Tavaly 7,5 milliárd forintos növekedéssel 555 milliárd forint forgalmat értek el. Ezzel másodikak a hazai kiskereskedelmi ranglistán. A fizetőképes kereslet tovább romlott az elmúlt évben, önök mégis tudták növelni a forgalmukat, miként sikerült ezt elérni?      

Egyszerű a magyarázat. A klasszikus franchise modell mellett, amelynek keretében mi tulajdonosok és a hozzánk csatlakozó franchise tagok összességében jelenleg közel 3400 boltot üzemeltetünk,  két évvel ezelőtt elindítottuk a CBA Príma elit kategóriás boltjainkat, valamint a saját fejlesztésű diszkonthálózatunkat, a CBA Cent kiépítését. Elsősorban ezeknek köszönhető az, hogy a válságot sikerült túlélnünk, sőt, ennek dacára még egy szerény növekedést is tudott produkálni a hálózatunk. Több érv is szólt amellett, hogy a diszkontkategória elindítása mellett döntöttünk; részben, mert a bolttípusok közül a diszkont a legalkalmasabb a központi üzemeltetésre, másrészt magyar diszkontlánc még nincs a piacon. Emellett természetesen a tulajdonosok is igyekeznek folyamatosan fejleszteni, növelni boltjaik számát, mind a szupermarket, mind a hipermarket kategóriában, ez is hozzájárult a növekedéshez.


Jelenleg hány CBA Centet üzemeltetnek?  

Eddig 8 ilyen üzletünk működik, májusban nyitott meg a két legújabb Zalaegerszegen és Nagykanizsán, de másfél hónap múlva már túl leszünk a 10. üzletünk átadásán is. Elkezdődtek az építkezések Székesfehérvárott, Kistarcsán és Kaposváron is.

Amikor az elsőt nyitották Mogyoródon, akkor 200 ilyen üzletről volt szó…  

Annak idején, amikor kitűztük ezt a célt, még mit sem sejtettünk a válságról. Változatlanul az a cél, hogy minimum 150-200 diszkontáruházunk legyen. Az induláskor én ezt öt éves célként  határoztam meg, de ha nem öt, akkor nyolc, vagy tíz év alatt építjük ki ezt a hálózatot, lényegében itt nem sürget az idő bennünket. Változott a gazdasági helyzet, természetesen a válság minket is érintett, az elmúlt 2-3 évben 250 kisboltunk zárt be. Sőt volt olyan tulajdonosunk is, aki sajnos rosszul mérte fel az erejét, meggondolatlan fejlesztésekbe kezdett, nem vette komolyan a válságot, nagy hiteleket vett fel, ezért tönkrement. Ezeket a boltokat is átvették a kollégák, ami újabb, előre nem tervezhető munkát jelentett.   

Most hány főből áll a tulajdonosi kör?   

Most már csak harmincan vagyunk. 2000-ben voltunk a legtöbben, akkor 60 tulajdonosunk volt.

Elképzelhető a tulajdonosi kör újabb bővülése?  

Nem tartom valószínűnek, a jelenleginél nagyobb létszámot.  Mostanra kialakult egy összeszokott csapat, tudjuk, mit várunk el a másiktól, ki hogyan gondolkodik az üzletről, mindenkinek megvan a maga speciális feladata.  A 2000-es nagy bővítési hullámban szinte mindenkit felvettünk, különösebb átgondolás nélkül, de menet közben sok mindenkiről kiderült, hogy másként gondolkodik az üzletről, a kereskedelemről, ezért néhányan kiváltak, így alakult meg a Reál, illetve a Hanza annak idején. Aztán voltak közülük, akik pár év elteltével újra visszatértek hozzánk, rájöttek, hogy a mi elgondolásaink életképesek a piacon.

Mi ennek az üzleti filozófiának a lényege?

