Az év kérdése, hogy megáll-e, illetve megállítható-e a magyarországi élelmiszeripar leépülése. A válasz sajnos borítékolható. Azon tényezôk közül, amelyek lefelé tolják a feldolgozókat a spirálban, gyakorlatilag egyik sem javul olyan mértékben ebben az évben, ami ezt lehetôvé tenné. De menjünk sorjában!
Zűrzavaros év jön
Ahhoz, hogy megalapozott elôrejelzést adjunk erre a – lássuk be, máris zűrzavaros – évre, a gazdasági, szociális kilátásokat kell elôször áttekinteni. 2010 a parlamenti választások éve, s mint ilyen rendszerint különbözik a többitôl. Ennek oka, hogy a szavazatainkért folytatott harcban hangulatjavító intézkedések és ígéretek sora jelenik meg. A gazdasági növekedés tavaly elért mélypontja ebben az évben várhatóan nem romlik tovább. A stagnálás viszont maga után vonja a belföldi kereslet további csökkenését, ami – véleményem szerint – az élelmiszerek esetén meg fogja haladni a teljes magánfogyasztás csökkenésének elôre jelzett szintjét. Az élelmiszerpiacon -2, -4 százalékra számítok. A munkanélküliség emelkedése, a reáljövedelmek alig érzékelhetô változása erre sajnos biztosíték. Az export várható növekedésbôl az élelmiszerek azonban ki fogják tudni venni a részüket. A fenti képhez szorosan kapcsolódik, hogy a bankok hitelezési hajlandóságának változására kevéssé számíthatunk ebben az évben. Már az év elején érzékelhetô, hogy a világgazdasági konjunktúrajelek miatt a pénzpiacokon a tavalyinál nagyobb jövedelmeket lehet elérni. Ez sajnos nem növeli a kedvet a vállalkozások fi nanszírozására. Ebben némi elmozdulásra a mezôgazdaság esetében azért számítok, mivel ott jól kommunikáltan hatalmas közösségi források áramlanak. 2009-ben például 600 milliárd forint.
Sikeres stratégiák
A magyarországi élelmiszeripar tavalyi teljesítménye, amely a termelés 2 százalékos, a belföldi értékesítés 4 százalékos csökkenésével, az export 5 százalékos bôvülésével jellemezhetô leginkább, várhatóan ebben az évben is meg fog ismétlôdni. Az átlagos számok mögötti kép azonban – mint mindig – összetett. Van az élelmiszer- ipari vállalkozásoknak egy egyre határozottabban körvonalazható köre, amely sikeres stratégiát követ. Ezek az elmúlt évet is pozitívanzárták, mivel piaci pozícióik erôsödtek. Sikerük titkai közé a forgalmazók igényeihez való alkalmazkodás, a folyamatos innováció, hatékonyságnövelés és egyre inkább a márkák tartoznak leginkább. Ebbe a körbe nem csak a hazai viszonylatban nagyobb cégek tartoznak. Számos olyan is, amely regionálisan találta meg a megfelelô üzemméretet, terméket, termékszerkezetet. Míg a mezôny másik része sorvadozik, veszti a piacot, ezek a cégek gyarapodnak, helyzetük stabilizálódik. A piac szűkülése miatt pálya szélére kényszerülôk helyét el tudják foglalni, így a válság számukra inkább lehetôség, mint veszély. Így alakult ki az élelmiszer-ipari vállalkozások között alapvetôen két csoport. Az elôbbit „valódi tulajdonos”, hosszú távú, strukturált gondolkodás, stratégiamenedzsment jellemzi. A másikat inkább a rövid távú szemlélet, a körülmények korlátai közötti sodródás határozza meg.
Romlik a pénzügyi teljesítmény
Az idei lehetôségeket is erôsen behatárolja, hogy a magyarországi élelmiszeripar pénzügyi teljesítménye kézzel foghatóan romlik. Ebben a képben sajnos vannak olyan részletek, amelyek a helyzet további romlását vetítik elôre. Ilyen például a kedvezôtlen méretű és szerkezetű hitelállomány, a csökkenô nyereség. A mezôgazdasághoz képest az élelmiszeripar hitelállománya napjainkban 30 százalékkal magasabb, miközben nagyságrenddel kevesebb vállalkozásról és elôállított termelési értékrôl beszélünk. Tendenciájukban is eltérôek. Miközben a mezôgazdasági hitelállomány 2000 eleje és a csatlakozás között 25 százalékkal, az élelmiszeriparé 47 százalékkal ugrott meg. A csatlakozástól napjainkig a mezôgazdaság hitelállománya 6 százalékkal csökkent, az élelmiszeriparé 8 százalékkal tovább nôtt. Ez azt jelenti, hogy azok a jelentôs források, amelyek a mezôgazdaságba a csatlakozást követôen jutottak, javítottak a szektor gazdálkodási helyzetén. Ebben persze az egyes évek csökkenô termelése miatti hiteligény-csökkenés is benne foglaltatik, de eközben az élelmiszeripar termelése is csökkent, méghozzá folyamatosan, hiteligénye pedig ennek ellenére tovább nôtt. Míg 2000-ben csak 20 százalék volt a devizahitelek aránya az élelmiszeripar hitelszerkezetében, addig 2004-ben már 38 százalék, 2009-ben pedig elérte a 60 százalékot. Ez azt jelenti, hogy az ország Európai Unióhoz történt csatlakozását követôen devizában több hitelt vett fel az élelmiszeripar, mint forintban. Míg a csatlakozás elôtti utolsó MNB-elemzési idôpont, 2004 márciusához képest 2009 júniusában a forinthitelek állománya 22 százalékkal mérséklôdött, a devizahiteleké 60 százalékkal nôtt. Ennek jelentôségét az adja, hogy az elmúlt évi forintgyengülés okozta sokk, a kamatemelkedések jelentôs tôkét szívtak el az élelmiszeripartól is. A mutatók értékelésekor nem mehetünk el szó nélkül a valóságtartalmukat erôsen befolyásoló tény mellett, hogy a magyarországi élelmiszergazdaságban jelentôs a feketegazdaság jelenléte. Ennek számos formája közül a forgalmi adó elkerülése talán a legelterjedtebb. A szakma véleménye szerint a feketegazdaság aránya átlagosan 25–35 százalék közöttire becsülhetô.
