A válság lassan táplálékkiegészítővé válik, hiszen mást sem hallani a médiában,
az üzletben és a közéletben, mint apokaliptikus történeteket. Tavalyelőttig sokan elhitték: kolbászból van a kerítés. Ma a kolbász léte is kérdés. Már nem a paprikaminőség miatt szorongunk, rég elfelejtettük a melamint. A gyártók és kereskedők szlalomoznak a jogalkotási ötletbörze termékei között. Áfaemelés (egyeseknek csökkentés), termékdíj
emelés, betétdíj, élelmiszerbiztonság, ökológiai gazdálkodási követelmények tanúsítása,
nemdohányzók védelme, tápanyag- összetételre és egészségre vonatkozó állítások alkalmazása.

Nem elég lenyomni üzeneteinket a célközönség torkán, meg is kell hallgatni a véleményüket és valódi dialógust kell folytatni.

Legyen minél magyarabb az élelmiszer, élelmiszer etikát kodifikálunk, miközben EU
tagok vagyunk. Megkülönböztetés európai áruk között? Kapásból kartellgyanút vizionál a GVH. Mindeközben infúzión csepegtetik belénk az IMF hitelt. Gondolkodáskartellben
élünk, ami azt súgja, nincs kiút. Pedig lehet. A játszmát játszanunk kell.

Kommunikáció: navigare necesse est

Amikor az árérzékeny fogyasztókból nemfogyasztók lehetnek, nem lehet a napi működés bugyraiban elrejtőzni. A fogyasztói kommunikáció megkülönböztetett szerepet játszik a negatív piaci hatások tompításában, a vásárlók lojalitásának megőrzésében. Ennek egyik csatornája a média, amely önmagában is sajátos helyzetben van. Pontosan a kommunikációs költések visszafogása miatt kerül egyre mélyebb válságba. Újságírók és szerkesztők százai veszítik el munkájukat. Aki marad egyre elfoglaltabb és egyre inkább érzi a nyomást, hogyaz eddig néhol szigorúan elkülönített reklámértékesítés és
szerkesztőségi tartalom egyre szorosabban összefügg. Aki nagyban vásárol médiát, az nagyúr. Könnyebben juttathatja el pozitív üzeneteit a szerkesztőségi tartalmakon
keresztül is a fogyasztókhoz. Aki nem vásárol, annak sem kell feladnia, hiszen a lapokat
és hullámhosszokat a válságban is meg kell tölteni tartalommal. Egy-egy jól felépített vállalati és termék sztori könnyebben utat találhat a sajtóba. Sokan nem rendelkeznek
tízmilliós reklám költségvetéssel.  Számukra járható út a Public Relations költséghatékony
eszköztárának alkalmazása és a digitális megoldások. Utóbbi terület lehet a válság igazi nyertese, különösen tőlünk nyugatra, ahol egyre több vállalat ismeri fel, hogy nem a fogyasztónak, hanem a fogyasztóval kell kommunikálni. Nem elég lenyomni üzeneteinket
a célközönség torkán, meg is kell hallgatni a véleményüket és valódi dialógust kell folytatni. Ez a forradalom már elkezdődött a Web 2.0 világában. A világ túllép a „fejlesztés alatt” feliratok sokaságán. Kérdés: tartjuk-e majd a lépést vele.

Válságban látszani

Sopánkodhatunk, hogy a média csak a rossz hírre kíváncsi és nem veszi meg a jót. Azt mondják, olyan a politikánk, amilyen az emberek. Olyan a médiánk is. Angliában már az év elején az került a címlapokra, hogy milyen technikákkal jöhetünk ki jól a válságból? Záporoztak a pozitív egyéni és vállalati példák is. A recessziós depresszióból van
kiút, de a megoldás mindenkinek a saját kezében van. Nagyrészt fejben dőlnek el a dolgok. Még a sokat csodált befektetési guru, Warren Buffett is ezt vallja. Ha eldöntöttük, hogy nem hagyjuk magunkat sodorni az árral, akkor még szükség lesz egy adag merészségre. Válságban pozitív értelemben látszani és elérni a fogyasztót mindig nehezebb, különösen ha ezt a médián keresztül kívánjuk megtenni. Maradva Angliánál, az egyik áruházlánc 2 fontos felárat vezetett be a nagy méretű melltartókra. Körülbelül ezer bulvármédia cikk szedte darabokra a márkát. Az egyik vezető lap Nagymellűek az Igazságosságért kampányt indított. Ár-esélyegyenlőségért kiáltott több Facebook

