A fenntarthatóság egy jövőbeli kérdés: milyen lesz a jövő fogyasztója? Ahhoz, hogy értsük, mi a felelős működés, a fenntarthatóság, ahhoz tudni kell, milyen lesz a következő generáció – mondta Braun Róbert, a Braun&Partners tanácsadó cég ügyvezető igazgatója.

A fenntarthatóság másrészt kulturális kérdés is. Márpedig ha ez kulturális kérdés, akkor az objektív mércékkel nem érhető. Az a kérdés ugyanakkor felesleges és provinciális, hogy adott tevékenység CSR (Vállalatok Társadalmi Felelősségvállalása) vagy PR. A kérdés az, hogy hogyan kezeljük a jövő kultúráját, és milyen eszközöket használunk. A most gyerekkorú vagy meg sem született generáció R, vagyis responsibility generáció, amely már beleszületett az internet, az it világába, számukra a klímaváltozás ehhez hasonló, megkerülhetetlen tény. Nekik ezért természetes a környezetvédelem, a humanitárius szemlélet, mivel ez a generáció nem legyőzni akarja az ellenfelét, mint a háború generációjának, nem kell elszenvednie a vereséget, mint a hatvanas-hetvenes évek generációjának, hanem az együttműködés határozza meg az életüket.A felelős vállalat is ilyen, számukra a kommunikáció mellett kiemelt szerepet kap a reputáció – az érintetteken keresztül –, a márka hatékony megőrzése. Ha ezt a három aspektust egy vállalat jól kezeli, akkor megéri felelősnek lenni.

Nem kulturális kérdés a fenntarthatóság – kezdte előadását Tóth Gergely, a KÖVET Egyesület főtitkára. Ebből következően az nem provinciális kérdés, hogy a fenntarthatóság CSR vagy PR. Valaha az volt a helyzet, hogy az ember leölte a vadállatokat, ezzel azokat a kihalás szélre sodorta. Ma azonban a gazdaság túlterjeszkedése miatt állt elő probléma. A fogyasztás olyan szintre nőtt, hogy azt normális szinten már nem fenntartható. Márpedig ez objektíven mérhető. Az azonban tény, hogy valóban eljött egy R generáció ideje, a háború ma már avíttnak számít, a versengés színtere a gazdaság lett. Holott a fogyasztónak nem a legjobb kell, hanem a megfelelő. A vállalatoknak nem zéró összegű játszmának kellene felfogni a működést, hanem kooperációra lenne szükség. A folyamatos terjeszkedés már egyáltalán nem működtethető, meg kellene szokni, hogy egy szűkülő piacon milyen rést lehet betömni, például ne az legyen a cél, hogy minél több autót adjunk el Európában, hanem az, hogy mindenkinek oldjuk meg a mobilitását. A testben a szervek sem versenyeznek egymással, hanem kooperálnak, hiszen ha versengenének, nem maradna életben az ember.