Az utat a hagyományos élelmiszerekben látó, valóban előremutató irányzat fölé nőtt azon fejlesztők tábora, akik az eredeti alkotók lecserélésében látják a művészetet. Célrendszerükben nagyon hátraszorult az emberi szervezet igénye. Csakhogy elfelejtik, hogy szervezetünket nem lehet becsapni. Ha csak „-szerűvel” tápláljuk, csak „-szerűen” fog működik. (Elnézést a magyartalanságért!) Bizonyíték kell? Kérdezze meg háziorvosát, gyógyszerészét!

Nő a minőségi éhezők aránya

Gyakori hivatkozási alap az éhező egymilliárd ember. Ennél sokkal-sokkal több van. Ők ugyanis csak a mennyiségi éhezők, náluk több a minőségi éhező, aki bár gyakran többet eszik a kelleténél, nem jut megfelelő életerőhöz a táplálékból. Ez nem a bevitt vitaminokon és ásványi anyagokon, fehérjéken, szénhidrátokon, zsírokon múlik, hanem ezek természetes komplexein, amelyek feldolgozására emésztőrendszerünk kialakult. Szervezetünk jelzi a hiányt, erre adunk neki táplálékkiegészítőket, amelyek ugyanolyan csekély mértékben hasznosíthatók. Mint ahogy a másik módszerrel bevittek, a funkcionális élelmiszerek is. Segít ezen a nanotechnológia?

Lassan az érzékszervi tulajdonságok mindegyike imitált. Csak ízfokozóból csaknem 100 ezer tonnát használnak fel az EU-ban évente. Aromákból mintegy 170-180 ezer tonnát. Az ön szervezetének szüksége van rá? Aligha. Hosszan sorolhatnánk a példákat arra, hogy a fogyasztó felkészületlenségét, tájékozatlanságát kihasználva milyen rémségeket teszünk a polcokra. Ez lenne a siker útja az élelmiszeripar számára? Legfeljebb anyagilag.

Ami nem természetes, az nem természetes. Nem bonyolult szabály. Csakhogy kezdünk leszokni a természetesről. Az az innovációk iránti igény, amelyet a marketing oly hatékonyan kialakított gondolkodásunkban, sok esetben űzi a fejlesztőket tovább az abnormalitás útján. Itt van például a szójacsirke esete.

A hús szerkezetének utánzása a cél

A Journal of Food and Agricultural Chemistry nevű folyóiratban (már a neve is rémisztő, sokatmondó!) megjelent hír szerint amerikai kutatók olyan csirkehúsutánzatot mutattak be, amely külsőre összetéveszthető az eredetivel. A speciális feldolgozásnak köszönhetően a szójalisztből előállított csirkemell ízében, állagában és kinézetében is emlékeztet a valódi csirkehúsra. Eddig is léteztek csirkehúsízű és -színű szójatermékek, most a hús szerkezetének utánzása volt a cél. A Missouri Egyetem „kutatóinak” ezt rostok kialakításával sikerült elérniük. A folyamat lényege, hogy a szójalisztből fehérjéket vonnak ki, majd forrás közben átpréselik az őrleményt egy két fúróval ellátott hengeren, miközben vizet adnak hozzá. Így a szójatermékekhez képest magas, 75 százalékos víztartalmat érnek el, ami hozzájárul a csirkehússzerű állaghoz.

E „kutatóknak” nem ez az első „sikerük”. Állítottak már elő műszalonnát (igaz, máshol, de) műtojást, műtejport (halálos méregnek bizonyult), műcsokoládét, műkávét. Hogy miből, azt inkább le sem írom. Mint ahogy joggal szégyelljük a legtöbb húskészítmény összetételét, és nem tudjuk cáfolni az ezzel kapcsolatos városi legendákat sem.

A lapok Alexa Meyert, a Bécsi Egyetem táplálkozáskutatóját citálják, aki valamivel kritikusabban ítéli meg a szójacsirkét. Szerinte a feldolgozás során értékes fitoösztrogének és vitaminok vesznek el, így kérdéses, valójában mennyire egészséges a szójahús.

A címben szereplő menühöz paradicsomsalátát javaslok. Méghozzá olyat, amelyet Indiában élő tudósok fejlesztettek ki. A GMO-termék 45 napig megőrzi állagát, pulton tartható. Csak megjegyezzük, hogy e paradicsom elődjét, mivel „nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket” már évekkel ezelőtt kivonták a forgalomból.  

Az üzenet a következő: a fogyasztó ébredése közel van. A valódit fogja keresni, s akkor is tudnunk kell enni adni neki. Fel kell rá készülnünk. Ha túl nagy az üzem, akkor melléküzemágban, ha nem ebben az értékesítési csatornában, akkor a másikban, kisebben, ha kevés az alapanyag, akkor kezdetben kis mennyiségben. Nálunk most a magyar élelmiszer van a slágerlistán, holnap a valódi, a tápláló lesz. A kettő pedig nem üti, hanem egyenesen erősíti egymást. A képletben ugyanis a bizalom is benne van, amely a két tényezőt összeköti.

Ha körülnézünk a hazai élelmiszeriparban, azt vesszük észre, hogy a talpon maradottak között többségben vannak azok, akik szerencsére nem tértek le a hagyományos termékek által kitaposott útról. Bízzunk benne, hogy ez továbbra is elsődleges szempont lesz az innovációk során… 

Fórián Zoltán