A Los Angeles-i Kék Duna borforgalmazó által a térségünkből behozott borokat – mint elmondja – eleinte „keleti blokki gagyiként” utasították el az érdeklődők, de később változott a helyzet. Ugyanakkor a termékajánlóban említett magyar palackokkal a kritikusnak és a sommelier-knek sem volt problémája. Egyenesen kiválónak bizonyult az Apátsági Pincészet 2008-as Pannonhalmi Tricollis Cuvée-je (olaszrizling, rajnai rizling, fűszeres tramini). Dícsérik a Pfneiszl Soproni Kékfrankosát is, de egyrészt lehúzzák a címkézést, másrészt, csakúgy, mint a Monarchia borászat Irsai Olivérje vagy a Furmint és a Juhfark esetében, a márkanév a kimondhatatlanságot súroló nyelvtörő az angolszász piacon a WSJ szerint.
Annyira, hogy kóstolókkal, ételekhez kínált kísérőkkel próbálják őket bevezetni, mert a polcokon még ijesztőek – magyarázza egy New York-i kereskedő. Nem beszélve arról, hogy bezavarnak a sokszor németes névváltozatok is (Kékfrankos - Blaufränkisch, Scheurebe – Sämling), amelyekről a kritikus némi gúnnyal azt írja: „a kelet-európai szőlők olyanok, mint egy orosz regény szereplői: mindnek több neve van.”

elelmiszer.hu