Ez a látszólagos ellentmondás csak akkor oldható fel, ha egyúttal az élelmiszer-gazdaság kétségtelenül egyik legnagyobb problémája, a feketegazdaság mozgástere is jelentősen szűkül. A fordított áfa is ezt a célt hivatott szolgálni.

Költségvetési szempontból is nagy szükség van a hatékonyabb áfabehajtásra, hiszen nemcsak a forgalmi adó emelése, hanem egyéb, az élelmiszerek árának emelkedésére ható tényezők – úgymint a chipsadó, a kereskedelmi különadó, a környezetvédelmitermékdíj-növelés, a jövedékiadó-emelés – miatt is várható az élelmiszerpiac szűkülése, ezáltal a bevételek csökkenése. Önmagában a forgalmi adó emelése egyébként nem lenne jelentős áremelő tényező. Ennél a mintegy 1,6 százalékos áremelést indokló szintnél a fogyasztói árakban a mozgás sokkal nagyobb, amihez a vásárlók már hozzászoktak, tehát nem reagálnának mindenképp a fogyasztás további racionalizálásával. A többi tényezővel, valamint az emelkedéshez kapcsolódóan kialakuló várakozások kihasználásával együtt viszont várhatóan ennél jelentősebb mértékben nőnek majd az árak januárban. Elég csak a jövedéki adóra gondolni. A szeszes italok jövedéki adója (sör, köztes alkoholtermék, egyéb bor, pezsgő, illetve a gyümölcsalapú párlatok és a kizárólag természetes aromát tartalmazó alkoholtermékek) egységesen öt százalékkal, míg az egyéb, nem gyümölcslepárlásból származó termékek (vodka, gin, whisky), valamint a szintetikus aromát is tartalmazó alkoholtermékek adómértéke jelentősen, ötven százalékkal emelkedik november 1-jétől. A cigaretta jövedéki adója hét százalékkal, a gázolajé pedig 110 forintra emelkedik literenként.

Reménykeltő fordított áfa

Emlékeztetőül, a kedvezményes, 18 százalékos áfakörbe az alapvető élelmiszerek szűk köre, a kenyér és pékáruk, tej és egyes tejtermékek tartoznak. A kör kibővítésével valamelyest ellensúlyozni lehetett volna a többi áremelésre ható tényező hatását, de a feketegazdaság elleni hatékony küzdelemhez ez kevés lenne. Ezért sulykolták a mezőgazdasági és élelmiszer-ipari szakmai szervezetek, hogy csak igen jelentős, öt százalékkal történő csökkentéssel lehetne érdemben kivenni a motivációt az áfacsalások mögül, de ez is csak akkor tud tartósan több költségvetési bevételt biztosítani, ha egyéb intézkedések is kapcsolódnak hozzá. Ilyen például a behajtás, a felderítés hatékonyságának jelentős javítása.

Ehhez fog a remények szerint hozzájárulni a fordított áfa bevezetése. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a vevő által kifizetett áfa nem az eladóhoz kerül, hanem közvetlenül az államhoz. Idén júliusban, hosszú jóváhagyási procedúra után Románia már bevezette ezt az adózási formát. Erre alapozva bízik Magyarország abban, hogy nekünk is lehetőségünk lesz rá, méghozzá sokkal gyorsabban, mint keleti szomszédunknak. Ráadásul ott már gyűlnek azok a tapasztalatok, amelyeket fel tudunk majd használni a bevezetésnél. A hírek szerint ott máris 70 százalékkal csökkent a csalások száma. Első körben várhatóan a gabonafélék és az olajos magok kerülnek ennek hatálya alá, de a kör szélesítése és a feldolgozott élelmiszerekre való bővítésére máris felmerült az igény. Persze illik hozzátenni, hogy a fordított áfa sem csodaszer.

Jöhetnének további szigorítások is

A másik régóta vágyott módszer lehetne a beszedés hatékonyabbá tételére, ha a nagybani kereskedelem feltételeit szigorítanák. Itt a személyi és tárgyi feltételek egész sorát lehetne felsorolni, amelyek lehetővé tennék az átláthatóság javulását. Mivel immár nálunk is évtizedes gyakorlat szerint folyik a forgalmi adóval való visszaélés, szinte köztudott, hogy hol lehet biztosra menni az ellenőrzéskor. Egyszerű matematika a naposcsibék és a levágott baromfik közötti különbség vagy a vágóhidak hulladékának és vágási statisztikáinak összevetése.

