A keresleti problémák egyik legfontosabb okát a magyar gazdaság állapotában és az annak helyzetét tovább rontó gazdasági világválságban kell keresnünk. A magyar fogyasztó csökkenő vásárlóereje azonban nálunk a többi EU-tagállamnál is nagyobb piacszűkülést okoz.

A keresleti oldali problémák pedig szükségszerűen elérték a sertéstartókat is. Miközben Magyarországon 2009-ben összességében a sertés felvásárlási ára öt százalékkal emelkedett (ami egyébként az első félévi 14 százalékos emelkedés és az augusztus óta tartó csökkenés eredője), idén januárban 11 százalékkal maradt el az egy évvel korábbi szinttől, és tovább csökken. Januárban az importsertés ára két százalékkal maradt el a hazaitól. Ez a különbség tavaly még nagyobb volt (7% körüli), ezért nem csodálkozhatunk azon, hogy az import aránya a vágásból átlagosan 25 százalék.

Az EU és Magyarország vágósertés vágóhídi belépési árai (Ft/kg hasított hideg súly)

Forrás: AKI

Erős befolyása miatt szét kell néznünk az EU piacán. Az Európai Unióban a sertésfelvásárlási árak hét százalékkal csökkentek 2009-ben. A közösség összes exportja 10 százalékkal (2,15 millió tonnára) csökkent. A visszaesést nagyrészt a közösség csökkenő termelésének, valamint az általános pénzügyi válságnak tulajdoníthatjuk. Az ázsiai országok esetében a kereskedelmi feltételek romlása is megnehezítette az exportot, amely ezen országok viszonylatában 14 százalékkal apadt. Az európai (nem uniós) országokba irányuló export négy százalékkal, az amerikai és az afrikai országok vonatkozásában pedig nyolc, illetve két százalékkal esett vissza. Majd minden tagállamban csökkentek a vágások, kivéve Németországot, ahol négy százalékkal nőttek. Ez azonban elég ahhoz, hogy a belső piac ismét megnövekedett nyomásának jelentős részét nálunk vezessék le. Miközben tehát az EU sertése a világpiacon egyre veszít versenyképességéből, nálunk az import térnyerése nem áll meg. Ehhez persze a forint árfolyamának kedvezőtlen alakulása is kell.

Az EU legnagyobb sertéshúsexportőre Németország, 511 ezer tonnás kivitelével megelőzte a korábban vezető Dániát, amely 463 ezer tonna sertéshúst értékesített harmadik országokba 2009-ben. Nagyon tanulságos, hogy Dánia, érzékelve a sertéshús piacának beszűkülését, egy sor szigorú előírást törölt a szektor versenyképességének növelése érdekében. Ezek között szerepel többek között az állattartás feltételéül szabott földterület-használati kötelezettség és az egy farmon tartható állatlétszám korlátozásának eltörlése. Emellett megkönnyítik a vállalkozások földvásárlását, és támogatják a nonprofit tájvédelmet.
Tanulságai miatt még egy dán piaci hír. A dán mezőgazdaság mélyülő pénzügyi válságára tekintettel a Dán Pénzügyi Felügyeleti Hatóság (DFSA) felszólította a bankokat, hogy a mezőgazdasági vagyont a reális értéken vegyék figyelembe. Olyan javaslat is született, hogy a bankok engedjék el az agrártermelők összes tartozását, mintegy 100 milliárd koronát. Ezt persze nem sikerült keresztülvinni, de egyrészt mutatja a problémák nagyságát, másrészt az érdekképviselet erejét.

Mielőtt nyugati körutunkról visszatérnénk, még két példa. Csehország sertéshústermelése 10 százalékkal esett tavaly. Ennek oka a zuhanó sertésállomány. A csökkenő termelés ellenére a vágóhidak az egy évvel korábbinál 0,8 százalékkal alacsonyabb felvásárlási árat fizettek, ami fokozta a termelők elégedetlenségét. Ugyanakkor az ország sertéshúsimportja 17,0, exportja 2,1 százalékkal növekedett. A cseh importból Dánia 47, Ausztria pedig 11 százalékkal részesedett, miközben a cseh export 89 százaléka Szlovákiába irányult.

