Ha a szakágazatot el kívánjuk helyezni az élelmiszer-ipari mezőnyben, akkor a legrosszabbul teljesítők között találjuk. Az okok ismét unásig ugyanazok: 1. első helyen a feketegazdaság, amely minden fejlesztés alól kihúzza a talajt; 2. a bizonytalan alapanyag-ellátás, amely nehezen kiszámíthatóvá teszi a tevékenységet; 3. tőkeszegénység, amely az előbbiekkel együtt csekély piacbefolyásoló képességet jelent; 4. a mindezek következményeként tapasztalható, egyre hosszabb összetevőlisták a címkéken. Kivételek szükségszerűen vannak mind a vállalkozások, mind a termékek között, de nem fordítanak e tendenciákon.

Minden befektető piacot vásárol

A kedélyeket jelenleg borzoló üzembezárások nem érhették váratlanul azokat, akik a fentiekkel tisztában vannak. Azt, hogy éppen ezek és éppen most, persze nehezen lehetett volna előre jelezni, de egy csoport esetében, amely öt közepes méretű üzemmel rendelkezik egy szűkülő piacon, számítani lehetett a racionalizálásra. Ezek pedig – különösen határon túli befektetők esetében – nem érzelmi, hanem értelmi kérdések. Számos példát lehetne hozni az elmúlt másfél évtizedből hasonló, több üzemet megszerző befektető gyárbezárásairól. Egy vállalkozás megvásárlásakor annak piaca áll első helyen a motivációk között. Más szóval minden befektető elsősorban piacot, márkát vásárol. Egy lehetőséget arra, hogy a termelés hatékonyságának növelésével, nagyobb nyerséggel tudjon azon szerepelni. A regionális gondolkodás és termelésszervezés az egységes belső piacon pedig egyenesen követelmény. Különösen igaz ez egy olyan csoport esetében, amely – mint tőkebefektető társaság – tíz országban tart fenn érdekeltségeket, cégei több mint 25 ezer főt alkalmaznak. E csoport a húsiparban Penta Carnibona név alatt kezdte el iparági holdingjának kialakítását, amelynek keretében 2008-ban vásárolta meg a szolnoki, debreceni és békéscsabai húsfeldolgozót magában foglaló Debreceni Csoport Húsipari Kft.-t. A Debreceni Hús Zrt.-t és a hozzá tartozó Szole-Meat Kft.-t, valamint a Csabahús Kft.-t először egy új cégbe, a Debreceni Csoport Kft.-be olvasztották, majd az egészet egyesítették a Mecommal, és az így jól felhizlalt céget végül Carnibona-csoportnak nevezték el. Az átszervezés látványos lépései már láthatóak. Alig töltött el néhány hónapot a csoportban, 2011 májusában bezárásra kerül a Kaiser Food Kft. mosonmagyaróvári szárazáruüzeme, az abdai pedig július elsejétől beolvad a csoportba. A kommunikált okok klasszikusak: rossz állapot, város által körbenőtt telephely. Ezekre már csak azért is érdemes figyelni, mert sok üzemre jellemzőek ezek még Magyarországon. A következő konszolidációs fokozat már a debreceni üzem lelakatolása, kísértetiesen hasonló okok miatt. A vágási tevékenység egyúttal a csoport losonci üzemébe kerül.

Hiába nő a húsfogyasztás

A Gazdasági Versenyhivatal (GVH) az elmúlt év októberében engedélyezte, hogy a Debreceni Csoport Húsipari Kft. – a Tarandus Kft. üzletrészének megszerzésével – megvehesse a Kaiser Food 97,3 százalékát. A GVH az összefonódást azért hagyta jóvá, mert a tranzakcióval kapcsolatban a magyar húspiacon nem valószínűsített káros versenyhatásokat. Ezzel a felvásárlással még egyértelműbbé vált, hogy a csoport a hazai húsipari versenyben mindenképp dobogós.

A munkahelyek számára, a foglalkoztatásra különösen kihegyezett politikai helyzetben a politikusok is erőfeszítésekbe kezdtek az üzemek megmentése érdekében, de a tulajdonos nyilatkozata szerint semmiképpen nem kívánja tovább működtetni e két termelőegységét.

A húsipari konszolidáció eme látványos lépései is sejtetik, hogy az adottságok és a romló gazdálkodás körülmények miatt számítanunk kell további piacelhagyásokra, gyárbezárásokra. Fontos indikátora ennek, hogy miközben a Nielsen adatai szerint értékben három, mennyiségben négy százalékkal emelkedett a húskészítmények kiskereskedelmi forgalma 2010-ben az előző évhez viszonyítva, a húsipar készítménygyártása és belföldi értékesítése tovább csökkent.