A Magyar Márkaszövetség nemrégiben tartotta közgyűlését, ahol önt választották a szervezet új elnökének. Hogyan foglalná össze a közgyűlésen történteket?
A tisztújítás, illetve az éves beszámolók elfogadása mellett egy központi téma, a fogyasztóvédelem került napirendre. Ezzel már a tavalyi közgyűlésünkön is kiemelten foglalkoztunk, akkor a hazai civil fogyasztóvédők ernyőszervezetével, a FEOSZ*-szal kötöttünk stratégiai együttműködési megállapodást. Idén, a területet érintő változások küszöbén a kormányzati oldalról hívtunk vendéget Koszorús László országgyűlési képviselő személyében, aki a Fidesz fogyasztóvédelmi szakpolitikáját alakította. Folyamatos, konstruktív párbeszédre törekedve kifejtettük, milyen változásokat tartanánk célszerűnek ezen a téren, és örömmel hallottuk, hogy felvetéseink többsége egyetértésre, támogatásra talált. Számunkra különösen fontos, hogy a fogyasztóvédelem jobban fókuszáljon a feketekereskedelemre, hiszen ez a márkagyártóknak is, az államnak is folyamatos veszteséget okoz, egyúttal a fogyasztóknak is kockázatos. De a piacfelügyeleti funkciókat csak akkor lehet hatékonyan ellátni, ha a szervezeti keretek is módosulnak. Ma Magyarországon mintegy negyven hatóság van, amely fogyasztóvédelmi ügyekben eljárhat. Üdvözítő lenne, ha csak egyetlen főhatóság koordinálná ezt a területet, és úgy láttuk, erre az új kormányzat részéről megvan a szándék. A párbeszédünk során elhangzott – és ebben is egyetértettünk –, hogy a fogyasztóvédelem nem szociális kérdés, nem rosszul értelmezett állami gyámkodás, nem is az államkassza feltöltésének eszköze a kampányjellegű büntetéssorozatokkal, hanem elsősorban versenyképességi, gazdasági kérdés. Ennek megfelelően is kellene kezelni, ezért a korábbi állapotot visszaállítva a nemzetgazdasági tárca hatáskörébe lenne célszerű utalni a fogyasztóvédelem állami irányítását.

A közgyűlés után változtak-e a márkaszövetség prioritásai?
A fő céljaink nem változtak. Továbbra is olyan szabályozási és gazdálkodási környezetet akarunk kiépíteni és fenntartani, amelynek jellemzői a tisztességes verseny, az innováció és az értékteremtés – a jelen és a jövő fogyasztóinak egyaránt. Céljainknak és tevékenységeinknek korábbi stratégiai tervünk, az Agenda 2010 revíziója és 2014-ig való frissítése, kiterjesztése fog kereteket adni. A jövőben még hangsúlyosabban szeretnénk felmutatni a márkagyártók által teremtett értékeket, azt, hogy milyen jelentős mértékben járulnak hozzá ezek a cégek a magyar gazdaság gyarapodásához. A magunk eszközeivel továbbra is azon fáradozunk, hogy a kormányzattal és más társadalmi, szakmai szervezetekkel együttműködve tegyük egyszerűbbé, átláthatóbbá, költséghatékonyabbá a mindennapi üzleti életünket alakító, befolyásoló tényezőket – legyen szó akár jogszabályokról, akár üzleti etikai kérdésekről. A közgyűlés egységesen kiállt amellett is, hogy a hazai jogszabályok és végrehajtásuk, különösen a fogyasztóvédelem terén, legyen teljes összhangban az európai uniós keretekkel. Ne akarjunk sem megengedőbbek, sem szigorúbbak lenni azoknál!

A közgyűlés résztvevői abban is egyetértettek, hogy a válság kedvezőtlen hatásaival szemben szükséges az állam, az üzleti, illetve a civil szféra összefogására. Mi ebben a közös fellépésben a márkagyártók, illetve az állam feladata?
Azt kell tennünk, amit eddig is, csak még jobban. A márkagyártók feladata, hogy a fogyasztókra koncentrálva, a trendek, piaci igények minél alaposabb ismeretében álljanak elő a lehető legjobb ajánlatokkal, ezzel fenntartva, ösztönözve a hazai fogyasztást és kereskedelmet. Az élelmiszeripar, a háztartási és vegyiáru-ipar kiemelkedő szereplője a magyar gazdaságnak, ezért is fontos az együttműködés a kormányzat és a gyártók között, hogy a jogalkotás eszközeivel minél hatékonyabb és a fogyasztást is ösztönző intézkedések szülessenek.  

A feketegazdaság mellett melyek azok a tényezők, amelyek a márkatermékek ellen hatnak, a márkagyártók helyzetét nehezítik?
Elsőként a gazdasági válságot említeném, amely sok kategóriában azt eredményezte, hogy a fogyasztók az olcsóbb termékek felé fordultak. Ennek következtében előtérbe kerültek a kereskedelmi és a „no name” márkák. Egy másik hátráltató tényező, hogy a gazdasági vállalkozásokat még mindig hihetetlenül bonyolult bürokrácia köti béklyóba. Ennek egyszerűsítése nagyon sokat segíthet, hogy a márkás termékek gyártói minél inkább a fogyasztókra tudjanak fókuszálni. Ezen a téren nagy várakozással tekintünk a most hivatalba lépő kormányzatra.

