A budakalászi Aldit igen kompetitív környezetben alakították ki. Közvetlen szomszédságában található a Cora budakalászi egysége, a 11-es út másik oldalán pedig, néhány száz méterre a Metro áruház várja a vásárlókat. A store check ideje alatt, csütörtök délelőtt az áruház parkolója szinte tele volt autóval, és az üzletben is sokan vásároltak. A bolt hosszúkás, téglalap alakú tere három sorból áll. A középső, a két szélsőnél mintegy kétszer szélesebb tér kiváló helyszínt biztosít az úgynevezett szigeteknek, amelyek célja általában a promóciós termékek ismételt kihelyezése. Az Aldi esetében ezek a szigetek némileg más funkciót töltenek be: egyrészt ide helyezik ki az élelmiszertermékeket, másrészt itt találhatók azok a nonfood termékek, amelyek hétről hétre megújulva gondoskodnak a vásárlók vadászösztönének szinten tartásáról. A plafonon végigfutó lámpák – bár semmilyen rendkívüli megoldást nem alkalmaztak – hatékonyan nyújtják a teret, és végigvezetik a szemet az áruház polcain, a dőlt spotlámpák közvetlenül az árucikkekre világítanak, éles és tiszta fényt biztosítanak az üzletben.

Saját márkában mindkét diszkont erős

A csillaghegyi Lidl – bár az Aldinál néhány hónappal korábban nyitotta meg kapuit – fiatal üzlet, de a látogatószámból ítélve hamar belopta magát a vásárlók szívébe, a bolt hétköznap 13 óra környékén is tele volt emberekkel. A bolt belső tere méretéből, az árukínálatból és az árukihelyezés módjából adódóan szűkösebb. E boltban szélesebb áruválasztékot találunk, és valamivel több a gyártói márka, beleértve a vezető márkákat is. A szélesebb termékszortiment lehetőséget ad egy-egy termékkategóriában az Aldinál olcsóbb és drágább árucikkek kínálatára is. Mind a két diszkont erős azonban a saját márkás árucikkekben. A boltok belső terének kialakítására visszatérve a Lidlben is végigfutnak a plafonon a neoncsövek a sorok végéig, azonban kevesebb a terméket megvilágító spotlámpa, a fény kevésbé világítja be a polcokat. A címkéket az Aldiban a termékek fölött helyezték el, amelyet a magyar vásárlóknak meg kell szokniuk. Az árakat egyébként mindkét üzletben óriási címkéken hirdetik, amely nemcsak figyelemfelkeltő, hanem hasznos is, hiszen például szemlénk idején főként idősebb vásárlókkal találkoztunk.

Eltérő tisztaság és önmarketing

Az Aldi mennyezetről lelógó, igényesebb és esztétikusabb reklámanyagain minden esetben jól látható az Aldi név. A Lidl ezzel szemben meglehetősen puritán megjelenésű anyagokkal dolgozik, amely kizárólag a termékre és az árra koncentrál. Mindkét bolt tiszta, az Aldi szinte sterilnek tűnik, amit a fények jól kiemelnek. A Lidl esetében az üzlet tisztaságát és a polcok rendezettségét a nagyobb vásárlószám miatt talán nehezebb lehet megtartani, ennek ellenére itt sem volt kifogásolható pont a helyiségben. A polcok – vagyis inkább kartondobozok – gazdagok, szinte roskadoznak az árumennyiségtől. Minkét esetben előny, hogy nem feltétlenül kell körbejárnunk az üzleteket, a belépést követően rögtön elérhetjük a pénztárakat. A Lidlben szinte az összes pénztár működött, így mindössze egy-két percet kellett sorban állással töltenünk, szemben az Aldival, ahol eleinte egy helyen lehetett fizetni, s csak akkor nyitottak meg új pénztárat, amikor már mintegy tíz vásárló feltorlódott.

