hirdetés
2014. augusztus. 28., csütörtök - Ágoston.
hirdetés

Ütős tervek

A kereskedőkön csattanhat a készülő kamarai törvény

Mind a kereskedelmi, mind az agrárkamarai törvény változás alatt áll. Amennyiben az egyelőre nem hivatalos értesülésekből összerakható forgatókönyvek válnak valóra, akkor a kereskedőknek megint egy sor nyereséglefaragó szabályra kell számítaniuk: kötelező tagságra és plusz fizetnivalókra. De ez csak a jéghegy csúcsa. Ha a boltnyitáshoz szükséges építési engedélyek kiadásába a kereskedelmi kamarák is beleszólhatnak, az  nagy feszültségeket gerjeszthet a kereskedők között.  Lássuk, miért!

I.    Kereskedelmi- és iparkamarai törvény

Kezdjük először is a kereskedelmi kamarák szabályozásával. Számos ponton változna a jelenlegi szabályozás, például a mostani önkéntes tagság helyett kötelező tagságot írna elő az ágazat szereplőinek. Még februárban szivárgott ki a hír e törvényjavaslat kormányzati előterjesztéséről, mely szerint a jövőben minden ötszáz négyzetméternél nagyobb áruház építéséhez csak a területileg illetékes iparkamara, míg a 2500 négyzetméternél nagyobbakéhoz a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) hozzájárulásával adható engedély.  Ez annyit jelent, hogy amennyiben az előterjesztését elfogadja a parlament, a szuper- és hipermarketek, illetve a diszkontok a jövőben csak akkor tudnak terjeszkedni, ha ehhez megszerzik a kamarák - zömében versenytársaikból álló - tagságának többségét.

Sok lúd disznót győzne

Egyelőre kérdéses a kamarai döntéshozatal mikéntje: a törvényjavaslat nagy vonalakban csak annyit ír erről, hogy a kamarai küldötteket a tagok a gazdálkodó szervezet méretnagysága szerint kialakított tagozatokban választják. A gazdasági súly megállapításának, valamint a határozathozatal pontos módját a kamara később kialakítandó alapszabálya határozza meg. Márpedig egy ilyen mintára kialakított szabályzat esetén könnyen a sok lúd disznót győz esete valósulhat meg: a kisebb kereskedelmi vállalkozások ellehetetleníthetnék a nagy áruházláncok további terjeszkedését.

Nemcsak az Aldi-Lidl járna pórul

Hogy a fent említett célok nem újságírói kitalációk, azt a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara (BKIK) főtitkárának, Kiss Ervinnek egy nyilatkozata is alátámasztja. Ebből kiderül, hogy a cél egyértelműen a diszkontok és hiperek – de elsősorban az Aldi és Lidl -  terjeszkedésének megfékezése – írta még május elején a Napi Gazdaság. Ehhez azonban – a BKIK szerint - csökkenteni kellene a szabályozás alá bevont üzletek méretét, vagyis csak úgy tudnák a kamarák megfékezni a két diszkontot, ha az engedélyezés már a 200 nm2 feletti üzletek építésére is vonatkozna. A mérvadó nettó kereskedelmi felülethez képest a jogszabály alapterületről szól, ami a multik esetében jóval kisebb is lehet. A Napi Gazdaság kérdésére, hogy mindez a BKIK szerint nem diszkrimináció-e, Kiss azt válaszolta, természetesen ez vonatkozna a CBA-ra és a Coopra is. A főtitkár szerint a szigorúbb szabály melletti kitartás logikus és érthető, hiszen a jelenlegi tapasztalat az, hogy ahol megjelennek az említett nemzetközi élelmiszer-kereskedelmi vállalkozások, ott a környező üzletek bezárnak. Tudomása szerint Ausztriában is van hasonló szabályozás, így nem a földtől elrugaszkodott az igény − a szomszédos államban homogén élelmiszer-kereskedelmi rendszer van,  nemigen találni nagy alapterületű modern kereskedelmi egységet, főként a  szupermarketek terjedtek el.

