A változások tovább már nem elodázhatók. Az új kormányzat felállásával remek alkalom kínálkozik arra, hogy az élelmiszeripart megfelelően pozicionáljuk. A szakma legfőbb törekvése, hogy világossá tegye, az élelmiszer-gazdaságot az élelmiszeriparon keresztül lehet a leghatékonyabban élénkíteni. Erre bizonyíték az elmúlt 30-40 év, amikor az élelmiszer-terméklánc központi koordináló szerepét a világszínvonalú mezőgazdaságra alapuló élelmiszeripar látta el. E koordináló szerepet ma a forgalmazó ragadta magához, a hatás kézzelfogható: végletesen eltorzult jövedelemosztozkodás, a fejlesztések elmaradása, a mezőgazdaság és a feldolgozóipar leépülése. Érzékeltetni kell, hogy az élelmiszer-gazdaság a nemzetgazdaság egyik fontos, a benne rejlő lehetőségeket még messze ki nem használó eleme, egyik lehetséges kitörési pontja. Ezzel szemben az ország EU-taggá válási folyamatának egyik legnagyobb vesztese épp az élelmiszer-feldolgozás. Az a tendencia, amely ma ennek a nemzetgazdasági szempontból igen fontos iparágnak a leépülését jellemzi, semmilyen szinten nem szolgálja az ország érdekét. A kritikus helyzetet jól jellemzi, hogy 2000 óta a termelés több mint 20 százalékkal, a foglalkoztatottak száma és a belföldi értékesítés 25-25 százalékkal csökkent. Iparági szinten az ágazat évek óta veszteséges, a beruházások értéke folyamatosan csökken, az élelmiszeripar súlyosan eladósodott. 

Célok és megoldási javaslatok

Az élelmiszeripar nemzetgazdaságban elfoglalt helye messze túlmutat a mutatókkal alátámasztható mértéken. Elejét kell venni annak, hogy pusztán a GDP-hez való hozzájárulás vagy a bruttó termelési érték alapján szülessenek ítéletek az élelmiszeripar súlyával, jelentőségével kapcsolatban. Romló mutatói ellenére az élelmiszeripar továbbra is a mezőgazdaság termékeinek legnagyobb felvásárlója.

Az élelmiszeripar legfontosabb céljai a következőkben foglalhatók össze:

• meg kell állítani a termelés csökkenését, illetve a tendenciát az ellenkezőjére kell változtatni
• a versenyképesség javításán keresztül meg kell erősíteni az ágazat belföldi és exportpiaci pozícióit
• a gazdálkodás eredményességét helyre kell állítani

Mindezek megvalósításával elérhető a stratégiai partnernek tekintett magyarországi mezőgazdasági termelők gazdálkodási körülményeinek javítása, illetve a piaci stabilitásuk erősítése.

A legfontosabb tennivalók a kormányzatra várnak. Ezek közül számos nemcsak az élelmiszeripar érdekében kellene, hogy megtörténjen. Íme, néhány:

• a politika erkölcsi megtisztulása
• adóreform: például a forgalmi adó csökkentése a feketegazdaság motivációinak mérséklésére, általános adóteher-csökkentés, versenyképes adózási környezet, az élő munka költségének csökkentése, járulékcsökkentés, alacsonyabb osztalékadó, általános építményadó, hatékonyabb ellenőrzés
• a jogszabályok betartatásának kikényszerítése,
• jogbiztonság erősítése (szerződéses fegyelem emelése)
• közigazgatási reform a versenyképes közszféráért. Ennek kulcsszavai a szervezettség, átláthatóság, rendszerszemlélet, gyorsaság, gazdaságösztönzés, innovációs politika, egységes jogalkalmazás, szolgáltató szakigazgatás
• oktatási, munkaerő-piaci reform. Például harc az illegális foglalkoztatás ellen, munkahelymegőrző és képzési támogatások kiszélesítése
• párbeszéd a meghatározó vállalatokkal és érdekképviseletekkel

A kormányzat rendszeresen kérje ki a meghatározó hazai és nemzetközi vállalatok, valamint érdekképviseletek véleményét azzal a céllal, hogy megőrizze jelenlétüket, és a gazdaságpolitikájában érvényre juttassa igényeiket

A szakma által legfontosabbnak tartott szükséges kormányzati beavatkozási pontokat és tennivalókat az alábbiakban foglaljuk össze.

