Az év kérdése, hogy megáll-e, illetve megállítható-e a magyarországi élelmiszeripar leépülése. A válasz sajnos borítékolható. Azon tényezők közül, amelyek lefelé tolják a feldolgozókat a spirálban, gyakorlatilag egyik sem javul olyan mértékben ebben az évben, ami ezt lehetővé tenné. 

Ahhoz, hogy megalapozott előrejelzést adjunk erre a máris zűrzavaros évre, a gazdasági, szociális kilátásokat kell először áttekinteni. 2010 a parlamenti választások éve, s mint ilyen rendszerint különbözik a többitől. Ennek oka, hogy a szavazatainkért folytatott harcban hangulatjavító intézkedések és ígéretek sora jelenik meg.

A gazdasági növekedés tavaly elért mélypontja ebben az évben várhatóan nem romlik tovább. A stagnálás viszont maga után vonja a belföldi kereslet további csökkenését, ami – véleményem szerint – az élelmiszerek esetén meg fogja haladni a teljes magánfogyasztás csökkenésének előre jelzett szintjét. Az élelmiszerpiacon –2, –4 százalékra számítok. A munkanélküliség emelkedése, a reáljövedelmek alig érzékelhető változása erre sajnos biztosíték. Az export várható növekedésből az élelmiszerek azonban ki fogják tudni venni a részüket.

Forrás: Kopint-Tárki *a GDP %-ában 2009 és 2010 előrejelzés

A fenti képhez szorosan kapcsolódik, hogy a bankok hitelezési hajlandóságának változására kevéssé számíthatunk ebben az évben. Már az év elején érzékelhető, hogy a világgazdasági konjunktúrajelek miatt a pénzpiacokon a tavalyinál nagyobb jövedelmeket lehet elérni. Ez sajnos nem növeli a kedvet a vállalkozások finanszírozására. Ebben némi elmozdulásra a mezőgazdaság esetében azért számítok, mivel ott jól kommunikáltan hatalmas közösségi források áramlanak. 2009-ben például 600 milliárd forint.

A magyarországi élelmiszeripar tavalyi teljesítménye, amely a termelés 2 százalékos, a belföldi értékesítés 4 százalékos csökkenésével, az export 5 százalékos bővülésével jellemezhető leginkább, várhatóan ebben az évben is meg fog ismétlődni. Az átlagos számok mögötti kép azonban – mint mindig – összetett. Van az élelmiszer-ipari vállalkozásoknak egy  egyre határozottabban körvonalazható köre, amely sikeres stratégiát követ. Ezek az elmúlt évet is pozitívan zárták, mivel piaci pozícióik erősödtek. Sikerük titkai közé a forgalmazók igényeihez való alkalmazkodás, a folyamatos innováció, hatékonyságnövelés és egyre inkább a márkák tartoznak leginkább. Ebbe a körbe nemcsak a hazai viszonylatban nagyobb cégek tartoznak. Számos olyan is, amely regionálisan találta meg a megfelelő üzemméretet, terméket, termékszerkezetet. Míg a mezőny másik része sorvadozik, veszti a piacot, ezek a cégek gyarapodnak, helyzetük stabilizálódik. A piac szűkülése miatt pálya szélére kényszerülők helyét el tudják foglalni, így a válság számukra inkább lehetőség, mint veszély.

Így alakult ki az élelmiszer-ipari vállalkozások között alapvetően két csoport. Az előbbit „valódi tulajdonos”, hosszú távú, strukturált gondolkodás, stratégiamenedzsment jellemzi. A másikat inkább a rövid távú szemlélet, a körülmények korlátai közötti sodródás határozza meg.

Az idei lehetőségeket is erősen behatárolja, hogy a magyarországi élelmiszeripar pénzügyi teljesítménye kézzel foghatóan romlik. Ebben a képben sajnos vannak olyan részletek, amelyek a helyzet további romlását vetítik előre. Ilyen például a kedvezőtlen méretű és szerkezetű hitelállomány, a csökkenő nyereség.