A CBA-t 1992-ben tízen alapítottuk meg. Egyikünk sem kényszerből vállalkozott, hanem tapasztalatokkal rendelkező, tudatos kereskedőkként építettük ki a rendszerünket. Az elképzelésünk az volt, és alapvetően ma is az, hogy minél több eladási pontot kell létesíteni, és a kiskereskedelmi üzleteknek kell a vezető szerepet betölteniük, hiszen a vásárlók kiszolgálása az elsődleges feladatunk és ezen üzletek mögé kell szervezni a nagykereskedelmet.   Szemben azoknak a nagykereskedőknek az elgondolásával, akik azt mondták, hogy ők „felülről” szolgálják ki a kiskereskedelmi boltokat. A világban már beigazolódott, hogy ez pont fordítva működik. A kiskereskedelmi láncokat és a kiskereskedelmet üzemeltető kiskereskedőé a vezető szerep, ők diktálnak, tehát az ellátásnak nem felülről lefelé, hanem alulról felfelé kell működnie.  

Ön szerint elbírna még újabb szereplőket a hazai piac, vagy a meglévő tortán kell osztoznia annak, aki tovább szeretne fejlődni?

Arra, hogy újabb szereplő jelenjen meg a piacon szinte semmi esély nincsen. A Wal-Mart 3-4 éve be akart jönni, érdeklődött,felmérte a terepet, és végül nem tette meg a lépéseket. Ugyanez a helyzet a Carrefourral. Mindketten látták, itt már olyan mértékben fel van osztva a piac, hogy nemigen rúghat labdába egy új szereplő. Véleményem szerint inkább a piac átrendeződésére lehet számítani a jelenlegi szereplők között. Őszintén remélem, hogy mindebből a hazai kereskedők fognak profitálni és a magyar tulajdonú láncok tovább erősödhetnek.   

Miként?

Amint azt említettem, új boltok építésében is érdekeltek vagyunk, nemcsak a diszkonthálózat, hanem egyéb boltfejlesztési programokat is elindítottak a tulajdonosaink. Ugyanakkor úgy gondolom, hogy néhány éven belül reális esély van arra, hogy egy-két külföldi tulajdonú lánc nem bírja majd a piaci versenyt, be fogja dobni a törülközőt, és mi készek vagyunk arra, hogy az ő boltjaikat is átvegyük.

Ezek szerint felkészültek erre?   

Már három-négy év óta készülünk erre. Korábban voltak is tárgyalásaink nagy cégekkel, akik akkor még fejlesztésekre hivatkozva visszakoztak, de most már nem igazán költenek fejlesztésekre, anélkül pedig nem lehet bírni a tempót.     

Azért ne feledjük el, hogy a fogyasztói lojalitás folyamatosan csökken. A piackutatások azt mutatják, hogy akár néhány forintos árcsökkentéssel is könnyen „elcsábíthatók”. Elnézve az „akcióháborút”, nem olyan könnyű leírni a versenytársakat sem. Mit tudnak önök nyújtani a vevőknek?

A vásárlókat a megfelelő árszintű magyar árukkal kell elérni, becsábítani.  Azt látom Nyugat-Európában is, hogy nagyon erős a verseny, de az egyes országokban az adott ország hazai kiskereskedelmi láncaié a vezető szerep, akik egyértelműen az adott ország termékeit helyezik előtérbe. Együttműködnek, összefognak a hazai mezőgazdasággal, a hazai élelmiszer-feldolgozókkal. Nálunk sajnos ez még mindig nem kellően működik, dacára annak, hogy az indulás óta alapfilozófiánk, hogy támogassuk a hazai élelmiszeripart. Sajnos, még mindig nem érezni a kellő összmunkát a hazai élelmiszer-feldolgozók és a hazai kereskedelem között. Úgy vélem, hogy a magyar láncok között is lehetne nagyobb összefogás – itt elsősorban a Coopra gondolok, mert a Reált már nem tartom annyira számottevő piaci szereplőnek – a magyar termelők, és élelmiszer-feldolgozók védelmére, megsegítésére.

Milyen együttműködésre gondol?

