Válaszúthoz érkezett az élelmiszerszektor; meg kellene teremteni az egyensúlyt a forgalom növelésének fenntarthatósága, a környezet kímélése és a világ lakóinak élelmezése között – hangsúlyozta W. V. Hickey „A siker alkotórészei zűrzavaros időkben” című, júniusi konferencián. Felhívta a figyelmet olyan világpiaci trendekre, amelyek az EU és benne Magyarország piaci pozícióját több szempontból is érintik. Megállapította, hogy élelmiszer még sohasem állt bőségesen a Föld lakóinak rendelkezésére. De most elegendő élelmiszert termelünk. Feltette a kérdést: Miért éhezik mégis a világ minden hetedik lakója? És miért halnak naponta 50 ezren, évente több mint 18 millióan éhen? Miközben szerinte el lehetne látni élelmiszerrel Földünk lakosságát anélkül, hogy még több esőerdőt kellene kiirtani. 

Rámutatott, hogy már az optimálistól elmaradó termelési eredmények is feleslegesen terhelik a környezetet, majd pedig szállítás közben viszonylag sok élelmiszer megromlik vagy megsemmisül.
A kiskereskedelem boltjaiban, a polcokon is megromolhat az áru, vagy túllépi a szavatosság határidejét. Pocsékba mehet az áru, ha szakszerűtlen bánnak vele, ahogyan akkor is, ha a kereskedelem a szükségesnél nagyobb mennyiséget rendel. A helytelen raktározás és a csomagolás sérülése szintén veszteséghez vezethet.
A fogyasztónál szintén fennáll a helytelen tárolás veszélye. Gyakori, hogy a fogyasztók nem eszik vagy isszák meg a kellő időben az élelmiszereket, amelyeket emiatt ki kell dobni. Szintén a szeméttárolóban végezheti a szakszerűtlenül elkészített, rossz minőségű étel.
– Ily módon megsemmisül rengeteg ember termelő munkájának eredménye, és feleslegesen terhelik a környezetet. Az USA-ban előállított élelmiszer 25, Nagy-Britanniában és Japánban 30-40 százaléka megy pocsékba. Afrikában 66. Indiában 73 százalék válik fogyaszthatatlanná, mielőtt értékesítésre kerülne. Csak Európában 100 millió tonna élelmiszer kerül a szemétbe évente.

Az M5-ös autópálya melletti Újhartyánban is csomagolóanyag-gyárat  működtető Sealed Air vezetője a helyzetet különösen a fejlődő országokban tartja kritikusnak,mivel ott nem alakultak ki a modern termelő rendszerek, továbbá hiányzik a megfelelő csomagolás és az infrastruktúra.
„A piaci szereplők előtt most egyedülálló lehetőségek nyílnak ahhoz, hogy közösen tegyenek az éhezés felszámolásáért, mégpedig úgy, hogy fellépnek az élelmiszer pocsékolásával szemben. Csekkek kiállításával és segélyekkel a probléma megoldhatatlan” – állapította meg az amerikai üzletember. Szerinte az élelmiszerek jobb csomagolásával és az ellátási lánc javításával az élelmiszer-ellátás hatékonyságát 30-40 százalékkal lehetne növelni. Így a mezőgazdasági termelők is jobb helyzetbe kerülnének, és csökkenne a pocsékolás.
Összességében az éhségprobléma enyhítésére W. V. Hickey a következő három fontos területen szorgalmaz előrelépést:
1. Termelés és infrastruktúra. 2. Feldolgozás és csomagolás. 3. A kiskereskedelem fejlődése.

