Egy kirobbanó nyilatkozatháború jelzi, hogy továbbra sincs béke az élelmiszer-ágazatban. Furcsa módon a perpatvar éppen az egyetértést megteremteni hivatott törvény, pontosabban az ahhoz fűzött hatósági állásfoglalás miatt újult ki ismét. A Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal (MSZH) január 29-én állásfoglalást adott ki a mezőgazdasági és élelmiszer-ipari termékek vonatkozásában a beszállítókkal alkalmazott tisztességtelen forgalmazói magatartásról szóló törvény, rövidebb nevén a termékpályatörvény kapcsán. A dokumentum kiverte a biztosítékot az Országos Kereskedelmi Szövetségnél (OKSZ). A kereskedelmi érdekképviselet szerint az ominózus állásfoglalás a korábbiakkal ellentétes tartalmú volt. Például a hivatal korábban úgy foglalt állást, hogy a logisztikai díj elfogadható a kereskedő szolgáltatás ellenében, később viszont ezt költségnek minősítette. Berzenkedtek a kereskedők amiatt is, hogy a február 1-jén, hétfőn életbe lépő törvény előírásainak csak akkor tudtak megfelelni, ha beszállítói szerződéseiket az MSZH január 29-én, pénteken közzétett elvárásainak megfelelően egy hétvége alatt átdolgozzák. Az OKSZ harmadik fő kifogása az volt, hogy az MSZH túllépett a törvényes kereteken. Például közvetett módon vizsgálhatja az árrést, vagy éppen intézkedhet a felek közötti vitás ügyekben. Az érdekképviselet mindezek miatt az Alkotmánybírósághoz és az Európai Bizottsághoz fordul.

Reagált a Szakigazgatási Hivatal is
Az MSZH közleménnyel reagált az őt ért vádakra. Objektivitást és partneri viszonyt ígért és értetlenkedett. Közleménye szerint az érintettek kértek segítséget a törvény értelmezéséhez, és erről hosszasan egyeztettek is, egészen január 15-ig. Az OKSZ azonban december 18. után már nem kért újabb egyeztetést. A hivatal mindenesetre jelezte, hatékonyan és konzekvensen lép majd fel a törvény betartása érdekében, konkrét döntéseit pedig a bíróság előtt meg lehet támadni. A hatóság nem maradt egyedül. Az Élelmiszer-feldolgozók Országos Szövetsége (ÉFOSZ) ugyancsak közleményt adott ki, amelyben üdvözölte a lépést, és hiánypótlónak nevezte a termékpályatörvényt, amelynek „alkotmányosságához kérdés sem férhet.” Az élelmiszeripar szerint a kereskedők is pozitívan álltak a végrehajtáshoz, és igyekeztek megfelelni a törvény előírásainak. Dolgukat megkönnyítette az MSZH állásfoglalása, előírásait be is építették üzletszabályzatukba. Az ÉFOSZ úgy fogalmaz: mind a törvény, mind az állásfoglalás hozzájárul, hogy a kereskedők és a beszállítók közti viszony jogszerű, tisztességes és átlátható legyen.