Korábban már voltak próbálkozásaink ezzel kapcsolatban. 2000-ben a Coop, a Honiker és a CBA Magyar Beszerzési Szövetség néven megpróbált szövetkezni, de aztán fél évig tartott a dolog, mert egész más elképzeléseink voltak a jövőt illetően. Mindenesetre én örülök, hogy a Coop is ott van az élbolyban, mert mindez azt mutatja, hogy van esély arra, hogy a hazai láncoké legyen Magyarországon a vezető szerep.

Említette a hazai élelmiszeripart, mezőgazdaságot. A CBA miként kívánja támogatni ezt az ágazatot?    

Többféle elgondolásunk is van ezzel kapcsolatban. Tavaly például  felvásároltunk a termelőktől többféle gyümölcsöt, és bérgyártásban lekvárt és pálinkát készíttettünk belőlük, így biztosítva a termelőknek a hasznot. Az idén tovább folytatjuk ezt a kezdeményezést, sőt... Már rég dédelgetett álmom, hogy beszálljunk a hazai élelmiszergyártásba, csak eddig sajnos nem rendelkeztünk elég tőkeerővel ehhez. Most elérkezett az idő, és saját-, illetve bérbe vett állami területeken mintagazdaságokat szeretnénk létrehozni, saját tehenészetet, tej- és sajtüzemet, illetve szürkemarha-, mangalica tenyészetet és húsüzemet működtetni.  Jelenleg tárgyalunk az egyik konzervgyár bizonyos mértékű tulajdoni hányadáról is, ezzel is segítve, azt hogy az üzem  folyamatosan tudjon termelni. Számos nemzetközi példa mutatja, hogy ez mennyire életképes elgondolás. Ott van például a francia Leclerc, amely a második világháború után ugyanolyan szövetkezeti alapon kezdte, mint mi 19 évvel ezelőtt, és ma már szinte az élelmiszeripar teljes vertikumában jelen vannak, a takarmány-előállítástól a tej-, és húsüzemig, pékségig. Mi is ilyen típusú kiszolgáló, a szántóföldtől az asztalig típusú rendszer kidolgozásán gondolkodunk. Nemrég beszélgettem az egyik volt kereskedelmi igazgatójukkal, aki elmondta, a válság nem is érintette őket különösebben, hiszen biztonságos árualappal rendelkeznek, ezáltal nincsenek nagy mértékben kitéve a piaci változásoknak. A vásárló nyugodtabb lehet akkor, ha egy élelmiszerkereskedelmi lánc, amelyik a termeléssel is foglalkozik, az egész vertikumot kézbe tartva ellenőrzi az egész folyamatot, és természetesen felel is érte, nevét is adja hozzá.

A szándékot értem, csak ezzel tulajdonképpen részben konkurenciát is teremt a hazai élelmiszeripar számára, nem gondolja?  

Az nem baj. A magyar élelmiszeriparnak magához kell térnie. A verseny mindig előre visz, lustálkodásra nincs idő. Fejleszteni kell és lépést tartani a világgal. Életem során folyamatosan jártam a világot, többek között kimentem Amerikába, Kanadába, és igyekeztem megnézni, hogy máshol hogyan csinálják a kereskedelmet, mitől működik, hol, mit lehet eladni.  Egyébként az általunk előállított termékek képletesen szólva csak cseppek lesznek a tengerben, természetesen megmarad a mozgástere a többi élelmiszer-ipari szereplőnek is. Másfelől viszont szükségesnek érezzük, hogy mi is megmutathassuk, hogy mire vagyunk képesek az élelmiszer előállításban is.

Nemrégiben megmutatták, hiszen Párizsban mezőgazdasági kiállítást szerveztek. Milyen volt kint az érdeklődés a hazai termékek iránt?

