Már a GfK indulása óta a cégnél dolgozik?

Így van. Egészen pontosan 1989. június 15. óta ez a munkahelyem.

Biztosan emlékszik a kezdetekre. Hogy került a GfK Magyarországra? Hiszen 1989- ben még nem lehetett pontosan tudni, milyen lesz az ország társadalmi, gazdasági berendezkedése.

A régióban először nálunk alakult GfK-leányvállalat. Az osztrák kollégák már 1988-ban fontolgatták a piacra lépést. Tárgyaltak a Kopint Datorg és az Országos Piackutató Központ illetékeseivel, ám akkoriban még szó sem lehetett ezek privatizációjáról. Végül az a döntés született, hogy önállóan próbálkozunk a piacon.

Hogyan válogatták össze munkatársaikat?

A GfK a legtöbb országban a helyi tudásra épít, azaz a gyakorlatban már bizonyított szakembereket igyekszik megnyerni. Ezenkívül a tehetséges fiataloknak igyekszik lehetőséget biztosítani a karrierépítésre.

No, de az akkori kutatók elsősorban a szocialista gazdasági modellt ismerték, és nem a piacgazdaságot. Ez nem volt probléma?

Magyarország jó reputációs bázis volt, hiszen a vállalatokhoz kötődő kutatások magas színvonalúak voltak. Így értelemszerűen az abban dolgozók szakemberek tudása is megfelelt a GfK céljainak.

Mit gondol, a magyar piacot illetően bejött a tulajdonosuk számítása?

Az akkor befektetett összeg sokszorosát hoztuk vissza. Persze nem kell százmilliós invesztícióra gondolni, hiszen mi nem gépekbe és technológiába, hanem emberekbe fektettük a pénzünket. Tavaly például 2,7 milliárd forintos forgalom mellett százmilliós nagyságrendű nyereséget értünk el. Így bátran mondhatom, hogy a GfKsztori sikertörténet Magyarországon.

Mi lehet a sikerük titka?

Ilyen háttérrel elindulni, sikeresen tevékenykedni könnyű. A GfK ma is fogalom a német gazdaságban. A neve garanciát jelentett a német gyökerű vállalkozásoknál. Azóta a GfKcsoport a világ negyedik legnagyobb közvéleménykutató vállalkozásává nőtte ki magát, globális jelenséggé vált. Ez megint csak segíti a mi munkánkat is.

Az elmúlt két évtizedből mire emlékszik a legszívesebben?

Három kellemes korszakot is őrzök az emlékeim között. Az első a hőskor. Rendkívül izgalmas dolog volt felépíteni és beindítani egy vállalkozást. Szó szerint éjjel-nappal és hétvégén is dolgoztunk. Ám ezt senki sem bánta közülünk. Előttem van, hogy éjszaka hányszor vittem a hátamon a kérdőívekkel teli zsákot az egyetlen éjfélig nyitva tartó postahivatalhoz a Keleti pályaudvar mellé. A másik jó időszak a kilencvenes évek második felére esett. Ekkor már mikrovállalkozásból közepes céggé fejlődtünk, és elkezdtünk terjeszkedni. Az egészségügytől a kiskereskedelemig a gazdaság minden területén megjelentünk. Az elmúlt három év is élvezetes volt számomra. Ezek voltak pénzügyi szempontból a GfK Hungária számára a legsikeresebb esztendők, jól sikerült a vállalkozás szervezeti átalakítása, és jó vezetői csapatot sikerült kialakítanunk.

Irigylem, hiszen akkor az eltelt húsz évben végig jól érezte magát a munkahelyén.

Azért ez nem egészen így van. Voltak rosszabb időszakok is a cég történetében. 1993 és 1994 a pénzügyi konszolidáció évei voltak, ami nem volt könnyű senkinek sem. A másik rázósabb időszakot pedig a 2000 és 2002 közötti évek jelentették, amikor több hibás üzletpolitikai és személyzeti döntés is született.

Van-e valamilyen jellegzetesen magyar vonása a GfK Hungáriának?

A GfK-t a világban nagy, masszív, megbízható vállalkozásként tartják számon az ügyfelek. Már nem számít német vállalkozásnak, de azért erős német gyökerei vannak.
Ennek megfelelően lassabban születnek döntések, ám ha megszületnek, akkor a vállalkozás nagyot lép előre. A magyar leánycég előnye és ereje abban rejlik a cégcsoporton belül, hogy mi gyorsan reagálunk. Az ügyfelek ugyanis ezt várják tőlünk.

Mit gondol, 5-10 év múlva hol fognak tartani?

Ma még nem látjuk ezt előre. De a cégcsoporton belül már készül a stratégiánk. Ebből egyelőre semmit sem kívánok elárulni. Egy azonban biztos: számolnunk kell a folyamatosan csökkenő válaszadói hajlandósággal és a változó üzleti modellekkel.

Akkor azt árulja el, a közvéleménykutató piac miként változott meg ez elmúlt két évtizedben?

A legérdekesebb, hogy új és új piacok nyíltak, ahova be lehetett lépni. Erős technológiai változásnak is szemtanúi lehettünk. Vannak olyan országok, ahol ma már a megkeresések 40 százaléka online történik. Átalakult az általunk produkált eredmények
felhasználása. A piackutatási adatok az üzleti intelligencia részévé váltak. Megváltozott a
piackutató cégek szerepköre is. Előtérbe került a tényalapú tanácsadás, amikor az adatból információ, abból pedig tudás születik.

Idén is történelmi időket élünk, hiszen javában tart a gazdasági válság. Mit gondol, az FMCG szektort mennyire viselik majd meg a nehézségek?

Az elmúlt húsz évben többször tévedtünk. Most is ez történt. Sosem gondoltam volna, hogy a szektort ilyen mélyen érinti a válság, kisebb visszaesésre számítottam. De kedvezőtlen folyamatok indultak be. Az átlagos uniós polgár kiadásainak 10-15 százalékát költi élelmiszerre. Magyarországon ez 2002-ben 20 százalék volt, idén már 27
százalék. Ez sok jót nem jelent. Meglátásom szerint egy évtized is kevés lesz arra, hogy az uniós szintre csökkenjen.