A legmorcosabbak a termelők
A közlemények jelzik, a felek nem ásták el a csatabárdot, csak nem lengetik már olyan látványosan. A termelő, gyártó és kereskedő vállalkozások háza tájáról származó információink megerősítik ezt a helyzetjelentést. A legmorcosabbak a mezőgazdasági termelők. Amikor ugyanis az agrártárca elkezdte összekovácsolni az agrárbékét, és tető alá hozta az agrár etikai kódexet, abban még benne voltak. A kódex bukása után megalkotott törvényből azonban már „kifelejtették” őket. A gazdálkodók leginkább attól tartanak, hogy a szakminisztérium aktív háttértámogatásával az élelmiszeripar rákényszeríti a kereskedőket arra, hogy mondjanak le hasznuk egy részéről. Semmi garancia nincs ugyanis arra, hogy a feldolgozók majd osztoznak győzelmük gyümölcsein a termelőkkel.
Nem teljesen elégedett az élelmiszeripar sem. Szereplői kezdenek rájönni, komoly politikai támogatás ide vagy oda, nem biztos, hogy csatát tudnak nyerni. Egyrészt a gazdasági válság miatt a kereskedők forgalma lecsökkent, a megmaradt vevők pedig az olcsó termékeket keresik. Ilyen piaci helyzetben pedig a kereskedők ha akarnák, se tudnák tovább csökkenteni amúgy is apadó bevételeiket. A törvénnyel tehát aligha lehet növelni a beszállítók jövedelmezőségét. Keserű lehet a szájíze az élelmiszer-ipari vállalkozásoknak az előírások nemzetközisége miatt is. A törvény ugyanis elvben ugyanúgy védi a multinacionális üdítőital-gyártó céget, mint a házitészta-készítő magyar mikrovállalkozást. Mivel a beszállítók között is késhegyig menő harc dúl a kereskedők kegyeiért, sokan úgy élik meg, hogy az amúgy is előnyben lévő, komoly érdekérvényesítő képességű multik a törvénnyel újabb fegyvert kaptak a kezükbe, amelyet felkészült jogászaik minden bizonnyal hatékonyabban fognak forgatni, mint a magányos harcosként küzdő kisvállalkozók. Megosztja a beszállítókat az is, hogy egyes díjakat költségnek minősített az agrártárca. A legtöbb helyen a logisztikai díj miatt aggódnak, mert attól tartanak, hogy díj hiányában a kerekedők felhagynak a beszerzés szervezésével, és ezt a munkát üzleti partnereikre bízzák.

Tuti módszert kell kitalálni
Kényelmetlen a törvény a boltok működtetői számára is. Ki kell találniuk ugyanis azokat a „bűvésztrükköket”, amelyekkel immár jogszerűen, de ugyanúgy megkaphatják beszállítóiktól a nekik járó részesedést. Ráadásul tuti módszert kell kitalálni, mert a csökkenő forgalom mellett minden fillérre szükségük van. Sokan gondolkodnak azon, hogy kivonják magukat a törvény hatálya alól, és külföldön intézik majd beszerzéseiket. Hogy ez valós veszély, azt mi sem jelzi jobban, mint hogy Sólyom László is felhívta rá figyelmet a termékpályatörvényhez fűzött kritikájában. Ez a lépés viszont nem kis szervezést igényel, ráadásul hatása kétséges. A környező országokban ugyanis a magyarhoz hasonló rendelkezések működnek, távolabbról pedig nem minden terméket éri meg behozni. Mindeközben fél szemmel azért nem árt követniük az MSZH tevékenységét, hiszen a minisztérium prominensei égre-földre esküdöznek, lesz pénz, paripa és fegyver a törvény betartatására. Nagy kérdés, a lelkesedés mire lesz elég. Az agrárrendtartási törvény előírásai ellen ugyanígy berzenkedtek a kereskedők, ugyanígy szigort ígért a hatóság, eljárás mégis csak elvétve indult a beszerzési ár alatti értékesítés vagy a 30 napos fizetési határidő túllépése miatt.

Elhúzódtak az éves tárgyalások
A képlékeny helyzetet és a felek közti feszültséget mi sem mutatja jobban, mint az éves tárgyalások elhúzódása. Több helyről megerősített információink szerint a máskor az előző év utolsó negyedévében befejeződő szerződéskötési időszak januárban még javában tartott. És nem csak az OKSZ által kifogásolt képlékeny helyzet miatt. A kereskedőknek és a beszállítóiknak korábban csak a kondíciókról kellett megegyezniük, most a termékpályatörvény miatt új üzleti viszonyokat kellett kialakítaniuk.
Hogy mit hoz a jövő, azt ma még senki sem tudja. Valószínűleg a felek alkalmazkodnak majd az új viszonyokhoz, és új alapon ugyan, de minden marad majd a régiben. A legfontosabb problémán ugyanis nem változtatott a törvény: a beszállítók érdekérvényesítő képessége cseppet sem változott. A legnagyobbak közülük néhány százalékot hasítanak ki maguknak egy áruházlánc forgalmából, miközben az adott kereskedő meghatározó partnernek számít a beszállítók döntő többsége számára. Ezen a helyzeten azonban egyetlen jogszabály sem képes változtatni, csak a beszállítók maguk.

Mihálovits András