk meg arról, hogy a nagy számban Magyarországon dolgozó szlovákiai vendégmunkások bizony rosszabbul járnak a gyenge forinttal. Ne feledjük továbbá, hogy nemcsak felénk, hanem a lengyelek és a csehek felé is kedvező lehetőségeik vannak a bevásárlásra. Ezért kiemelten fontos a szolgáltatási színvonal emelése.

 

(forrás: Élelmiszer Szaklap )
Share on Tumblr
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 

Hírlevél regisztráció

hirdetés

Találkozzunk a Facebookon!

Élelmiszer-FMCG Hírlevél

Élelmiszer-FMCG hírek első kézből

  • napi friss hírek, érdekességek
  • kutatások, elemzések
  • exkluzív riportok
  • szakmai konferenciák
  • képzések, tréningek
Iratkozzon fel hírlevelünkre
Ne maradjon le a legfontosabb szakmai hírekről!
Élelmiszer-FMCG hírlevél