Az élelmiszerek csomagolásán a jövőben fel kell tüntetni a tápanyag-összetételre és a napi ajánlott bevitelre vonatkozó adatokat – döntött Strasbourgban első olvasatban az Európai Parlament (EP). Szintén döntés született arról, hogy az összetevőket 100 grammra, illetve 100 milliliterre vonatkoztatva kell megadniuk a cégeknek, ahelyett hogy adagokra bontva közölnék az információkat. Ez azért fontos, mert így rögzített a viszonyítási mennyiség, míg ha ez nem történik meg, a gyártók hajlamosak irreálisan kis „adagokat” alkalmazni, hogy vonzóbb értékeket mutathassanak. Ám ez a döntés is Janus-arcú: a szakma által már régóta szorgalmazott szabályok a hozzáértőknek érthetőbbé, a laikusoknak még áttekinthetetlenebbé teszik a feliratokat. Hiszen el tudja-e dönteni a vásárló, hogy jó vagy rossz az, ha van a termékben transzzsírsav?

Elvileg a fogyasztók jobb tájékoztatása a cél

Az Európai Bizottság előterjesztésének célja a fogyasztók jobb tájékoztatása, ugyanakkor azt el kívánják kerülni, hogy az új szabályok túlzott terhet jelentsenek az élelmiszeripar, különösen a kis- és közepes vállalatok számára. A javaslat összevonná, egyszerűsítené és felülvizsgálná a meglévő uniós élelmiszer-címkézési szabályokat. A parlamentben megszavazott szöveg szerint a címkéken kötelező lenne feltüntetni az energia-, zsír-, telítettzsír-, cukor- és sótartalmat. Emellett a csomagoláson közölni kell a napi ajánlott bevitel mennyiségét, valamint fel kell tüntetni a protein-, rost- és transzzsírsavtartalmat is. A parlamenti többség ugyanakkor elutasította azt az indítványt, amely előírta volna, hogy piros, sárga, illetve zöld színekkel jelöljék a magas, közepes, illetve alacsony só-, cukor-, illetve zsírtartalmat. Ezen a csonton is sokáig rágódott a kontinens, mire megértette, hogy a közlekedési lámpák rendszerét lehetetlen egzaktul ráhúzni az élelmiszerekre. Minden előnyös vagy hátrányos táplálkozás-élettani hatás ugyanis egyrészt nagyban függ az elfogyasztott mennyiségtől, másrészt az életmódtól. Miközben ez a rendszer a brit szigeteken már jó ideje működik, és az Európai Bizottság is a tagállamokra bízta volna, hogy alkalmazzák-e vagy sem, a parlament egyértelműen elutasította. Jó példája ez az Európai Unió eltúlzott adminisztrációjának, a versenyképességet egyáltalán nem szolgáló nehézkességének.

Címkére kerülhet az is, kábították-e a malacot

Bizonyos termékeknél – például marhahúsnál, méznél, olívaolajnál, gyümölcsnél, zöldségnél – már most is kötelező a származási ország feltüntetése. A képviselők támogatták azt a javaslatot, hogy ezt kiterjesszék az összes hús- és tejtermékre, valamint az egy összetevőjű termékekre. A hústermékek címkéinek tartalmazniuk kell az állat születésének, tartásának és levágásának helyét. Azt is jelölni kell, ha az állatot – bizonyos vallási előírások miatt – kábítás nélkül ölték le. A képviselők a nem előre csomagolt termékeket – ilyen például a hentesnél vásárolt hús – kivennék a tápérték-címkézési kötelezettség alól. A kézzel gyártott élelmiszertermékeket előállító mikrovállalkozásoknak szintén nem kellene címkézniük. A parlamenti többség az alkoholokat is mentesítené a kötelezettség alól, viszont szigorúan címkézné a kevert alkoholos italokat. Az Európai Parlament 559 igen, 54 nem vokssal, 32 tartózkodás mellett fogadta el a szöveget. A tervezet azonban az EU-tagállamok kormányait képviselő tanácsból jó eséllyel második olvasatra visszakerül majd a parlamentbe. A jogszabály végleges elfogadása után az élelmiszeriparnak három éve lesz az átállásra, kivéve a száznál kevesebb főt foglalkoztató, ötmillió eurónál kisebb forgalmú cégeket, amelyek öt évet kapnak a felkészülésre.

Mennyi az ajánlott napi bevitel?

Ha Magyarországon mindennapi bevásárlásaink során olvasgatjuk az élelmiszercímkéket, azt látjuk, hogy az összetevőket csak mennyiségi sorrend szerint felsorolva adják meg, hiányoznak a konkrét mennyiségek. A transz- és a telített zsírokat fel sem kell tüntetni, ahogyan a sótartalmat sem, tehát a javaslat helyénvaló. Azonban túlzásokba sem szabad esni! Például az a mérés, amelyet ma a napi fogyasztási igényekre alkalmaznak egyáltalán nem ilyen célra készült, félrevezető is lehet. Mint ahogy a sóval, a tojással és a vajjal kapcsolatos orvosi vélemények is vegyesek. Vagyis nincs, aki el tudná dönteni, melyik élelmiszerre kellene piros lámpást rajzolni.