A Magyar Márkaszövetség már egy jó évtizede évről évre folytat márkakampányokat. Melyek azok az üzenetek, amelyeket a jövőben a legfontosabbaknak tartanak kommunikálni?
Legfontosabb feladatunk, hogy megmutassuk a márkagyártók által teremtett megkülönböztető értékeket. Ezek: a fogyasztói trendekre történő gyors reagálás, az innováció, a kutatás-fejlesztés, magasabb gyártási kultúra, a hatékonyabb, kevésbé pazarló gazdálkodás. Ideje észrevenni, hogy a márkaépítés során jóval több érték teremtődik, akár forintosítható módon is, mint egy nem márkás, commodity jellegű termék elkészítésekor. A márkák, a márkagyártók nélkül teljes más iparágak szűnnének meg vagy szenvednének el alapos visszaesést, elég legyen csak a médiára, a tartalomiparra, a reklám- és marketingpiacra, a minőségbiztosítási, illetve egyéb tanácsadási piacokra utalnom. Az egyik legfontosabb jövőbeni szerepünk az lesz, hogy bemutassuk ezt a hosszabb és gazdagabb értékláncot, hogy demonstráljuk a márkagyártók szerepét, felelősségét, elkötelezettségét, amivel hozzájárulnak a magyar gazdaság gyarapodásához, a fogyasztók jobb kiszolgálásához. A gyártói márka, illetve a saját márkás termék közti különbséget is célszerű lenne árnyalni. Az üzlet hajtóereje nem a saját márka, az általában inkább olcsóbb alternatíva olyan igényekre, amelyeket a márkagyártók folyamatos innovációikkal, termékfejlesztéssel generálnak. Jelenleg még mindig kevesen látják mindazt, ami a gyártói márka mögött van, az innovációt, a minőséget, az elkötelezettséget a minél fenntarthatóbb üzleti tevékenységre. Nekünk ezeket az értékeket kell minél szélesebb körben megismertetnünk a nyilvánossággal, és ebben számítunk a szakmai lapok támogatására is.

Egymást követik a viharos jelenetek a beszállítók és a kiskereskedelmi láncok között. Ebben a kérdésben van-e már kialakult álláspontja a márkaszövetségnek?
Ez nálunk nem egy ad-hoc álláspont, hanem az alapításkor, 15 éve elfogadott alapelveink és azok következetes megvalósításának kérdése. Alapszabályunk szerint legfőbb célunk a tisztességes verseny fenntartása és a tagok gazdasági érdekeinek védelme. Pontosan erről a kettőről van szó, amikor a gyártók és a kereskedők közti feszültségekről beszélünk. A márkaszövetség eddig is határozottan fellépett tagjai érdekében, számtalan gyártó–kereskedő affért oldottunk meg sikeresen, akár jogi, akár önszabályozási, etikai keretek között. Ettől a törekvésünktől egy jottányit nem fogunk eltérni a jövőben sem. Én kiinduló pontnak azt tekintem, hogy jelenleg nehéz helyzetben van az egész FMCG-piac, és ilyen körülmények között még fontosabb a beszállítók és a kereskedők együttműködése annak érdekében, hogy a fogyasztói bizalom visszaszerzésével megforduljon a jelenlegi trend. A márkaszövetségnek folyamatosan azon kell fáradoznia, hogy felesleges feszültségek ne terheljék a kereskedők és a szállítók viszonyát. Műbalhékra nincs szükség, amúgy is van bajunk elég. Ha azonban a tagjaink úgy érzik, jogsérelem érte őket, etikátlan, erőfölényes gyakorlatokat tapasztalnak, akkor a márkaszövetség fel fogja vállalni ezeket az ügyeket jogászaink, szakértőink segítségével.

Ugyan nem „márkaügy”, de ismét heves viták zajlanak a vasárnapi nyitva tartás körül…
Ez is egy olyan kérdés, amelyről a nemsokára összeülő új elnökségnek ki kell majd alakítania a véleményét, jelenleg kizárólag a személyes véleményemet tudom kifejteni. Úgy gondolom, a mostani gazdasági helyzetben inkább tartózkodni kellene minden olyan döntéstől, amely a fogyasztás, a kereslet csökkenéséhez vezethet, és ezáltal negatívan kihathat a gazdaság egészére. A mérleg másik serpenyőjében természetesen az van, hogy jogszerűen és méltányosan kell kompenzálni a munkavégzőket a vasárnapi munkájukért. Egyébként úgy érzem, talán a fogyasztókat sem ártana megkérdezni, mit gondolnak erről. Lehet, számukra is kényelmetlen lenne a vasárnapi nyitva tartás megszűnése, az elmúlt két évtizedben mindenki megszokta ezt.

„A magyarok márkahűsége nagyon alacsony… az embereknek van pénzük, mégis kevésbé fontos számukra, hogy márkás cikkeket vásároljanak” – nyilatkozta 2004-ben Fekete Zoltán, a Magyar Márkaszövetség főtitkára. Ön szerint az elmúlt években történt ezen a téren változás?
Azt gondolom, a márkahűség terén azóta nem igazán javult a helyzet. Nem kedvezett a márkáknak a saját márkák előretörése, valamint a diszkontok térhódítása sem, hiszen a romló gazdasági helyzetben ezek az üzletek népszerűbbé váltak. Ugyanakkor azt sem állítanám, hogy radikálisan romlott volna a helyzet. Sajnos tény, hogy más országokhoz képest Magyarországon a márkahűség továbbra is elég alacsony. Ez összefüggésbe hozható azzal, hogy nálunk nem tudott megerősödni a középosztály. Erre a vékony rétegre lenne jellemző, hogy már „megengedheti” magának a márkahűséget, a garantált magasabb minőséget. Ennek a helyzetnek a megváltoztatásáért, a márkatudatosság és a márkahűség megerősítéséért rengeteget kell még dolgoznunk, akár céges, akár a márkaszövetségi égisz alatt.

*FEOSZ: Fogyasztóvédelmi Egyesületek Országos Szövetsége