hirdetés
hirdetés
2014. április. 18., péntek - Andrea, Ilma.
hirdetés

Öt év is eltelhet, míg a belső piac magához tér

A magyar vásárlók az olcsó élelmiszerek felé fordultak

Még négy-öt évig nem változik a belső fogyasztás – így kalkulálnak a nagyobb élelmiszer-ipari cégek, ezért a honi piacon tapasztalható vásárlói visszafogottságot külpiaci fejlődéssel kell ellensúlyozni.

Kovács László, a Pick Szeged Zrt. igazgatóságának elnöke szerint egy IMF-megállapodás a reálágazatban is fejlődést hozhatna, mert csökkentené a piaci bizonytalanságot, és talán a kormány is többet fordíthatna a versenyképességet növelő támogatásokra.

Akad néhány ágazat, amelynek folyamatai jól tükrözik a gazdaság általános állapotát is. Az élelmiszeripar ezek egyike. Az elmúlt időszak benyomásai alapján hogyan ítéli meg cége működési körülményeit, a honi üzleti klímát?

Alapvetően egy markáns fejleményt kell kiemelni az elmúlt évek változásai közül, ez pedig pickaz, hogy a belföldi fogyasztás rettentően visszaesett. Ez sajnálatos módon minden feldolgozóipari szektorra, így az élelmiszeriparra is hatással volt, és óhatatlanul rányomta a bélyegét a gazdasági folyamatokra, hiszen az élelmiszer-fogyasztást alapvetően befolyásolja, hogy a családoknak hogyan alakul az életvitele, anyagi helyzete. A válság alapvetően a közepes és az alacsonyabb jövedelmi kategóriába sorolhatóakat érintette a leginkább. Ez egyértelműen tükröződik a fogyasztás szerkezetének átalakulásában. Az élelmiszerszektorban például jelentős teret nyertek az olcsó árfekvésű termékek.

A prémiumkategóriába sorolható áruk esetében az átlagosnál is jóval nagyobb volt a fogyasztáscsökkenés. Magyarországon az élelmiszer-kereskedelem továbbra is elsősorban a magyar feldolgozóiparra támaszkodik, ebből adódóan viszont ha a fogyasztás visszaesik, átrendeződik, s az olcsóbb (jórészt külföldi) termékek teret nyernek, akkor ez a hazai foglalkoztatást és kapacitáskihasználtságot is igen kedvezőtlenül érinti. A nemzetközi piacokon azért más a helyzet. Jócskán akad olyan ország, amelyet a válság nem érintett ennyire mélyen, és nem okozott a korábbiakhoz képest akkora elmozdulást a fogyasztásban, a fogyasztási szokásokban. A magyar vállalatoknak ezekbe az országokba kell vagy kellene megpróbálniuk exportálni. Azt azonban nem szabad elfelejteni, hogy ezeken a piacokon egy ismert márka mindig előnyben lesz, vagyis a magyar társaságoknak nem könnyű megvetni a lábukat. Mégis, most kitörési lehetőséget ebben látok, vagyis a külföldi piacokon való terjeszkedéssel kellene a belföldi visszaesést ellensúlyozni.

Az élelmiszeripar ennyire különböző terület, hiszen egyre-másra arról hallani, hogy a prémium-, sőt a luxustermékek iránti kereslet egyáltalán nem lanyhul, sőt egyes esetekben markánsan élénkül...

Ön tartós fogyasztási cikkekről beszél, azonban az élelmiszerek esetében Magyarországon nem ezt tapasztaljuk. Az említett olcsóbb termékek felé fordulás például Németországban sokkal kevésbé jellemző. A közepes árkategóriába sorolt tartós fogyasztási cikkeknek a lecserélését ilyen gazdasági klímában jellemzően elhalasztják, ám a megszokott, jó minőségű élelmiszereket továbbra is megvásárolják. Éppen erre utaltam azzal, hogy vannak országok, ahol a krízis kevésbé volt hatással az élelmiszer-vásárlási szokásokra.

Vagyis valóban ezen piacok felé kellene fordulni? Ehhez külső források is kellenek, márpedig most nem könnyen lehet tőkéhez jutni. Mennyivel nehezebb most hitelhez jutni, mint például 4-5 évvel ezelőtt?

Megint rá kell mutatnom az élelmiszeripar speciális helyzetére. Bárki bármit mond, azt világosan kell látni, hogy ez az ágazat azok egyike volt, amelyiken a bankok az elmúlt 2-3 évben a legtöbbet bukták. Jó pár cég ment tönkre és vált fizetésképtelenné. Az ebből kovfakadó előítéletet pedig borzasztó nehéz kiverni a fejekből. A hitelfelvétel körülményeinek kialakításánál ezek a múltbéli történések beépülnek. A Pick esetében kicsit más a helyzet. Az árbevétel 35 százaléka exportból származik, emellett olyan piaci jelenléttel bír, amely a hitelintézetek számára vonzó lehet.