Folytatódik a vesszôfutás
2010 elején a magyarországi élelmiszeripar kilátásai nem tűnnek fényesnek. Annak ellenére sem, hogy hibái árát már többszörösen megfi - zette. Azt viszont továbbra sem jelenthetjük ki, hogy minden vállalkozás tanult volna belôlük. A vesszôfutás tehát folytatódik. Meddig? Mindig. Legfeljebb enyhülni fog, amikor a versenyképesség tendenciája fordulatot vesz. Az ország erkölcsi, etikai, társadalmi és gazdasági válságán túl a magyarországi élelmiszeriparnak saját válságával is meg kell küzdenie. Ki kell jelenteni, hogy az élelmiszeripar válságos helyzetének kialakulásához külsô és belsô tényezôk egyaránt hozzájárultak. A kilábalás sem képzelhetô el a külsô és belsô tényezôk változása nélkül. A bizalomhiány, amely olyannyira jellemzôje, az élelmiszeripart (a mezôgazdasággal együtt) immár két évtizede tartósan jellemzi, és nem a válsággal összefüggésben alakult ki. Ezt nagyon fontos megérteni ahhoz, hogy a beavatkozási
pontokat be tudjuk azonosítani. Elôrejelzésem szerint az élelmiszerárak 2009 után 2010-ben is az infl áció alatti mértékben fognak csak emelkedni Magyarországon. Tovább
fog növekedni az alsó árszegmensekbe tartozó élelmiszerek iránti igény, ami a kereskedelmi márkák és a márkátlan termékek piacát növeli meg a márkázottak kárára. Ugyanakkor a márkás termékek felsô szegmenseit vélhetôen ez nem fogja elérni, mivel ezek fogyasztói jellemzôen a jobb fi zetôképességűek körébôl kerülnek ki, és ragaszkodnak a megszokott minôséghez és szolgáltatáshoz. Ez azt jelenti, hogy ebben az évben az élelmiszerek iránti kereslet szerkezete ismét kedvezôtlen irányt vesz. Szűkül a középsô kategóriák tere, ami éppen a hazai márkákat fogja fájdalmasan érinteni. Ha tágabb kitekintésre vállalkozunk, azt látjuk, hogy az általános kereslet-visszafogás
miatt exportpiacainkon is ellentmondásos a helyzet. Ugyanakkor, mivel a szerkezeti változások is általánosak, s mi éppen nem a felsô árszegmensekbe szállítunk, arra számítok, hogy élelmiszerexportunk szintje 2010-ben is a várakozásoknál kisebb mértékben csökken.
Az EU élelmiszeripara
Annak érdekében, hogy az idei kép teljesebb legyen, végezetül vessünk rövid pillantást az EU élelmiszeriparára! Bár a magyarországi élelmiszeripar kétségtelenül része az Európai Unió élelmiszerszektorának, számos olyan sajátsága van, amely miatt helyzete rosszabb a kontinens többi országában jellemzôénél. Helyezzük el ezért röviden az európai mezônyben élelmiszeriparunkat! Az élelmiszeripar az Európai Unió legnagyobb
feldolgozó szektora, még az autógyártást és a vegyipart is megelôzi. 2007-ben forgalma
mintegy 913 milliárd euró volt. Ekkor 4,3 millió embernek adott munkát, ami a legnagyobb foglalkoztatóvá is teszi a feldolgozóiparban. A feldolgozóipari GDP mintegy 14 százalékát állítja elô, ennek növekedése gyorsabb, mint a többi feldolgozó szektoré. Szerkezetét tekintve a kisés közepes vállalkozások túlsúlya jellemzi (250 fônél kevesebbet foglalkoztatók). Számszerűen a KKV-k a vállalkozások 99,1 százalékát alkotják. Ez a mintegy 300 ezer vállalkozás generálja az ágazat forgalmának 48,5 százalékát, és ad

munkát az összes foglalkoztatott 63 százalékának. Ezen arányokat a nagyvállalkozások egészítik ki 100 százalékra. Az EU-ban Franciaország, Németország, Olaszország, az Egyesült Királyság és Spanyolország élelmiszeripara a legnagyobb. Együtt az összes forgalom 70 százalékát adják. A magyarországi élelmiszeripar a kisebbek közé tartozik. Sajnos csak forgalomcsökkenésben tartozik az élmezônybe. A foglalkoztatottak számának csökkenése általános jelenség az Európai Unióban. Az adatok azt is alátámasztják, hogy a magyarországi élelmiszeripar állapota volt a leggyengébb az Európai Unióhoz történt csatlakozáskor. Ez azt jelenti, hogy kiszolgáltatottságunk fokozott
volt, és jelenleg is az, így piacvesztésünk is a legnagyobb, helyzetünk a legrosszabb. 2010-ben e pozíciónk nem fog változni, de kiugrásra a többi tagállam élelmiszeriparában sem lehet számítani. Annál inkább erôsödô cégeladási hullámra és a tavalyinál kissé élénkebb keresletre.