A mezőgazdasághoz képest az élelmiszeripar hitelállománya napjainkban 30 százalékkal magasabb, miközben nagyságrenddel kevesebb vállalkozásról és előállított termelési értékről beszélünk. Tendenciájukban is eltérőek. Miközben a mezőgazdasági hitelállomány 2000 eleje és a csatlakozás között 25 százalékkal, az élelmiszeriparé 47 százalékkal ugrott meg. A csatlakozástól napjainkig a mezőgazdaság hitelállománya 6 százalékkal csökkent, az élelmiszeriparé 8 százalékkal tovább nőtt. Ez azt jelenti, hogy azok a jelentős források, amelyek a mezőgazdaságba a csatlakozást követően jutottak, javítottak a szektor gazdálkodási helyzetén. Ebben persze az egyes évek csökkenő termelése miatti hiteligény-csökkenés is benne foglaltatik, de eközben az élelmiszeripar termelése is csökkent, méghozzá folyamatosan, hiteligénye pedig ennek ellenére tovább nőtt.

Míg 2000-ben csak 20 százalék volt a devizahitelek aránya az élelmiszeripar hitelszerkezetében, addig 2004-ben már 38 százalék, 2009-ben pedig elérte a 60 százalékot. Ez azt jelenti, hogy az ország Európai Unióhoz történt csatlakozását követően devizában több hitelt vett fel az élelmiszeripar, mint forintban. Míg a csatlakozás előtti utolsó MNB-elemzési időpont, 2004 márciusához képest 2009 júniusában a forinthitelek állománya 22 százalékkal mérséklődött, a devizahiteleké 60 százalékkal nőtt. Ennek jelentőségét az adja, hogy az elmúlt évi forintgyengülés okozta sokk, a kamatemelkedések jelentős tőkét szívtak el az élelmiszeripartól is.

A mutatók értékelésekor nem mehetünk el szó nélkül a valóságtartalmukat erősen befolyásoló tény mellett, hogy a magyarországi élelmiszer-gazdaságban jelentős a feketegazdaság jelenléte. Ennek számos formája közül a forgalmi adó elkerülése talán a legelterjedtebb. A szakma véleménye szerint a feketegazdaság aránya átlagosan 25-35 százalék közöttire becsülhető.

2010 elején a magyarországi élelmiszeripar kilátásai nem tűnnek fényesnek. Annak ellenére sem, hogy hibái árát már többszörösen megfizette. Azt viszont továbbra sem jelenthetjük ki, hogy minden vállalkozás tanult volna belőlük. A vesszőfutás tehát folytatódik. Legfeljebb enyhülni fog, amikor a versenyképesség tendenciája fordulatot vesz.

Az ország erkölcsi, etikai, társadalmi és gazdasági válságán túl a magyarországi élelmiszeriparnak saját válságával is meg kell küzdenie.

Ki kell jelenteni, hogy az élelmiszeripar válságos helyzetének kialakulásához külső és belső tényezők egyaránt hozzájárultak. A kilábalás sem képzelhető el a külső és belső tényezők változása nélkül.

A bizalomhiány, amely olyannyira jellemzője, az élelmiszeripart (a mezőgazdasággal együtt) immár két évtizede tartósan jellemzi, és nem a válsággal összefüggésben alakult ki. Ezt nagyon fontos megérteni ahhoz, hogy a beavatkozási pontokat be tudjuk azonosítani.

Előrejelzésem szerint az élelmiszerárak 2009 után 2010-ben is az infláció alatti mértékben fognak csak emelkedni Magyarországon. Tovább fog növekedni az alsó árszegmensekbe tartozó élelmiszerek iránti igény, ami a kereskedelmi márkák és a márkátlan termékek piacát növeli meg a márkázottak kárára. Ugyanakkor a márkás termékek felső szegmenseit vélhetően ez nem fogja elérni, mivel ezek fogyasztói jellemzően a jobb fizetőképességűek köréből kerülnek ki, és ragaszkodnak a megszokott minőséghez és szolgáltatáshoz. Ez azt jelenti, hogy ebben az évben az élelmiszerek iránti kereslet szerkezete ismét kedvezőtlen irányt vesz. Szűkül a középső kategóriák tere, ami éppen a hazai márkákat fogja fájdalmasan érinteni.