A kis-és közepes vállalkozások számára a lehetőségek adottak, hiszen a kormányzat sok mindent tett, hogy segítse a forráshoz jutásukat. Ugyanakkor e segítő szándék ellenére a kkv-k esetében több probléma is fennáll. Az egyik, hogy sok esetben a támogatások elnyeréséhez szükséges pályázatokhoz szükséges saját erőt sem tudják megszerezni. A másik probléma a már korábban említett piaci bizonytalanság, vagyis a fogyasztás alakulásának szinte teljes kiszámíthatatlansága. Egy labilis piaci környezetben, egy költséges és pénzérzékeny ágazat szereplőjeként sokszor nem is jutnak el abba a stádiumba, hogy forrásbevonáson gondolkozzanak, még akkor sem, ha az önrészt egyébként össze tudnák hozni. Egyszerűen hiányzik a piacba vetett bizalom, ezt pedig a legszebb fejlődési tervvel sem lehet helyettesíteni. Mindezek miatt most a pénzforrásokhoz való hozzájutás végső soron nehezebb, mint korábban volt.

Brüsszel és Budapest között az elmúlt időszakban éles nézeteltérések adódtak. Ez a reálgazdaságban, az önök piaci kapcsolataiban hagyott bármiféle nyomot?

A válaszom egyértelmű nem. Ennek oka az, hogy azok a vállalatok, amelyek exportképesek, nem egy-két hónapra szállítanak. A külpiacra szállító társaságok igencsak hosszú távú szerződésekkel rendelkeznek, ezek pedig hosszú távú partnerkapcsolatokat jelentenek, ahol az aktuálpolitikai események nem befolyásolják az ügymenetet. Azt mondhatom tehát, hogy ezeket a problémákat vállalati szinten egyelőre nem lehet érezni. Ahol érezni lehet valamiféle hatást, az a banki szektor. Különadóval sújtották őket, s a hitelezési feltételek alighanem ennek következtében is rosszabbak lettek.

A Brüsszel–Magyarország-viták tehát nem, de az EU/IMF-szerződés már a reálszférát is elérné. Milyen változásokat hozhatna a megállapodás, egyáltalán szükség van-e rá?

Ha megkötik ezt a szerződést, a forráshoz jutás feltételei lényegesen javulhatnak. A kormánynak is megnőhet a mozgástere, olyan beruházásokat, fejlesztéseket indíthatna vagy támogathatna, amelyek a termelést és a fogyasztást egyaránt élénkítik. Ha ez a megállapodás nem születik meg, a vállalatoknak továbbra is szűkösebb támogatási lehetőségekre kell berendezkedniük, a fejlődés lassulhat, ami versenyhátrányt jelenthet a magyar gazdaság számára. Nem szabad megfeledkezni a forint árfolyamának alakulásáról sem. Nem is az árfolyam szintjével van a probléma, hanem a hektikus ármozgással. Az óriási kilengések nehezítik a stratégiai döntések meghozatalát. Véleményem szerint az EU/IMF-megállapodás ezen a helyzeten is segítene.

Ön hol látná a legszívesebben az euró/forint jegyzést?

pickAz exportpiacaink miatt én a jelenlegi 290 forint körüli jegyzés tartós fennmaradásával elégedett lennék.

Az árfolyam mellett a jegybanki alapkamat szintje is fontos...

A fejlődési lehetőségeket nagymértékben befolyásolja. A jelenlegi magas kamatot nehéz kigazdálkodni, ami megnehezíti a fejlesztéseket. Ha már a megtérülésénél, a versenyképességénél és az árfolyamnál tartunk, felhívnám a figyelmet arra, hogy az élelmiszerszektorban a nagyobb cégek úgy rendezkedtek be, hogy a következő négy-öt évben a belföldi fogyasztás lényegesen nem fog változni...

Ez akkor azt is jelenti, hogy valamivel rövidebb távon, három-négy éves távlatban a gazdasági környezet látványos javulásával sem számolnak. Hiszen a családok akkor költenek, ha van valamiféle biztonságérzetük, tartalékuk.

Lehet ezt mondani. A cégek persze nem feltett kézzel várják a következő négy-öt évet, ám ismét csak azt kell mondanom: a kitörési pont az exportszállítások növelése, megkezdése. Természetesen ezzel együtt a költségek csökkentése, a hatékonyság javítása és a tartalékok feltárása mind-mind elengedhetetlen. A kivitel élénkítésével át lehet vészelni a belföldi piac depresszióját, hiszen így mégiscsak növelhető a kapacitáskihasználás. A Pick esetében például a külpiaci szállításokat 10-11 százalékkal növeltük. Ennek a folyamatnak tovább kell mennie.

Nem lenne rossz, ha ehhez új piacaink is lennének. Merre kellene ehhez kutatni?

A sikeres export eszköze olyan termék lehet, amely komoly hozzáadott értékkel rendelkezik. Ezáltal egyediséget, különlegességet s minőséget jelent. A magyar vállalkozások jó része ugyanakkor olyan volumenű termelésre nem készült föl, amelyet a fejlett európai és ázsiai országok igényelnek. A prémiumtermékeinknek Oroszországban is piaca lehet, de hangsúlyozom, fizetőképes piacokat kell találni, ilyen lehet például Dél-Korea vagy Japán is. Európán kívül is megvannak a lehetőségek.

 

(forrás: NOL )
Share on Tumblr
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 

Hírlevél regisztráció

hirdetés

Találkozzunk a Facebookon!

hirdetés

Élelmiszer-FMCG Hírlevél

Élelmiszer-FMCG hírek első kézből

  • napi friss hírek, érdekességek
  • kutatások, elemzések
  • exkluzív riportok
  • szakmai konferenciák
  • képzések, tréningek
Iratkozzon fel hírlevelünkre
Ne maradjon le a legfontosabb szakmai hírekről!
Élelmiszer-FMCG hírlevél