Milyen fontosabb változásokra kerülhet sor a termékdíjat, illetve a hulladékkezelést illetően az új törvényi szabályozások értelmében? Mennyire lehet biztosat tudni velük kapcsolatban, illetve mikortól léphetnek életbe?

Kiss Gáborné: A változtatások irányáról mindössze a környezetvédelemért felelős államtitkár tavaly őszi tájékoztatójából kaphattak képet a termékdíj-fizetésben érintett cégek és szervezetek. Az átalakítás lényege eszerint, hogy a szabályozás szakítana a mostani, az EU elvárások szerinti hulladékhasznosításért cserébe díjfizetési mentességet adó rendszerrel, és helyette a jelenleginél lényegesen magasabb kötelezettséggel járó, adóként funkcionáló, a tényleges hasznosítási költség többszörösét kitevő termékdíjat/adót vezetne be.

Bikfalvi Istvánné: Szakmai egyeztetésre lehetőséget sem szövetségeink, de információink szerint más, érintett érdekképviseletek sem kaptak. Az új szabályozást ez év január 1-jétől kívánták hatályba léptetni. Tekintettel arra, hogy a koncepció az italgyártók, köztük a Széchenyi Tervben kiemelt szereppel bíró ásványvízgyártók működésének ellehetetlenítése mellett, számos tekintetben az unió jogrendjébe ütközik, ugyanakkor alkotmányossági aggályokat is felvet, a törvény az elmúlt évben nem került benyújtásra, és tájékoztatást sem kapunk a tárca további elképzeléseiről.

 Az eddig nyilvánosságra került információk alapján az alkoholmentes italok gyártóinak terhelése emelkedhet a legnagyobb mértékben.  Milyen kötelezettséget rónak majd az új szabályok erre a szektorra?

K. G.: A konkrét díjtételek a mai napig nem ismeretesek, de ha a jelenlegi termékdíjakkal, és a mentesség teljes megszüntetésével számolunk, akkor műanyag palackok esetében a többletadó elérheti a palackonkénti 15 forintot.

Milyen hatást gyakorolhatnak az ágazatra az új szabályozók?A termékcsoportonkénti díjtételek arányban vannak-e az adott anyag környezetterhelő voltával és újrahasznosításának költségeivel?

K. G.: A tervezett új szabályozás különösen kedvezőtlen a „kereskedelmi csomagolás” meghatározás alá sorolt, eddig is kiemelt díjtételekkel terhelt italtermékekre, így az alkoholmentes italokra. Ez a különbségtétel a jelenleg hatályos szabályozásban is aggályos, mivel a tételezett környezeti cél, valamint a piaci helyzet szempontjából is hasonló helyzetben lévő vállalkozások között tesz különbséget, az italcsomagolások kiemelt díjtételeivel. A környezetre gyakorolt terhelés szempontjából indifferens a hulladékká váló csomagolóanyagba foglalt termék jellege, kizárólag a csomagolás anyaga és tömege számít. Ezért indokolhatatlan, hogy a jogalkotó a mentesség megszüntetésével a jelenleginek is többszörösét jelentő különbséget tegyen a különféle gyártók között. Egy italterméket tartalmazó műanyag csomagolást például az általános termékdíjhoz képest 10-szeres, az alumínium doboz csomagolást 88-szoros termékdíj terheli, ami a mentesség megszűntével teljes egészében fizetési kötelezettséggé válna. Az alacsony árfekvésű alkoholmentes italok elfogadhatatlanul magas termékdíjjal történő terhelése esetén a fogyasztás drasztikus visszaesését, ezzel a gyártók, elsősorban a kis- és középvállalkozások sorozatos felszámolását lehet prognosztizálni.

Milyen formában ösztönöznek majd az új előírások a csomagolóanyagok újrahasznosítására? Mennyiben változik meg a jelenlegi gyakorlat?

B. I.: A mentesség rendszere a jelenlegi szabályozásban – rendkívül bonyolult módon – a hulladékká váló csomagolóanyagok újrahasznosítását szolgálta. A gyártói felelősség koordináló szervezetekhez való csatlakozással, hasznosítási díj fizetésével valósult meg, amikor is az elvárások szerinti hasznosítási célok teljesülése esetén a termékdíj fizetése alól mentességet élveztek a gyártók. Ebben a szabályozásban a termékdíj rendszertanilag nem adófajta, így nem a minél magasabb költségvetési bevétel a célja. A termékdíj akkor működik „tökéletesen”, ha a befizetés nulla, a szereplők mentesek a befizetés alól, és minden hulladékgazdálkodási kötelezettségüket önmaguk teljesítik, így az államra nem hárul további szervezési, végrehajtási feladat. A vázlatosan megismert új rendszer ezzel szemben a gyártókat nem teszi érdekeltté az újrahasznosításban, a gyártói felelősség kizárólag jelentős összegű adóbefizetés formájában valósul meg. Az adóbevétel egy részéből az állam gondoskodik a hulladék hasznosításáról, nagyobbik részét egyéb környezeti célra kívánják fordítani. Információink szerint a tervezett szabályozás is meg kívánja tartani a kereskedelmi csomagolások (italok) kiemelt kezelését. Ez azt jelentené, hogy az italtermékek gyártóit különösen magas összegű, jelentős versenyhátrányt okozó, gazdasági ellehetetlenüléssel járó adótétel terheli. Ugyanakkor semmilyen racionális indok sincs arra, hogy a termékdíj címen kirótt adó miért az összes magyarországi hulladék-kibocsátás mindössze néhány százalékát kitevő italcsomagolások gyártóit, és azon belül is különösen egy meghatározott kört (alacsony árfekvésű italtermékek, mint az ásványvizek, szénsavas üdítőitalok gyártóit) sújtsa elfogadhatatlanul magas többletköltségekkel.

Milyen álláspontra helyezkednek mindennek fényében a tervezett változtatásokkal kapcsolatban?

K. G.:  Szükségesnek tartjuk a hulladékká váló csomagolóanyagok hasznosítására, illetve csökkentésére egy új, versenysemleges, átlátható, egyszerűen végrehajtható és ellenőrizhető, a hasznosításra a lakosságot jobban ösztönző, a környezet és a gazdálkodók érdekeit egyaránt figyelembe vevő szabályozás bevezetését. Ugyanakkor teljes egészében elutasítjuk a szakmai egyeztetés elhagyásával készült, a gyártók érdekeit súlyosan sértő, csak informálisan megismert tervezetet. A tervezett változtatások a környezet állapotát lényegesen nem befolyásoló intézkedések, amelyek valós célja környezeti szempontok helyett a költségvetési bevételek növelése. Különösen sérelmesnek tartjuk, hogy a többlet költségvetési bevételek túlnyomó részét egy meghatározott vállalkozói körtől, az általunk képviselt vállalkozásoktól kívánják beszedni.