Az ÉFOSZ javaslatcsomagja

1. STOP az élelmiszerimportnak

Az ország minél magasabb fokú élelmiszer-önellátottságára való törekvése központi nemzetstratégiai ügy. Ez ismét mind több országban napirenden lévő téma.
Tisztázni kell azt a megindokolhatatlan folyamatot, amelynek keretei között folyamatosan növekszik az ország feldolgozottélelmiszer-importja. Elfogadhatatlan az az álláspont, amelynek értelmében alapvető érdek az alacsony élelmiszerár, amit a kereskedelmi láncok külföldön előállított termékek behozatalával és azoknak a hazai előállítású élelmiszerekétől eltérő árazási technikájával idéznek elő. Ez a gyakorlat a fogyasztó szemléletét az ár-érték arányos szemlélettől a pusztán az árak alapján való döntéshozatal felé fordítja.   „Meggyőződésünk szerint a fogyasztó a reális, a termelési költségekkel arányos árú, jó minőségű, biztonságos élelmiszerhez való hozzájutásban érdekelt, amivel a hazai munkahelyek megtartását is elősegíti.”

2. Élelmiszer-gazdasági stratégia

Meggyőződésünk, hogy a tennivalók sorában a legfontosabb és legsürgősebb a közép- és hosszú távú élelmiszer-gazdasági stratégia megfogalmazása, majd a kapcsolódó támogatás- és szabályozáspolitika ehhez történő igazítása. Az élelmiszeripar számára kétségkívül biztosítani kell az ágazat jelentőségének megfelelő képviseletet a kormányzati munkában.

3. Versenyképesség – járulékcsökkentésekkel

Az élelmiszeripar bel- és külpiaci versenyképességét más ágazatokhoz hasonlóan sújtja a központi állami elvonásoknak a versenytárs országokhoz képest mért magas szintje. Ugyanakkor az élelmiszer-termelés jellegéből fakadóan a központi terhek okozta versenyhátrány súlyosabb következményekkel jár, mint más ágazatokban. Éppen ezért számunkra kiemelkedő fontossággal bír az állami – adózási és adminisztratív – terhek csökkentési programjának mielőbbi elindítása. Az általános adóteher-csökkentés mellett szükség lenne az élő munka költségének alacsonyabbá tételére, az élelmiszerek forgalmi adójának jelentős mérséklésére, a sajnálatos módon mind jelentősebbé váló feketekereskedelem felszámolására. Emellett meg kellene teremteni az alkalmi munkavállaláshoz kapcsolódó anyagi és adminisztrációs terhek jelentős mérséklésének lehetőségét. E feltételeket pedig indokolt lenne az élelmiszer-ipari idénymunkára is kiterjeszteni.

4. K+F támogatások az élelmiszeriparnak

Álláspontunk szerint az élelmiszeriparnak is lényeges lenne az Új Magyarország vidékfejlesztési program felülvizsgálata, amelynek célkitűzései közé fel kellene venni az élelmiszeripar súlyának megfelelő támogatását is. A kutatás és fejlesztés támogatása és elősegítése az élelmiszeriparnak is nélkülözhetetlen. A vállalkozások túlnyomó többsége nem képes saját erőből e tevékenységek még részleges finanszírozásra sem, ami jelentős mértékben rontja versenyképességüket. Hangsúlyozni szeretnénk azt is, hogy a jelenleginél nagyobb állami szerepvállalást tartanánk szükségesnek az alap- és alkalmazott kutatás tekintetében is.

5. Árucsere-kondíciók

Az élelmiszer-termékpálya mentén történő árucsere kondícióinak szabályozására vonatkozó jogszabályok betartatása kiemelt fontosságú az ágazatnak csakúgy, mint a hatósági engedélyezési eljárások, valamint a vizsgálatok díjainak mérséklése és nem utolsósorban a hatósági jogalkalmazás egységesítése.