Ha tágabb kitekintésre vállalkozunk, azt látjuk, hogy az általános kereslet-visszafogás miatt exportpiacainkon is ellentmondásos a helyzet. Ugyanakkor, mivel a szerkezeti változások is általánosak, s mi éppen nem a felső árszegmensekbe szállítunk, arra számítok, hogy élelmiszerexportunk szintje 2010-ben is a várakozásoknál kisebb mértékben csökken.

Az idei hazai élelmiszer-ipari kilátások tehát az alábbiak szerint foglalhatók össze:

• Szűkülő belföldi piac;
• Olcsó termékek arányának növekedése;
• Az élelmiszer-forgalom további tolódása a diszkontok és hipermarketek felé;
• Mennyiségben szinten maradó kivitel;
• Csökkenő termelés;
• Infláció alatti élelmiszer-fogyasztói áremelkedés;
• Csökkenő számú vállalkozás és foglalkoztatott;
• A felszámolási eljárások számának növekedése;
• Növekvő vállalati koncentráció;
• Növekvő fogyasztói tudatosság.

Annak érdekében, hogy az idei kép teljesebb legyen, végezetül vessünk rövid pillantást az EU élelmiszeriparára! Bár a magyarországi élelmiszeripar kétségtelenül része az Európai Unió élelmiszerszektorának, számos olyan sajátsága van, amely miatt helyzete rosszabb a kontinens többi országában jellemzőénél. Helyezzük el ezért röviden az európai mezőnyben élelmiszeriparunkat!

Az élelmiszeripar az Európai Unió legnagyobb feldolgozó szektora, még az autógyártást és a vegyipart is megelőzi. 2007-ben forgalma mintegy 913 milliárd euró volt. Ekkor 4,3 millió embernek adott munkát, ami a legnagyobb foglalkoztatóvá is teszi a feldolgozóiparban. A feldolgozóipari GDP mintegy 14 százalékát állítja elő, ennek növekedése gyorsabb, mint a többi feldolgozó szektoré. Szerkezetét tekintve a kis- és közepes vállalkozások túlsúlya jellemzi (250 főnél kevesebbet foglalkoztatók). Számszerűen a KKV-k a vállalkozások 99,1 százalékát alkotják. Ez a mintegy 300 ezer vállalkozás generálja az ágazat forgalmának 48,5 százalékát, és ad munkát az összes foglalkoztatott 63 százalékának. Ezen arányokat a nagyvállalkozások egészítik ki 100 százalékra.

Az EU-ban Franciaország, Németország, Olaszország, az Egyesült Királyság és Spanyolország élelmiszeripara a legnagyobb. Együtt az összes forgalom 70 százalékát adják. A magyarországi élelmiszeripar a kisebbek közé tartozik. Sajnos csak forgalomcsökkenésben tartozik az élmezőnybe. A foglalkoztatottak számának csökkenése általános jelenség az Európai Unióban. Az adatok azt is alátámasztják, hogy a magyarországi élelmiszeripar állapota volt a leggyengébb az Európai Unióhoz történt csatlakozáskor. Ez azt jelenti, hogy kiszolgáltatottságunk fokozott volt, és jelenleg is az, így piacvesztésünk is a legnagyobb, helyzetünk a legrosszabb. 2010-ben e pozíciónk nem fog változni, de kiugrásra a többi tagállam élelmiszeriparában sem lehet számítani. Annál inkább erősödő cégeladási hullámra és a tavalyinál kissé élénkebb keresletre.

Fórián Zoltán