A nemzetközi mezőgazdasági kiállításon is bebizonyosodott, hogy van helyünk a világban, csak helyzetbe kell hozni a magyar élelmiszeripart. A vásárra 365-féle terméket vittünk ki, összesen 5 kamionnyi árut. Rendkívül nagy volt az érdeklődés, azóta számtalan e-mailt kapunk, hogy mikor nyitjuk meg Párizsban a CBA Hungaricum  Delikát üzletünket. A visszajelzésekből egyértelműen kiderült, hogy az igazán magas minőségű termékeket igenis el lehet adni. Persze sokat kell még fejlődnünk a csomagolásban, és beltartalomban is. A tradicionális magyar termékek iránt nagy az érdeklődés, akár az 50 eurós szalámi is eladható, ha küllemre, minőségre megfelelő.  

Mikor nyitják az első ilyen boltot?

Minél hamarabb, jelenleg keressük a megfelelő üzlethelyiséget. A párizsi egyébként nem az egyetlen  ilyen bolt lesz, minden nagyobb európai városban szeretnénk Hungaricum Delikát üzleteket, Berlinben, Brüsszelben, Londonban is keressük már a megfelelő helyeket. Ott szeretnénk lenni minden európai nagyvárosban, nemcsak élelmiszerüzletekkel, hanem vendéglátással is.


Mekkora árukészlettel dolgoznak majd?

A hazai élelmiszeripar színe-javát fel szeretnénk vonultatni ezekben az üzletekben, kb. 1000-1500-féle terméket kívánunk megjelentetni a választékban.  Hiszem, hogy eljön majd az idő, amikor nálunk is egyre többen megengedhetik maguknak az imént említett 50 eurós szalámit.  Ezért sem szabad a hazai élelmiszeriparnak lemondania a termékfejlesztésről és a magas minőségről.

Az igaz, de jelenleg a minél alacsonyabb ár a legvonzóbb a fogyasztó számára. Meddig fokozható az árverseny?  

Sokáig nem, mert van egy bizonyos határ.

Még nem értük el ezt a határt?

 
Trükkök mindig lesznek, a vásárlót valóban az olcsó árral lehet jelenleg a leghatékonyabban becsábítani, ez Nyugat-Európában is egyértelműen működik. De tudomásul kell venni, mi soha nem engedtük meg magunknak, és tiltottuk minden franchise tagunknak is, hogy beszerzési ár alatt árusítson. Azt, hogy valaki beszerzési áron értékesít, az szíve joga, megteheti, az áron aluli értékesítés azonban  a legtisztességtelenebb dolgok egyike.  Nézze, tény, a jelenlegi gazdasági helyzetben még legalább egy-két évig az ár lesz a legfőbb  tényező, de hiszem, hogy a vásárló emellett egyre inkább a minőséget fogja keresni a termékekben és szolgáltatásokban egyaránt, és ezt egy kereskedő nem hagyhatja figyelmen kívül. Mondok egy példát. Tavaly Ürömön nyitottam egy szupermarketet. Ha a jövedelmezőséget nézem, akkor egy 1500 négyzetméteres diszkontot kellene ott üzemeltetnem, 10 fős személyzettel, és a nyereség sokkal magasabb lenne.. Ehelyett most 60 munkatársat foglalkoztatok  3500 négyzetméteren. Igyekeztem a legkorszerűbb szupermarketet berendezni, extra szolgáltatásokkal. Ez az üzlet majd csak 2-3 év múlva kezd el nyereséget termelni, de érezhető, és látható, hogy a vásárlók száma hónapról, hónapra gyarapodik, tehát a környéken lévő erős konkurencia ellenére a vásárlók értékelik mindazt a szolgáltatást, amit ott megkapnak. Egy bolt bevezetése legalább egy év, arra oda kell figyelni. Ezt a boltot a jövőnek építettem, mert a kereskedelemben mindig is a szakma szépségét, a folyamatos fejlesztést, az újabbnál újabb lehetőségek kiaknázását tartottam fontosnak. Számomra ez a kihívás, és annak ellenére, hogy 56 éve vagyok a szakmában, számos ötletem van még, amit meg szeretnék valósítani, hogy a CBA évtizedek múlva is élenjáró élelmiszerkereskedelmi lánc lehessen.