Esetleg szétnézni a nagy zöldségpiacok kapuin kívül a kellő időpontban, kopogtatni a gabonakereskedelemben működő, két-három hónapig élő cégeknél vagy a kínai piacokon. Hogy ez mégsem így történik, igencsak elgondolkodtató. Jól illusztrálja a helyzet bonyolultságát az a dilemma, hogy a kis üzletek jelentős részét naponta meg lehetne büntetni, de ez valójában a nagy hálózatok malmára hajtaná a vizet. Másrészt az is nyilvánvaló, hogy a feketegazdaság tömegek megélhetéséhez járul hozzá. A feketegazdaság impozáns mérete mindenesetre felveti azt a kérdést is, hogy a társadalom erkölcsi állapotának általános leromlásából merre van a kiút. Élelmiszer-gazdasági szinten ez egyértelműen a fejlődés gátja, hiszen értelmetlenné teszi a beruházásokat, a valódi versenyképességre való törekvést, ha a piacot a feketegazdaságból származó termék árazza be.

Nemcsak mi emeltünk áfát

A magyarországi normál áfakulcs ma is a legmagasabb a kontinensen, az emeléssel azonban nem állunk egyedül. Azért is nem sikerül közös adópolitikát kialakítani az EU tagállamaiban, mert a kormányoknak szükségük van arra a mozgástérre, amelyet az adóváltoztatások adnak. Különösen igaz ez napjainkban, amikor a megszorítások csaknem mindenhol napirenden vannak (és soha sehol nem érték el céljukat!). Több tagállamban emelik az áfát, különadókat vetnek ki. Emelkedett vagy emelkedik az áfa például Csehországban, Szlovákiában, Lengyelországban, Görögországban, Portugáliában, Nagy-Britanniában. Jó példa a dánok október elseje óta élő zsíradója is, ami a mi chipsadónkéhoz hasonló elvi alapokon nyugszik. Ide is kívánkozik a megjegyzés, hogy az árak emelésére ható adóemeléssel nem lehet a fogyasztót életmód-változtatásra bírni. Ez a módszer hatékonyságában messze elmarad az esetleges káros hatások többszintű kommunikációja, a fogyasztók képzése mögött. Már amennyiben tényleg ez a valódi cél.

Eltolódás az olcsó termékek felé

A piaci hatások viszonylag könnyen előre jelezhetők. Hangsúlyozni kell azonban, hogy ezek nemcsak az áfa emelésének, hanem a kedvezőtlen gazdasági környezetnek, a gyenge fizetőképességnek is következményei. Az élelmiszerek fogyasztásának szerkezetében zajló negatív tendenciák, amelyeket leginkább az ár újra előtérbe kerülése köré lehet csoportosítani, tovább erősödnek. A kereslet szerkezetében további eltolódás lesz az olcsó termékek felé, miközben a közepes árú termékek piaca folytatja a szűkülést, a prémiumtermékeké pedig legjobb esetben is befagy. Az ilyenkor mindig felmerülő bevásárlóturizmus-élénküléssel kapcsolatos várakozások azonban véleményem szerint nem helytállóak, hiszen a különböző áremelő tényezők a környező országok többségében is hatni fognak.  Legfeljebb azon termékek esetében számíthatunk erre, amelyek közvetlenül szenvednek el adóemelést (például a chipadóval érintett vagy az extrém jövedékiadó-emelést elszenvedett termékek). A kiskereskedelmi csatornák szerkezetében is nyomot fognak hagyni a várható áremelkedések. A fogyasztók fejében olcsóbb beszerzési források irányába történik majd további eltolódás. Ez nemcsak a diszkontok, hanem a fogyasztói piacok számára is forgalomnövelő lehet.

Ha a NAV sikerei elmaradnak, erősödik a feketegazdaság, hiszen az áfaemelés növeli az elkerülési „kedvet”. Elképzelhető, hogy többet fogunk nehezen érthető akciós árakkal találkozni. Másrészt pedig a feketegazdaság nem csak áfacsalásból áll. Az egyéb technikák kiszűrésére is ki kell dolgozni, illetve fejleszteni kell a módszereket.