A gazdag országok határokon átnyúló földszerzési akciói tovább folytatódnak, sőt a fokozódó élelmiszerhiány révén – különösen Afrikában és Ázsiában – egyre fontosabb politikai kérdéssé válnak. A Nemzetközi Élelmiszer-politikai Kutató Intézet legfrissebb jelentése szerint 2006 óta a világban 15-20 millió hektár termőföld külföldi vállalkozóknak történő értékesítéséről folytattak nemzetközi tárgyalásokat, a területek együttes értéke 20-30 milliárd dollárra tehető.

Az országokon átívelő földeladások trendje különösen a mezőgazdasági termékárak 2007/08. havi drasztikus áremelkedésének hatására gyorsult fel. Ennek nyomán a „földéhes” országok (Japán, Dél-Korea, nagy olajtermelő országok) még intenzívebben kezdték keresni az eladó vagy bérelhető termőföldeket. Kína már tíz évvel ezelőtt is bérelt földeket Kubában, illetve Mexikóban, és folyamatosan új lehetőségeket keres, hogy a gyors ütemben szaporodó népességének élelmiszer-ellátását biztosítsa. Hasonló problémával küzd India is, amely jelenleg a szub-szaharai Afrikában keres földterületeket, amelyeket a Nemzetközi Környezetvédelmi és Fejlesztési Intézet (IIED) szerint hektáronként 800 és 1000 dollár közötti áron lehet megvásárolni.

Földvásárlási akciók

A nemzetközi földvásárlási akciókban kormányok, élelmiszer- és energiatermelő cégek, valamint spekuláló vállalkozások vesznek részt. Madagaszkár szigetén a Daewoo Logistics cég kezdeményezett tárgyalásokat 1,3 millió hektár kukorica- és pálmaolaj termelésére szolgáló terület megvásárlására. Ezek a tárgyalások alapvető szerepet játszottak a madagaszkári politikai konfliktusok kiéleződésében, és végső soron a kormány bukásához vezettek.

Ez év januárjának utolsó hetében Pakisztán bejelentette, hogy bizonyos területeket mindenképpen külföldi beruházóknak kíván bérbe adni, mivel azok egyébként parlagon maradnának. Az elmúlt évben Pakisztán egymillió acre (400 ezer hektár) területet ajánlott fel nemzetközi bérletre. Ez nagy felháborodást váltott ki az ország lakosai körében, akik a pakisztáni föld védelmében szálltak síkra. A pakisztáni föld bérlésére elsősorban az arab országok jelentettek be érdekeltséget.

Szaúdi-Arábia az elmúlt évben – vízforrásainak szűkösségére való tekintettel – feladta a kenyérgabonából történő önellátás elérését célzó harmincéves programját, és arra biztatja vállalkozóit, hogy külföldi mezőgazdasági projektekbe fektessenek be. A búzatermesztés ugyanis más üzletekhez viszonyítva jóval alacsonyabb jövedelmet biztosított a szaúdi vállalatok számára, amelyek a jövedelemkiesés miatt kompenzációt követeltek az államtól. Február közepén a Nemzeti Mezőgazdasági Fejlesztő Vállalat (NADEC) megállapodott egy 42 ezer hektáros földterület Szudánban történő megszerzéséről. A NADEC 2008-ban 150 ezer tonna búzát állított elő, bár elsősorban nem a búzatermesztésre, hanem a szarvasmarhatartásra és a sajtgyártásra van szakosodva. A vállalat 2009-es árbevétele 1,33 milliárd szaúdi rialt (355 millió dollárt) tett ki.

Ugyancsak a közelmúltban a világ legnagyobb búzaimportőr országa – Egyiptom – Ugandában tárgyalt búzatermesztő terület tulajdonjogának vagy koncessziójának megszerzéséről. „Egyiptom többféle módon szeretné biztosítani lakosságának a kenyérgabonával való ellátást” – jelentette ki Saad Nasszer, a mezőgazdasági miniszter tanácsadója az Afro-Arab Mezőgazdasági Fejlesztési és Élelmiszer-biztonsági Konferencián. Az országnak a 78 millióra duzzadt lakosság ellátásához évente 14 millió tonna búzára van szüksége, amelynek felét jelenleg importból kell beszereznie.

Egyiptom több különböző farmot kíván külföldön berendezni, és már jelenleg is három ilyet üzemeltet: Zambiában kukoricát, Nigerben többnyire rizst, Tanzániában pedig zöldséget termeszt.

Az Afrikai Unió a múltban élesen bírálta a gazdag országok „földharácsolásnak” nevezett földszerzési akcióit, azzal érvelve, hogy az ilyen akciókból a szegény országok gyakorlatilag semmit sem profitálnak.

Fórián Zoltán