Szintén az éhezés megszüntetéséről beszélt előadásában Robert Watson, a brit kormány élelmezési és mezőgazdasági hivatalában a környezetvédelmi részleg főtanácsadója:
„Húsz-huszonöt év múlva nemcsak az élelmiszer iránti igény duplázódik meg elsősorban a fejlődő országokban, hanem a keresett élelmiszer típusa és minősége is megváltozik. Ugyanakkor a gabonatermelés Afrika és Ázsia egyes részein várhatóan 20 százalékkal csökken a következő évtized során. Oka a klímaváltozás: egyrészt a magasabb hőmérséklet, másrészt pedig a csökkenő csapadék. De a változó időjárás nyomán az állatbetegségek a jelenleginél jobban fognak terjedni, s ez érinti az emberi fogyasztásra tenyésztett haszonállatokat is.”
A jelenlegi helyzet fő jellemzőjének R. Watson a fejlődést tartja. A világ élelmiszer-termelése megduplázódott 1960 óta. Kevesebb az alultáplált ember, és a mezőgazdaság fejlődése stimulálta Kínában, Thaiföldön és Latin-Amerika egyes részein a gyors gazdasági növekedést.
A világon több lett az egy főre jutó élelmiszer, az ára csökkent, bár az utóbbi időben újra emelkedik. A drágulás egyik oka, hogy a gyorsan fejlődő országokban, például Kínában megugrott a kereslet. A klímaváltozás egyes területeken kisebb termést okozott. Szintén a magasabb élelmiszerárak irányába hatott a bioüzemanyag növekvő felhasználása, valamint az üzemanyag és a műtrágya drágulása. A jelentős exportáló országok eladásának politikai korlátozása szintén közrejátszott az árak emelkedésében. Végül, de nem utolsósorban a spekuláció is megtette a magáét. Watson professzor számára a fő kérdés: Az említett tényezők a jövőben is fontos szerepet játszanak-e az élelmiszerek piacán?
A választ mindenképpen a mezőgazdasági termelés fenntarthatóságában látja: Olyan agrárpolitika, termelés és technológia szükséges, amelybe beleágyazódik a gazdaságosság és a környezetvédelem. Ugyanakkor megállapította: „Nincs szükségünk génmódosított termelésre ahhoz, hogy ellássuk élelmiszerrel az afrikai szegényeket. De a génmódosított termelés potenciális segítséget nyújthat a termelékenység növeléséhez, a szárazság és a növekvő hőmérséklet következményeinek elhárításához, valamint a védekezéshez a kártevőkkel szemben. De az élelmiszer-biztonságé a fő prioritás.”

Sajátos szempontokból elemezte az élelmiszerpiac szereplőinek érintettségét Steven A. Burd, az amerikai Safeway boltlánc elnök-vezérigazgatója. Első hallásra meglepett, hogy abból indult ki: az egészségügy költségei kezdenek az egekbe emelkedni az USA-ban is. Feltette a kérdést: hogyan lehetne csökkenteni a kiadásokat? Az egyik lehetséges választ az egyén magatartásával okozott egészségkárosodás elemzésében találta meg. Számításokkal támasztotta alá, hogy az egészségügyi ellátás egy főre jutó költségét a dohányzás 1405  dollárral drágította meg tavaly az Egyesült Államokban. Az elhízás 835, a testmozgás hiánya 645, míg az ellenőrizetlen vérnyomás 600 US dollárral „járult hozzá” a költségek növeléséhez. Az USA-ban az egészségügyi ellátó rendszer költségeinek 33 százalékát szívbetegségek okozzák, 20-at a rák, 11-et a diabétesz, 10-et pedig a túlsúly és az elhízás.
Ez utóbbi probléma drámaian eszkalálódik. Amíg ugyanis az USA felnőtt lakóinak 14 százaléka bizonyult túlsúlyosnak 1965-ben, addig négy évvel ezelőtt már 40 százalék. Hat év múlva 49 százalékot jeleznek előre, míg a 2025-ös évre már 61 százalékot. Nagyjából hasonló mértékben növekszik a nemzeti össztermékből az egészségügyi ellátásra fordított pénz aránya. Az 1965-ös 7 százalék négy évtizeddel később már több mint duplájára emelkedett. Burd prognózisa szerint  hat év múlva eléri a 22, tizenhat év múlva pedig a 31 százalékot.
„Az egészségügyi ellátás költségeinek 70 százalékát kisebb-nagyobb mértékben az egyének magatartása okozza” – állapította meg a kereskedelmi szakember. „Nagy szerepet játszik ebben az elhízás. Ha az embereknek már a biztosításukban meg kellene fizetniük az egészségtelen életmódjuk miatt felmerülő összes költséget, motiváltak lennének arra, hogy változtassanak.”
A helyzet javítása érdekében Burd lobbiszervezetet alapított. Tagjai közé tartoznak a Coca-Cola és a PepsiCo mellett gyógyszergyártó cégek is, mint például a GlaxoSmithKline.
Ezenkívül saját cégénél ösztönzik az alkalmazottakat egészséges életmódra. A munkavállalók egészségbiztosítási hozzájárulása attól függ, hogy részt vesznek-e a vállalat egészség- és wellnessprogramjában. Négy fő területre fókuszál a program: a túlsúly elkerülése, illetve fogyás; a dohányzás mérséklése, illetve abbahagyása; a vérnyomás, továbbá a koleszterin mérése. Akinél a mérések fejlődést mutatnak, annak csökkentik az egészségbiztosításra befizetendő összeget.
Mindhárom idézett előadó hangsúlyozta, hogy társadalmi, sőt globális méretekben csak a politikusok összehangolt lépései hozhatják meg a kívánt eredményeket.