Mivel kilátásainkat a kínai piac is erősen befolyásolja, egy pillanatképre onnan is szükségünk van. A tavalyi bevitelük ugyanis 64 százalékkal esett vissza. Ennek két oka volt, a sertésinfluenza és a saját termelés jelentős emelkedése. Az egy főre jutó sertéshúsfogyasztás az utóbbi évtizedben folyamatosan növekedett az országban. 2009-ben öt százalékkal tudta növelni saját termelését, miközben a világtermelés mindössze két százalékkal növekedett. Az utóbbi években a kínai kormány igen jelentős tőkét fektetett be a sertéstartó telepek építésébe és az állatbetegségek megfékezésébe.

Ez azért döntő számunkra, mert Kína sertéshúsimportja mintegy kétharmad részben még az EU-ból (Dániából, Spanyolországból és Franciaországból) származik. Az importfüggés további csökkenése pedig tovább növeli az EU belső feleslegeit. Ezek az országok – kiegészülve Németországgal – ugyanis ennek ellenére tovább növelik sertéstermelésüket. Önbizalmukat a közép-kelet-európai tagállamok sertésszektorának versenyképtelensége alapozza meg.

A hazai piac kilátásai

Mindezek fényében kell megítélni a hazai piac kilátásait. Az AKI adatai szerint Magyarországon 2009. január–szeptember hónapban 3 millió 91 ezer darab sertést vágtak, vagyis 4,2 százalékkal kevesebbet, mint egy évvel korábban. Talán nem csoda, hogy eközben az élősertés-kivitelünk még ennél is jobban, élősúlyban 10,8 százalékkal esett ebben az időszakban. Az import persze tovább nőtt, 17,3 százalékkal. Ez persze meglátszik a hazai állatállományon, amely decemberben 3,25 millió volt. Gyakorlatilag egy évtizede tartósan csökken, és ennek már csak 30 százaléka van egyéni gazdaságoknál. A koncentrálódás tehát zajlik. Ez azt jelzi, hogy valahol ez a 3 millió az a lélektani határ, amelyen megáll a csökkenés. Az elmúlt év ugyanis kitűnő például szolgált a szövetkezés nyújtotta előnyökre. Az 5-7 forintos árelőny, amelyet a piaci átlaghoz képest a szövetkezetek tavaly el tudtak érni, magáért beszél. Nem is beszélve a tömegtakarmányok árcsökkenéséről, ami arra enged következtetni, hogy a sertéstartási kedv nem csökken tovább. Egyre több sertéstartó fogja belátni, hogy az említett tartós árelőny biztosabb, mint a feketegazdaságban lavírozás, és lép be a beszerzési és értékesítési szövetkezetekbe. Érzékelni kell ugyanis, hogy az EU-n belüli szelek nem minket segítenek. A bizottság elutasította a sertéshúsexport támogatására irányuló – többek között általunk is kezdeményezett – előterjesztést. Ennek üzenete, hogy oldja meg a belső piac a feleslegek helyzetét, nekünk fontosabb, hogy éltanulók legyünk a WTO-ban.

Cinikusan akár azt is mondhatnánk, a feldolgozónak, a forgalmazónak és a fogyasztónak mindegy, hiszen az import rendszerint olcsóbb, a vevőnek pedig esélye sincs támogatni a hazait, hiszen az alapanyag eredete nincs feltüntetve a termékeken. De ez végletes leegyszerűsítése a helyzetnek. Az állatállomány leépülésének tovagyűrűző társadalmi és gazdasági hatásai már ma is kézzelfoghatók.

Az egységes, jól ütemezett kínálat létérdeke a hatékony vágásnak és feldolgozásnak, ezért a felár. A hatékonyság növelése pedig kényszer a szűkülő piacon. A magyarországi húsipar vesszőfutása, pengeélen táncolása tehát tovább folytatódik. Az alapanyagok árának csökkenése nem ellensúlyozza a piac szűkülése miatti veszteségeket. A bankok finanszírozási hajlandósága csekély, türelmük véges. A bankok nagyfokú kitettsége irányukban a legtöbb céget még védi, de a piac szűkülése miatt tovább romló pénzügyi mutatók nem sok jóval kecsegtetnek a jövőt illetően. A megoldást pedig a friss tőke jelentené, amelyet egyre kevéssé vonzanak a húsipari cégek. Persze vannak kivételek.

Fórián Zoltán