A liszt árának növekedése sokkal inkább a világpiaci árrobbanás miatt történik, mint a hazai készletek alakulása miatt. A fogyasztói csomagolásba kerülő liszt ára kisebb mértékben növekszik, mint a sütőipar és a tésztagyártók számára értékesítésre kerülő ömlesztett liszté, amely a malmok eladásának több mint nyolcvan százalékát képviseli. Liszthiánytól nem kell tartani, így felhalmozni sem érdemes.

Az egy főre jutó lisztfogyasztás Magyarországon továbbra is stabil, évek óta nem változik, nyolcvan kilogramm körüli. Ezzel szemben a cukorfogyasztás szintje lassan mérséklődik, napjainkban mintegy harminc kilogramm fejenként.

A hazai cukortermelés alig harmadát állítja elő a belföldi szükségletnek, ezért erős az importfüggés. Ezzel függ össze, hogy az elmúlt évben a magyarországi fogyasztói cukorárak jellemzően a többi európai uniós tagállaminál alacsonyabbak voltak. Az importfüggés másik hatása, hogy a világpiaci ármozgások nagyon gyorsan jelennek meg piacunkon.

A cukor fogyasztói ára az év elején jelentősen megugrott. A világpiacon azonban már érzékelhető a korrekció, a csökkenés jelei, hiszen az áprilisban kezdődő új cukorgazdasági évben a termelés kilátásai igen kedvezőek. Négy év után újra a túlkínálat jellemzi majd a piacot, ami árcsökkenést jelent. Hogy ez mikor fog a hazai fogyasztói cukorárakban érvényre jutni, nehezen jelezhető előre. Véleményem szerint bizonyos, hogy húsvétig még nem.

Az idei húsvéti sütemények tehát drágábbak lesznek, mint a tavalyiak. Ennek ellenére a locsolófiúk biztos nem fognak hiányt szenvedni a megszokott finomságokból. Érdemes tehát tanulgatni a verseket.