Így mentik itthon a felesleget

Magyarországon 10 ezer tonnás nagyságrendre becsüli éves szinten az ipar által előállított élelmiszer elpocsékolását Cseh Balázs, a Magyar Élelmiszerbank Egyesület elnöke. Főleg tejtermékek és húskészítmények mennek veszendőbe a gyártók és kereskedők közötti ellátási láncban.
Alkalmanként tartós élelmiszerekből is jelentős mennyiségű felesleg keletkezik. Ezenkívül véleménye szerint mezőgazdaságunkban főleg zöldségből és gyümölcsből évente több 10 ezer tonna megtermelt áru nem jut célba, azaz nem fogyasztja el senki. Mint ahogy arról az Élelmiszer szaklap márciusi száma már beszámolt, az Élelmiszerbank nonprofit szervezet. Elnöke Cseh Balázs, aki maga is önkéntesként dolgozik az egyesületben. „Aktivistáink azért figyelik az élelmiszerek piaci sorsát, hogy a felesleget összegyűjthessék a gyárakban és a láncok üzleteiben. Adomány formájában eljuttatjuk hozzáértő karitatív szervezetekhez és önkormányzati intézményekhez a megmentett árut, amelyet ingyenesen szétosztanak rászorulók között.” Hozzáteszi, hogy a felesleges, megsemmisítésre szánt élelmiszerek mentése komoly korlátokba ütközhet. Ezeket igyekeznek átlépni.
„Ha egy cég valamilyen élelmiszert a szavatossági idő lejárta előtt szeretne karitatív célra átadni, a jelenlegi szabályozás szerint meg kell fizetnie az áfát. Ez ugyan sok esetben még mindig kedvezőbb, mint vállalni a megsemmisítés költségét, de az élelmiszerbank több civil szervezettel lobbizik e korlát eltörléséért.” A szavatossági időt is túl szigorúan veszik a hatóságok nálunk, holott annak lejárta után is sok termék fogyasztható még. Ezt veszik tekintetbe az USA-ban. Az élelmiszeren ott azt tüntetik fel, hogy „Best before” és a dátum. Ez azt jelenti, hogy az adott áru megsemmisítése a dátum elérése után nem automatikusan kötelező. Az ilyen, lejárt szavatossági idejű árucikkek további, nem kereskedelmi célú forgalmazásba kerülhetnek, természetesen megfelelő élelmiszer-biztonsági vizsgálatok után. Cseh Balázs szerint nálunk is érdemes lenne nyitni ebbe az irányba.

A második korlát a logisztika. Egy vállalat által felajánlott áru hogyan kerül el a hipermarketből vagy a gyárból az elosztóhelyekre? Például nemrég egy cég 36 ezer liter színhibás üdítőitalt ajánlott fel az élelmiszerbanknak, fogyasztható minőségben. Egy másik vállalattól telefonáltak, hogy lenne 15 raklap joghurtjuk, amelynek két nap múlva jár le a szavatossági ideje. A joghurtot szinte azonnal, egyetlen nap alatt osztották szét rászorulóknak, hogy még időben elfogyaszthassák. Az Élelmiszerbank akár ennél nagyobb szállítmányok gyors fogadását és szétosztását is meg tudja oldani.
További korlát, a bizalom hiánya is akadályozza a hatékonyabb tevékenységet. Egyes cégek vezetői tartanak attól, hogy a jótékonysági céllal ajándékozott áru átláthatatlan csatornákon mégis kereskedelmi forgalomba kerül, ezért inkább megsemmisítik a felesleget.
„Aggodalmuk nem alaptalan – jegyzi meg Cseh Balázs –, akadt vállalat, amelynek döntéshozói korábban már megégették magukat az adományozással. Mi ezen a problémán úgy segítünk, hogy minőségbiztosítási rendszerünkben az áru dokumentáltan nyomon követhető, egészen a rászoruló személyig, aki átveszi a felajánlott enni- vagy innivalót.”
A magyarországi élelmiszerbank 40 országban hasonló elvekkel működő nemzetközi nonprofit szövetség tagja. Működéséhez támogató cégek és magánszemélyek biztosítják a pénzt. 

Bajai Ernő

elemiszer.hu