Üzleti titokra hivatkozva nem közölte a Népszabadsággal a Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány (MNÜA), hogy melyik céggel milyen feltételek mellett kötött szerződést az Erzsébet-utalvány forgalmazásáról. Az MNÜA csak annyit közölt, hogy az utalványok forgalmazása után 3-6 százalék közötti elfogadói jutalékot kötöttek ki, ám azt nem részletezték, hogy melyik cégnek melyik ajánlatot adták, illetve mi alapján döntöttek az elfogadói jutalék mértékéről. (Az elfogadói jutalék azt jelenti, hogy a kereskedőktől az elszámolásnál az utalványos forgalom mekkora részét vonják le.)

Mindenesetre tény: míg a hazai láncok, a CBA, a Coop és a Real már aláírták a szerződést az MNÜA-val, addig a nagy nemzetközi hátterű láncok valamilyen okból eddig kimaradtak az üzletből. Az MNÜA szerint „folynak az egyeztetések ezekkel a cégekkel is”.

A nagy láncoktól viszont a Népszabadság úgy tudja, hogy ez igencsak kozmetikázott megfogalmazás. Míg a hazai láncokat az MNÜA kereste meg az ajánlatával, addig őket éppenséggel senki, sőt, volt olyan nagy nemzetközi kereskedelmi lánc, amelynek még csak nem is válaszolt a levelére az alapítvány.

Amelyik nemzetközi lánccal mégis szóba álltak, annak szerintük lényegében direkt teljesíthetetlen feltételeket kínált. Míg a hazai láncoknál úgy tudni, hogy 3 százalékos elfogadói jutalékot kell fizetniük, addig a nemzetközi láncok számára már 6 százalékos jutalékot kínált az alapítvány.

Vámos György, az Országos Kereskedelmi Szövetség (OKSZ) főtitkára szerint az eddigiek alapján egyértelmű, hogy az alapítvány különbséget akar tenni a kormány által preferált hazai láncok és a nemzetközi láncok között. Vámos György is úgy tudja, hogy a MÜNSZ jócskán eltérő szerződési feltételeket kínál a nemzetközi áruházaknak és a hazai láncoknak.

A főtitkár mondja: önmagában véve abban nem lát kivetnivalót, hogy a kormányzat segíteni kívánja a hazai láncokat. Azonban az már szerinte nagyon is problémás, hogy közben a nemzetközi láncokat Vámos szerint mereven kizárják a tárgyalásokból azzal, hogy lehetetlen feltételeket kínálnak számukra. A nemzetközi láncoknak kínált 6 százalékos elfogadói jutalék ugyanis kigazdálkodhatatlanul magas. Igaz, a napilap formációi szerint a hazai láncok által fizetett 3 százalékos jutalék sem éppen kicsi.

Azonban az utalványrendszer éppen azért vonzó a kereskedő számára, mivel az utalványok beváltásával becsalogatott vevő utána mást is vásárol, így az utalványos forgalmon lévő veszteséget bőségesen kárpótolja a többletforgalom. Méghozzá nem is kicsi az a vásárlótömeg, amelyet a jelek szerint a kormányzat ilyen módon terelne a hazai láncokhoz.

A korábban, az utalványos rendszer „hőskorában” még túlnyomórészt a francia cégek – ide tartozik a Sodexho és Checke Dejeuner – által lebonyolított utalványos forgalmat 200-300 milliárd forintra becsülték, de most az Erzsébet-utalványok várható forgalmát is 150 milliárdra saccolják. Bár ennek a forgalomnak egy része a vendéglátóhelyeken landol. (Csak összehasonlításképpen: a teljes élelmiszer-kiskereskedelem 3000 milliárd forint körüli, tehát az utalványos forgalom így a teljes piac 5 százaléka lesz.)

Korábban hipermarketek jelezték: 15 vagy akár több százaléknyi élelmiszerforgalmat bonyolítottak le utalványon keresztül, de nemrég a CBA-nál is elmondták: 8-10 százalék az utalványos forgalom részaránya.

Az utalványosok által hozott többletforgalmat csak becsülni lehet, azonban minden bizonnyal jókora piaci részesedéssel kecsegtet azoknak a kereskedőknek, akik megszerzik