Szortimentben a Lidl viszi a pálmát

A pékáruk gusztusos és széles választéka mindkét üzletben közvetlenül a bejáratnál kapott helyet. Sokféle friss kenyér, kifli, zsemle csábít vásárlásra. A pékárut a kávék és a teák követik mindkét boltban. A Lidlben a pékárukkal szemben lévő polcokon benyomásunk szerint a reggelire fogyasztható termékek (pl. kétszersült, kuglóf) kaptak helyet, amelyet kellemesen fűszerez az itt elhelyezett szeszesital-kínálat. Az Aldiban ugyanebben a zónában az édességek valószínűtlenül nagy választékát találhatjuk. A kekszek, csokoládék, pralinék és egyéb édesipari termékek a Lidlben is a bevezető folyosón köszönnek ránk. Az Aldiban jellemzően szűkebb a szortiment: egy adott termékfajtából gyakran mindössze egy-két, maximum három különböző márka szerepel a polcokon, s mint ahogy már a korábbiakban is említettük kevés az ismert márkatermék. Kiemelendő azonban, hogy a szűk szortiment megtervezésekor szerepet kapnak a magas minőségű termékek is. Mindkét lánc esetében megfigyelhető, hogy megpróbálják a népszerű márkák csomagolásainak hangulatát visszaadni – ebben főleg az Aldi erős. A belistázott nagy márkák között olyanok szerepelnek, mint a Korona cukor, a Piros Pöttyös Túró Rúdi, a Vénusz olaj, a Hungária és BB pezsgők, néhány Pick termék, Kapuvári, Kaiser’s, Zimbo és Landhof felvágott.

Made in Hungary kétféleképpen

Mindkét diszkont nagy hangsúlyt fektet a magyar eredet kommunikálására a terméken és a termékek árát hirdető címkéken egyaránt. Az Aldiban a „Minőségi, Magyar” felirat és a piros-fehér-zöld zászló, a Lidlben a „Magyar Minőség” és ugyancsak piros-fehér-zöld lobogó biztosítja a vásárlókat arról, hogy hazai élelmiszereket választottak, azonban erről gyakran a logón kívül mindössze csak a feltüntetett forgalmazó árulkodik. Azonban még azonos gyűjtőmárkanév (saját márka) alatt is előfordulhat, hogy a különböző típusú termékek nemcsak más-más gyártótól, hanem más-más országokból is származnak. Az Aldiban a magyaron kívül leginkább német és osztrák termékekből áll a választék. Az utóbbi esetében szintén megnyilvánul a minőség üzenete a termékkommunikációban: a „Minőség Ausztriából” szlogen és az osztrák zászló. A Lidlben sokkal több más európai országból származó (cseh, olasz, török) árura akadtunk. Az áruházak nem élelmiszer-jellegű termékei igazodnak a szezonhoz, így most a kert a fő téma, a kerti munkákhoz, sütögetéshez és egyéb szabadban való időtöltéshez elengedhetetlen szerszámok és kiegészítők tömkelegét kínálják. A Lidl választéka bővebb, s találhatunk olyan különleges, számos nyugdíjas nénit elgondolkodtató elemet is benne, mint például műholdkeresőt (700 forintért), illetve műholdvevőt (1500 forintért).  Emellett külön polcot szentelnek az autóápolásnak is.

Tejből, felvágottból nincs hiány

Mindkét diszkontban az üzlet végében, a hátsó falon alakították ki a felvágottas- és a tejtermékes hűtőt. Az Aldiban kizárólag egy (Milfina) saját márkanév alatt gyártatott joghurtot és friss tejet találunk, de a sajtok nagy részét is ez a márka biztosítja. Mindkét boltban széles és csaknem megegyező összetételű a sajtválaszték. Trappista, ementáli, edámi, gouda, camembert, brie, kéksajt, parenyica, krémsajtok, feta, füstölt sajt és zacskós reszelt sajt. A kényelmi termékek választéka bőséges, a hamburgerek, pizzák, a félkész, konyhakész és mikrózható termékek széles árskálán mozognak, 200 forinttól 1500-ig mennyiség, illetve minőség függvényében. E boltokban nincsen sem csemege-, sem húspult, csak előre csomagolt termék. A Lidl mindezt erős, lokalizált fantázianevekkel igyekszik ellensúlyozni az előre csomagolt tőkehúsokat illetően, úgymint a Röfincsi (sertés), Bocifer (szarvasmarha), Puioka (pulyka), Fincsibe (csirke), amelyek gyártói jellemzően hazai vállalkozások. Az árak hasonlóak a két áruházban, egyedül a csirkemellnél tapasztaltunk említésre méltó eltérést, a Lidlben mindössze 739 forintos kilónkénti áron kínálták, ami jócskán alulmúlja a piacon megszokott szintet. A hűtőpultok közelében mind a két üzletben nagyon hideg van, mivel nyitott hűtőkkel dolgoznak. A tojások között csak 3-as jelölésű, azaz ketreces tartásból származó tojásokat találtunk. A mélyhűtött zöldségek, panírozott húsok között is sok a magyar eredetű, a fagyasztott halak, tengergyümölcsei-választék is pazar, ezek általában Németországból érkeznek.

