Természetesen nem állítom, hogy a tőzsdei ügyletek az egyedüli mozgatói a világpiaci gabonaáraknak, de az utóbbi években a legnagyobb befolyású tényezők közé léptek.

Meggyőződésem például, hogy a nagy exportőrök készleteinek csökkenése nem olyan mértékű, ami az utóbbi hónapokban kialakult pánikra adhatna okot. Nem a hiány miatt lett magas az ár, hanem a magas ár miatt alakulnak ki helyi hiányok. Ezért fontos tisztában lennünk az alapvető, a tőzsdék mozgását okozó tényezőkkel, magával a tőzsde működésével.

Ez ugyanis egy mesterséges piac, ahol a termésnek csak töredéke jelenik meg, mégis mindennap benne van a hírekben az ármozgásuk. Ez eltorzult, a valós kínálatot és keresletet messze nem tükröző ármozgásokat alakított ki, ami sajnos leképeződik a valódi üzletkötések szintjén is. Amióta pedig a mezőgazdasági tömegcikkek igen népszerű befektetési területté váltak, ezek a torz árak és hihetetlenül gyors ármozgások hatalmas károkat okoznak a mezőgazdaságnak. Az árupiaci forgalom megsokszorozódása (ami nem jár együtt a termény fizikai mozgásával!) pénzügyi vagyontárggyá változtatta az alapvető élelmiszereket is. Ez a növekvő áringadozás és kiszámíthatatlanság nehezen tervezhetővé és nehezebben finanszírozhatóvá teszi az agrártermelést, gyengíti a támogatási rendszerek motivációs hatásait, szétzilálja a termelési alapokat, inflációt gerjeszt, emeli az élelmiszerárakat, és közvetve hozzájárul az élelmiszerláncon belüli torz jövedelemeloszlás állandósulásához. Ráadásul a protekcionizmust is erősíti, annak minden káros hatásával együtt.

A csökkenés ugyanúgy begyűrűzik, mint az emelkedés

A sokkoló, emelkedésről harsogó hangok most, amikor a korrekció történik, nem olyan hangosak. Lapozza fel ön is napi hírforrásait, keresse a korrekcióról szóló híreket. Nehéz dolga lesz. Pedig a csökkenés ugyanúgy begyűrűzik hozzánk, mint az emelkedés. Íme, a konkrét példák: a búza világpiaci ára a február első hetében elért csúcshoz képest március 28-án 20 százalékkal van alacsonyabban. A kukoricáé a csúcsot később, március elején érte el, azóta azonban a nagyobb mélyrepülés után március 28-án hat százalékkal van a csúcs alatt. A hatalmas fogyasztói pánikot kiváltó cukor ára a világpiacon csaknem 25 százalékkal lett alacsonyabb február eleje óta.

Tanuljuk meg értékelni a híreket

A kockázati tőke állandó szereplője lett a mezőgazdasági piacoknak. Immár nem szabályozott árú termékekkel, hanem pénzügyi vagyontárgyakkal dolgozunk az élelmiszerláncban. Ennek alapvetően kell megváltoztatnia árfigyelési és reagálási technikáinkat. Sokkal több erőfeszítést kell tennünk a világpiaci ármozgások nyomon követése és előrejelzéseinek megismerése terén. A sajtó szerepe kiemelt ezekben a folyamatokban. Nagyon fontos, hogy megtanuljuk értékelni a híreket! A súlyozás ugyanis nem a sajtó erőssége. A negatív híreket tartja az igazi híreknek, miközben például a készletek szűkülését gyakran összekeveri a hiánnyal, vagy napi ármozgásokat tüntet fel tendenciaként.

A jövő ezek alapján úgy fest, hogy egyre sűrűbbek lesznek a negatív hírdömpinggel megalapozott határidős ügyletek gerjesztette hullámok. Az árak korrekciója lassabb és kisebb lesz, mint az emelkedése, ezért tendenciáját tekintve a lassú, tartós emelkedésben lesznek.

A G20-ak szándéka

A helyzettel szembeni tenni akarás a szavak szintjén már létezik. Mindenkinek egyértelmű ugyanis, hogy példátlan nemzetközi összefogással lehet csak sikert remélni. Először az Egyesült Államok kormánya, majd az Európai Unió és a G20-ak is kinyilvánították abbéli szándékukat, hogy be kell avatkozni a folyamatba. Az utóbbi szervezet dolgozik egy olyan program kialakításán, amely a mezőgazdasági termékek világpiaci árának fokozott ingadozását hivatott mérsékelni. A G20-ak 2011 júniusában tervezik ezt a csomagot bemutatni és novemberben elfogadni. Ez véleményem szerint adminisztratív eszközökkel, egyfajta engedélyezési eljárás keretein belül lassítani, gátolni próbálja majd ezen tőzsdei ügyleteket. Ehhez hasonlón dolgoznak az Európai Unióban a tőzsdén kívüli ügyletek ellenőrzés alatt tartása érdekében. Ott a szerződéses kapcsolatba ez központi szerződő felet vonatnának be kötelezően, s az elszámolás rajta keresztül történne. Az USA-ban az úgynevezett Frank-Dodd-törvény foglalkozik ezzel.