A recessziós depresszióból van kiút, de a megoldás mindenkinek a saját kezében van.

tüntető csoport. Mire az áruházlánc egyárusította a melltartókat, addigra alig maradt belőlük a polcokon. Az áruház vezérigazgatója pedig szimpátia árban úszott, mivel hallgatott a vásárlóira. Mindez véletlenek sorozata vagy merész PR? Mindenki maga
döntse el. Egy biztos, a szokatlan piaci helyzet szokatlan, nekünk sokszor még testidegen módszereket kíván. Az ilyesmi nem való mindenkinek, de aki most látszani
akar, annak javaslom: fontolja meg, hogy új fűszerekhez nyúl a fogyasztókért folytatott harcban.

Forró témák

„Tartalomhoz a forma” – hangzik a régi jól csengő szlogen. Persze, lehet publicitás akciózni, de mit mondjunk, ami a termékek árán túl érdekelheti a fogyasztót és a fogyasztói médiát. A legfőbb üzenet válságban a stabilitás, megbízhatóság. Minden
olyan tény, ami a vállalat működése, a termelés kapcsán e tekintetben összegyűjthető
és elmondható, fontos muníció lehet. Ugyancsak lényeges a nyitottság közvetítése. A fogyasztói nyílt napok, üzem és telephelylátogatások sosem voltak aktuálisabbak,
mint most, annak alátámasztására, hogy nincs rejtegetni valónk. Ugyancsak virágoznak
a vállalati blogok, márka támogatói internetes csoportok, fórumok. A magyar média „érzékeny” az innovációra, különösen ha az hazai forrásból fakad. Mondjuk el a fejlesztési sztorikat, amik, még ha összegszerűségben nem is nagyok, de előre tolják a cég, átvitt értelemben az ország szekerét. Egy együttműködés egyetemi tanszékkel, egy labor megnyitása vagy éppen tíz ígéretes fiatal tudós támogatása ma aranyat érhet. Ne gondoljuk, hogy Kalifornia túl messze van. Bár Schwarzenegger a legzöldebb kormányzó, holnap már Obama is új éghajlat-változási politikát folytat. És erre már az egész világ figyel. A hírfolyam egy csapásra változik. Elég lesz egy újabb forró nyár. Mondjuk el, mit tesz cégünk a környezet kímélése terén. Mutassuk be a legkisebb erőfeszítést is, amit a szén-dioxid kibocsátás csökkentése érdekében szervezeti szinten teszünk. Hogy ez a Kárpátmedencében nem jön be? Aki ezt elhiszi, már ma elveszett.
A Záhony-Hegyeshalom gondolkodók ideje lejárt. Vigyázó szemeinket Párizsra, Londonra, New Yorkra vessük, amikor hazai kommunikációnkhoz témát keresünk. Ami ma ott van, az még ma, de legkésőbb holnap itt. Ez a fő szabály.

Bizalmi tőkések

Ha hagyjuk folyni a játszmát, sokat veszíthetünk. Hitelínséges időket élünk, de sokszor észre sem vesszük, hogy mennyire nehéz volt megszerezni a fogyasztóink bizalmát. Ez századunk igazi tőkéje, a pénz csak az egyik eszköz ahhoz, hogy megerősítsük. Az
egész kátyú, amibe kerültünk, a bizalom hiányáról szól. Valahol a Bear Stearns környékén megszakadt, a bedőlések sorozata pedig teljesen maga alá temette. Mikrobizalmak azonban még élnek. A fogyasztók bíznak még kedvenc márkáikban, az őket megtestesítő személyekben. Nyílt, őszinte és kétirányú kommunikációval fenntarthatóak ezek az utolsó bástyák. Az eszközök és üzenetek sokfélék,
de a cél ugyanaz: a fogyasztó maradjon velünk.

Dr. Schillinger Attila
Avantgarde Group
Ügyvezető igazgató