A törvény kimondja, hogy a fogyasztói forgalomba kerülő minden élelmiszert csomagolni kell, de a gyakorlat a sütőipari termékeknél sajátos. Szlovákiában a napokban fogadták el az élelmiszertörvény olyan irányú módosítását, amely a sütőipar termékek esetében is megtiltja a csomagolás nélküli forgalmazást.

Ott májustól vége lesz tehát a gyakorlatnak, hogy a vevők puszta kézzel turkálnak, válogatnak a zsemlék, kenyerek között, összefogdossák az árut. Északi szomszédunknál ettől kezdve – a gyárilag nem csomagolt termékek esetében – a személyzet egy tagja adja át a kiválasztott terméket, becsomagolva. Higiéniai szempontból ez a gyakorlat vitathatatlanul előrelépést jelent. De ellenérvek is akadnak szép számmal. Hiszen egyrészt a külön személyzet költsége miatt drágulhat a forgalmazás. Másrészt több terméknél minőségromláshoz vezethet, ha melegen becsomagolják, hiszen párát enged, elveszti ropogósságát, könnyebben megromlik. A csomagolóanyag nem jelent újabb költséget, hiszen a vevő eddig is zacskóba, tasakba rakta a terméket. Szóval olcsóság vagy higiénia? Esetleg van ésszerű középút?

Mivel már sok-sok éve csalogatnak be a boltok az olcsó pékáruval, a dilemma az, hogy neveljük a fogyasztót, vagy tiltsunk, mint Szlovákiában. Ráadásul nem minden üzletben van lehetőség kiszolgálót tenni a pékáruhoz. Főleg a kis üzletekben ezt sem a hely, sem a jövedelmezőség nem teszi ezt lehetővé.

Változtak az igények

Sokunkban élhet még a kép, ahogy a boltok előtt műanyag rekeszekben, „pőrén” sorakoznak a kétkilós kenyerek, vagy a szállítók kettesével dobálva egymásnak rakodják őket. Hála a gyors elfogyasztásnak, a kétségtelen felületi szennyeződést nem vettük komolyan. Ráadásul akkor még könnyedén került a szemétbe a maradék. A mai igények a sütőipari termékekkel szemben egészen mások. Legyen friss, ropogós, álljon el akár egy hétig, és persze legyen csomagolva is, meg nem is. A vevők jelentős része ugyanis továbbra is saját kezűleg meg
kíván győződni a frissességről és a ropogósságról.

A pékáru védelme a cél

A szlovák példa azt mondja, hogy túl sokáig tart a fogyasztó gondolkodásának, igényesebbé válásának folyamata, és be kell avatkozni a felgyorsítása érdekében.

Miért is kell csomagolni a pékárut? Elsősorban a felület védelme a cél. Másodsorban védjen a kiszáradástól. Harmadrészt információhordozó. A szlovák megoldás, hogy a vevő ne nyúljon közvetlenül a termékhez, az első miatt szükséges. Nyugat felé járva, magasabb fogyasztói kultúrával rendelkező országokban a kitett kesztyűk, fogóeszközök elegendőek a téma rendezésére. Másik oldalról viszont a csomagolóanyagok gyártói már régen megoldották, hogy a pékáru csomagolása minden fenti elvárásnak meg tudjon felelni. A gyártás helyén előre csomagolt termékek ezt a problémát eleve kizárják. Az út a takarópapírtól a kombinált (papír-műanyag) csomagolószerekig egyben a pusztán higiéniai céltól a minőség teljes körű megőrzéséig vezet.

A probléma nálunk is élő. A megoldáshoz azonban talán érdemes megvárni északi szomszédunk tapasztalatait. Véleményem szerint a bolti személyzet megfelelő hozzáállásával, képzésével, a vásárlók egymásra hatásával a népnevelés drasztikus beavatkozások nélkül is felgyorsítható.