6. Vertikális és horizontális integráció

A kis- és középvállalatok ágazaton belül betöltött szerepének jelentőségére tekintettel tartjuk nélkülözhetetlennek a rájuk vonatkozó támogatási rendszer újragondolását is.
Változatlanul fontosnak ítéljük a vertikális és horizontális integrációk kialakítását, illetve működését segítő motivációs rendszer erősítését támogatási és szabályozási eszközökkel. Ehhez kapcsolódik az a meggyőződésünk, hogy a kormányzatnak elő kell segítenie olyan szakmai érdek-képviseleti rendszer kialakítását, amely képes az ágazat egésze érdekeinek képviseletére mind belföldön, mind az Európai Unióban, segítve ezzel a kormányzat munkáját. Az érdek-képviseleti rendszerbe való belépés kormányzati motivációit jelentősen növelni kellene.

7. Magyar Termékprogram

Végül, de nem utolsósorban szükségesnek éreznénk és támogatnánk a „Magyar Termékprogram” kidolgozását. Ez a meglévő védjegyek és megkülönbözető jelzések helyett egyetlen egységes feltételrendszer alapján azonosítaná a magyar élelmiszert, és segítene a magyar fogyasztók arra vonatkozó tudatosságának kialakításában, hogy magyar élelmiszer vásárlásával lehet a magyar munkaerőt megvédeni és a hagyományokat megőrizni. Elképzelésünk szerint ez a program a közösségi marketingprogram részeként, a vállalkozások társfinanszírozásával lenne működtethető.

Mi vár a kormányra?

Az a folyamatosan romló helyzet, amelybe a magyarországi élelmiszeripar került, minden érintettől cselekvést igényel. Ahhoz, hogy ezek a nélkülözhetetlen beavatkozások ki tudják fejteni hatásukat, illetve a megfelelő irányba mozdítsák el a folyamatokat, összehangolt kormányzati és ágazati intézkedésekre van szükség. Fontos tisztán látni, hogy az élelmiszeripar befolyása a fogyasztóra csökken, vele való kapcsolata gyengül. Ezt tovább fokozza, hogy a hatalmas sajtóvisszhangot kapó élelmiszerekkel kapcsolatos botrányok ilyen irányú érzékenységet alakítottak ki, amely akár napok alatt boríthat fel évtizedes keresleti viszonyokat. Ezzel összefüggésben az élelmiszeripar innovációs tevékenysége is kényszerű átalakulás előtt áll. A feldolgozók rákényszerülnek, hogy a jelenleg is jellemző, a termékek javítására irányuló, kis lépésekben történő fejlesztés helyett technológiai és szervezeti innovációkban gondolkodjanak. A fogyasztói oldalon továbbra is az olcsó termékek irányába történő keresleteltolódás tanúi vagyunk és leszünk. Ez a kereskedelmi márkák további térnyerésének kedvez, amelyek egyre növekvő arányban külföldi termékek lesznek. A márkás, minőségi termékek iránti keresletbővülés is folytatódik, de jelentősen kisebb ütemben, mint az előbbi. A csatornák között a kereslet tovább tolódik a hipermarketek és a diszkontok felé. Ezért is nagy jelentőségű a „kistermelői” rendelet új értékesítési csatornákat generáló szerepe, amiről külön cikkünkben számolunk be.

A magyarországi élelmiszeripar 2020

Előrejelzésem szerint egy évtized múlva élelmiszeriparunkat 20 százalékkal kevesebb vállalkozás fogja alkotni. A koncentráció tovább nő. A külföldi tőke aránya 40 százalékra fog csökkenni a mostani 47-ről. Azok a sikeres vállalati modellek, amelyek már ma is több tucat céget és cégcsoportot emelnek ki a mezőnyből, a koncentráció magját fogják képezni. Sikerük kézzelfogható jele lesz, hogy a belföldi élelmiszer-forgalomból jelentős részt fognak visszaszerezni, arányuk várhatóan 78 százalék körül lesz. A kis- és közepes vállalkozások közötti integráció szükségszerűen fel fog erősödni, klaszterek  alakulnak ki. Ezzel együtt az élelmiszeripar mezőgazdasági alapanyagigénye nem változik számottevően. Ki kell emelni, hogy az élelmiszeripar jövedelmezősége várhatóan nem fog gyökeres fordulatot venni. A belföldi mellett az exportpiacon is kedvezőbb egyenleg mutatkozik. Ez úgy alakul ki, hogy miközben további gyártás települ a határokon túli gyárakba, kivitelünk – elsősorban a Kárpát-medencében – növekedni fog.