Most akkor ugrott a bónuszom?
... pedig olyan helyes ez a Mangó ruci!
A korábbi évek absztrakt válsághelyzeteihez képest a mostani piaci hullámverést mindenki megérzi: gyártó, kereskedő és fogyasztó egyaránt érintett – persze nem egyforma mértékben. A szakma oldalán tavaly csak azt éreztük, hogy vékonyabb lett a prémiumos boríték, idén – ha így folytatjuk – boríték sem lesz. Miért hagytuk, hagyjuk, hogy így legyen?!
Kapóra jött nekünk ez a válság! A magyar gazdaság már a válság előtti években sem hozta a régiós formát sem, a Nyugathoz képesti lemaradásunk ledolgozása helyett még a visegrádi országokhoz képest is nőtt a rés. Valamit nem jól csináltunk, de ezt sem a kormányzatnak, sem a gazdasági szférának nem akaródzott feltárni. Most legalább rossz teljesítőképességünkért a „nemzetközi (válság)helyzet fokozódását” okolhatjuk – nyilván részben joggal. Valójában már korábban elrontottuk: a konjunktúra idején lett volna pénz, idő és erőforrás, hogy reklámköltésünk, ATL-, média-, BTL- és online eszközeink hiteles és valós hatékonysági mutatórendszerét, mérési metodikáját kidolgozzuk, a rendszert kipróbálva, „finombeállítva” készre szereljük és végül, de nem utolsósorban a szakmával elfogadtassuk. Nem tettük. Ez kollektív hiba, mi több: bűn volt, amelyért most hosszan kell vezekelnünk! Miért is változtatnánk?
Amíg mi
nden szereplő féltve őrzi egyre kisebb tortaszeletét a nagy sales&marketing monopolyban, addig mit várunk?!
A szakma leghatásosabb ellenszernek azt találta ki, hogy kibővíti tevékenységi körét, és elcsen egy kicsit a másik, szintén zsugorodó szeletéből: öröm nézni a márkaoldalon dolgozó trade marketingesek által „összephotoshoppolt” hirdetéseket, a médiaügynökség által tervezett instore POS-média-megjelenéseket, az ATL-ügynökségek által koordinált országos hoszteszaktivitásokat és a BTL-ügynökségek által gyártott rádiószpotokat.
Ez lenne a jövő útja?! Ideje lenne felismerni, hogy egy relatíve kisebb szelet egy nagyobb és növekvő tortából többet ér, mint egy zsúrtorta morzsáiért vérig menő küzdelmet folytatni… Miért is lenne hajlandó a márkaoldal többet fizetni bármely értékesítést támogató eszközért, ha ezek egzakt visszamérése, ROI-számítása nem áll rendelkezésre? Az esetleges sikerek vagy kudarcok csak a hetek-hónapok múlva befutó és kielemezhető értékesítési adatokból látszanak – ha látszanak! Az integrált, „360 fokos” kampányok világában miként lehetne például egy nagyon sikeres kóstoltatás hatékonyságát kimutatni, ha a négyhetes, top 10 áruházban bonyolított akció extra volumene elveszik a sikertelen POS-eszközök tengerében?
Biztos, hogy az emberek nem szeretik, nem látják a padlómatricát? Lehet, hogy csak a bugyuta árkommunikációt utálják rajtuk, de például focigyep- vagy tengerparti homok motívumokat egy szezonális kihelyezés előtt már szívesen látnának. Ki tudja? Jelenleg senki. Csaknem két évtizedes BTL-ügynökségi tapasztalatunk sok száz kampánya alapján bizton állíthatjuk, hogy az egyes instore POS-eszközök árazása teljességgel megalapozatlan, hiszen a gyártás/kihelyezés/felület költsége képezi az alapját, nem pedig a hatékonysága.





