Az élelmiszerek forgalmi adójának csökkentése mindig aktuális. De vajon időszerű is?
Most a vidékfejlesztési tárca javasolja a kormánynak a mai 25 és 18 százalékos kulcsok öt százalékra való csökkentését, három változatban. A szaktárca elsősorban a válságban lévő sertés- és baromfiágazat termékeinek áfáját csökkentené. A második tervezet e termékkört egészítené ki a kenyérrel és a tejjel, a harmadik pedig a tojással és az étolajjal is.

A javaslatok már eljutottak a címzetthez, a háttérelemzések még folynak. A kormányfő arra hivatkozott a döntés halogatásával kapcsolatban, hogy a megvalósítási tanulmányok ellentmondásos eredményeket mutatnak. Ezen ellentmondásokat feloldani nem, sokkal inkább csak erősíteni tudjuk.

Dilemma 240 milliárdról

Tudvalevő, hogy Magyarországon az EU-ban a legmagasabb, 25 százalékos az élelmiszerek többségének forgalmi adója. A 18 százalékos kulcs alá csak néhány alapvető élelmiszer tartozik. Az EU-tagállamok közül az utóbbi hónapokban hétnél történt forgalmiadó-emelés az élelmiszerek körében. Úgy is fogalmazhatunk, hogy határozott tendencia a tagállamokban, hogy a költségvetési bevételeket az élelmiszerekre terhelt adóbevétellel növelik. Ez pedig nemcsak ott történik, ahol eleve alacsony volt az adó (Görögország, Portugália, Egyesült Királyság), hanem olyan új tagállamokban is, ahol eddig is magas, 20 százalék körüli volt a szintje (Lettország, Litvánia, Szlovákia, Lengyelország). Ha tehát valóban csökkentenénk, az aktuális trendek ellen mennénk. Ez önmagában nem lenne baj, sőt nagyon is jó lenne, ha megtehetnénk. De a költségvetési helyzet, ugyebár! Elképzelhető-e, hogy ilyen helyzetben a kormányzat lemond 240 milliárd forintról? Aligha. Legfeljebb úgy, hogy máshol visszaveszi. Az pedig, lássuk be, csak igazságtalanabbul történhet, mint a forgalmi adóval. Az áfa ugyanis a legigazságosabb adónem: mindenki annyit fizet, amennyit fogyaszt. A gazdag többet, a szegény kevesebbet. A dolog kellemetlen oldala, hogy az élelmiszerek adószintje kétségtelenül és igazságtalanul magas. Csökkenteni kell.

Mikor és mennyire?

Mikor? Egyik oldalról akkor, amikor megengedhetjük magunknak. Ilyen sosem lesz, hiszen az eladósodottság mérséklődése esetén sem lesznek ekkora többletek a kasszában. Erre tehát várni nem érdemes. Másik oldalról viszont akkor szabad az élelmiszerek áfáját csökkenteni, ha megvannak a biztosítékai annak, hogy az így az élelmiszerláncban hagyott pénz nem a jelenlegi érdekérvényesítő képességbeli különbségek alapján kerül felosztásra, hanem valóban eljut a fogyasztóhoz.

Itt a kézzelfogható példa: Emlékezzünk csak vissza! Észrevette ön, mint fogyasztó, hogy 2009 júliusában alacsonyabb lett néhány alapvető élelmiszer (tej és egyes tejtermékek, péksütemények) forgalmi adója? Itt van a kutya elásva!

Az elmúlt években az élelmiszerek megéltek adócsökkentést és -emelést egyaránt. 2004-ben a korábbi 12 százalékról 15 százalékra nőtt az élelmiszerek áfája. A kulcsot 2006. szeptember 1-jével 20 százalékra emelték, 2009. július 1-jétől pedig 25 százalék lett – kivéve a kenyér- és tejféleségek 18 százalékos kulcsát. A 25 százalékos általános áfakulcsot 2006. január 1-jétől csökkentették 20 százalékra, 2009. július 1-jétől újra 25 százalékra emelték. Ezek hatása a bevezetéskor rövid ideig érzékelhető volt, aztán megszűnt. Ennek oka, hogy a fogyasztói árak eltérése az egyes boltokban ezen adóváltozások mértékénél jóval nagyobb. Másrészt, ahogy azt maga az akkori kormányfő is kijelentette, az adócsökkenés nem jelent meg tartósan a kiskereskedelmi árakban.

Mennyire? Az előbbi példa is utal arra, hogy kismértékű változtatásnak nincs értelme. A húszszázalékos csökkentés, amit a mostani javaslatok tartalmaznak, már hatékonyan csökkenti az adóelkerülés motivációit, de… Ez itten, kérem, Magyarország. Az áfa csökkentése nem csodafegyver, önmagában nem oldja meg az élelmiszerek előállítóinak és feldolgozóinak problémáit. Még egy igen jelentős mértékű csökkentés is csak akkor tudna pozitívan hatni az élelmiszer-termékláncra, ha több intézkedés előzné meg. Ezeknek biztosítaniuk kellene, hogy 1. tartósan eljusson a fogyasztóhoz a hatás az alacsonyabb fogyasztó árakon keresztül; 2. az adóelkerülők elleni fellépés hatékonysága nagymértékben emelkedjen. Vagyis az áfa csökkentésével a feketegazdaság érdemben csak akkor szűkül, ha a csökkentéssel párhuzamosan a csalások felderítésének hatékonysága megnő, és azok  következményei pedig súlyosabbak lesznek. A legtöbb ebbe a körbe tartozó vállalkozás hosszú évek, akár évtizedek óta csalja az áfát, életmódszerűen. Nehéz őket erről leszoktatni. Ha viszont ezen körülmények együtt tudnának hatni, a feketegazdaság valóban, érdemben csökkenthető lenne.

Nem időszerű  

A válasz az első sorban feltett kérdésre: nem időszerű és nem is valószínű. A várható hatások körüli polémiát folytatandó: a csökkentés hatására, még akkor is, ha az teljes mértékben és tartósan megjelenik a fogyasztói árakban, nem számíthatunk az élelmiszer-kereslet érzékelhető bővülésére. Ennek egyik oka az, hogy a fizetőképesség az szja-csökkentés ellenére is mélyponton van. Emiatt ha keletkezik is egy kis maradék a lakosság zsebében, vélhetően először adósságaira és tartós fogyasztási cikkekre költené, mintsem több élelmiszert venne, s korántsem biztos, hogy éppen azokból, aminek az adója csökken. A másik oka, hogy a magyarországi élelmiszerpiacon az árak igen kitettek a világpiaci mozgásoknak, amelyek tendenciája emelkedő. Ez utóbbi miatt az adócsökkentés tehát leginkább az emelkedések kompenzálását jelentené.

A gondolat kerekebb, ha megemlítjük, hogy a költségvetés bevételeinek kiesése a feketegazdaság fehéredése révén kisebb lenne, mint az említett mérték. Időben azonban ezek a tételek igencsak eltérnének egymástól.