Jégkrémet az Aldi kínál olcsóbban

Az Aldi jégkrémei nagyon gusztusosak, a prémiumkategóriás cikkekből 679 forintért 750 ml fagyit kaphatunk. A Lidl előnye a pálcikás jégkrémek terén mutatkozik meg, amelyek közül egyesével is válogathatunk, nem vagyunk rákényszerítve a gyűjtő – dobozos – kiszerelésre. A zöldségek és gyümölcsök frissek, az árufeltöltők a minőséget folyamatosan, látványos eredménnyel ellenőrzik (a Lidlben éppen ottjártunkkor vetetett le egy vezető egy paprikatételt a polcokról, mert néhány paprika ráncos – nem rothadt! – volt). Kellemes hangulatot nyújt a farekeszekben való értékesítés. Az alkoholos italokat tekintve nagyon olcsón lehet söröket és borokat is találni. Az Aldiban ismert alkoholmárkát a Hungária pezsgő kivételével nem sikerült felfedeznünk, a Lidlben sörből már találtunk néhányat. A legdrágább borok 1000 forint körül mozognak, és a világ minden tájáról érkeznek. Az Aldiban mintegy háromféle rosét, 22 fajta vörös és 12 típusú fehérbort számoltunk, amelynek jelentős része magyar volt.

Pálinkából nincs választék

A röviditalok megjelenésre meglepően hasonlítanak a nagy márkákhoz, azonban jóval alacsonyabb áron szerezhetőek be. A legdrágább skót whisky 5000 forintba kerül, pálinkából mindkét üzletben csak egy-egy gyártótól leltünk termékre. Édességeket illetően az Aldi nyerte el a tetszésünket (bár a Lidl is erős ebben a kategóriában). Az üdítőitaloknál sok saját márkás terméket találtunk mindkét láncnál, Pepsi és Coca-Cola termékeket azonban csak a Lidl forgalmazott. Az ásványvizek tekintetében mindkét láncnak sikerült olyan beszállítókat találnia, amelyek szinte csak a csomagolás és a szállítás költségeit számolják fel. Megjegyzendő, hogy ebben a kategóriában az Aldi is megjelenik néhány híresebb gyártói márkával (pl. Szentkirályi, San Benedetto).

Összegzés

A felsorolt termékcsoportokon túlmenően is mindent megtalálunk ezekben a boltokban, amire egy háztartás mindennapjainak szüksége lehet, sőt a különböző akcióknak köszönhetően felfedezhetjük a külföldi konyhák ízeit is. A kínálat és a szolgáltatások semmiféleképpen sem egy betonpadlós diszkontot idéznek, sokkal inkább egy jó színvonalú szupermarketben érezheti magát a vásárló. Az árak a két diszkontban feltűnően alacsonyak, s ezekhez megbízható, stabil minőség párosul. Az üzletek tiszták és igényesek, könnyen áttekinthetők, a belső tér kialakítása és a termékkihelyezés azonban még számtalan lehetőséget tartogat. A két lánc üzletpolitikája alapján azonban nem várható, hogy ilyen irányú elmozdulások bekövetkezzenek. Érdekes volt számunkra, hogy kevés időbeli eltéréssel mindkét lánc ATL-marketingjében magyarul törve beszélő külföldi személyiséget választott. Az Aldinál egy autentikusnak tűnő német úr – aki valójában egy szűkebb szegmens számára ismert kultfigura – vásárlókkal folytatott közvetlen párbeszédei szolgáltatják a témát, míg a Lidl egy közismertebb karaktert választott, aki saját alkalmazottait neveli az üzlethelyiség adottságait kihasználva. Az Aldiban folyamatosan a tévéből ismert spot ment egy LCD kivetítőn, míg a Lidlben Gianni Annoni mosolygott ránk különböző eladóhelyi marketingeszközökről. A Lidlben meglepődtünk, amikor a bevásárlókocsikon egy ruhatisztító szolgáltatás marketinganyagát találtuk. Elmondható, hogy a két lánc nem alaptalanul szorongatja a klasszikus szupermarketláncokat, kisboltokat, s hipermarketeket. A vásárlók nagyobb részének ideális kondíciókat kínáló, de a differenciálás költségeit nem vállaló diszkont-szupermarket hibrid könnyen megoldhatatlan feladatot támaszthat minden más formátum elé.

Forrás: Élelmiszer Online