Sérülne a versenyjog

Az egyetlen konkrétum, amit ma tudni lehet az, hogy a versenyjog szűrőjén nem ment át sem az első, sem a második, javított kereskedelmi és iparkamarákról szóló törvényjavaslatszöveg.

A Gazdasági Versenyhivatal a következő problémákat veti fel:

– Kötelező tagság: problémát okozhat, hogy nagy a valószínűségük az olyan magatartásoknak, amelyek a már piacon lévő vállalkozások érdekeit védik az új piacra lépőkkel szemben. Nem egy tiltott kartell miatti eljárásban voltak érintettek az elmúlt években a szakmai és gazdasági kamarák, mert tiltott kartellmegállapodásoknak nyújtottak hátteret. Ez a veszély a kötelező tagság esetén megnő, mert a kamarából történő kizárás a piac elhagyásának kényszerét is jelenti, így nagyobb a kartellben való részvételre történő ösztönzöttég, amit a kamarák statisztikai adatgyűjtési szerepének erősítése is meglehetősen fokozna.
– Ellenőrzői-hatósági jogkör: etikai szabályok megalkotása, illetve a törvényi szabályok betartásának ellenőrzése nyilvános figyelmeztetés kiadására jogosítaná, illetve kötelezné a kamarákat, másrészt szakmai minősítő és ellenőrző rendszereket működtethetnének. Semmi nem biztosítja, hogy e feladatuk ellátása közben a kamarák ne szankcionáljanak majd olyan magatartásokat, amelyek nem jogsértőek.
– Ernyőszervezet: a különféle vállalkozói csoportok ugyanazon ernyőszervezet alá terelése esetén megvan a veszélye annak, hogy a nagyobb erővel, érdekérvényesítő potenciállal rendelkező csoportok uralják el az ilyen szervezetek vezetését, különösen, hogy a kamarákon belül a képviselet a tagok gazdasági súlyához igazodna, így épp azoknak nem nyújt majd érdekképviseletet, amelyek eleve gyengébbek, s amelyek helyzetbe hozása jelen tervezet egyik legfontosabb célja.
– Építési engedély: a meghatározott szintterületű kereskedelmi egység létesítéséhez a kereskedelmi és iparkamara hozzájárulásának megkövetelését átdolgozta a kormány, az új verzióban immár a kamarák véleményének kikérése szerepel. A vélemény kötőerejét azonban a tervezet nem szabályozza, ezért jogbizonytalanságot hagy e tekintetben. „Megjegyezzük, hogy a véleményezési jogkör tekintetében is fennállnak a korábban jelzett aggályok, amelyek szerint az könnyedén eredményezhet olyan helyzetet, hogy az adott megyében az illetékes kereskedelmi és iparkamara megakadályozhatja egyes vállalatok piacra lépését, csökkentve ezzel a verseny helyi szinten meglévő intenzitását és konzerválva a már piacon lévők helyzetét, figyelemmel arra is, hogy e vélemény […] a hatóság által kötelezően kikérendő véleménynek lenne csak tekinthető, így – külön, ezt kizáró rendelkezés nélkül – nem valószínű, hogy a gyakorlatban ne befolyásolná a vonatkozó hatóságot álláspontjának kialakításában.”
A GVH javaslatainak összefoglalása szerint elmondható, hogy e szabályok elsősorban nem a kkv-szektorbeli szereplők fennmaradását garantálnák, hanem sokkal inkább egy már nagy alapterületű létesítménnyel rendelkező vállalatot védenének meg attól, hogy ebben a létesítményszegmensben egy versenytárs a piacra léphessen.
Az április közepére a parlament napirendjére szánt kereskedelmi kamarai tervezet csúszik, egyelőre a társadalmi vita zárult le.  Az előterjesztésről megkérdeztük az érintett kamarákat, az MKIK-t, a BKIK-t és az NGM-et is. A kamaráktól senki sem kívánt nyilatkozni, az NGM a megszólalást a törvényjavaslat korai stádiumára való hivatkozással hárította el.

II. Kötelező tagság az Agrárkamarában

A készülő agrárkamarai törvény is kötelező tagságot írna elő az egész élelmiszer-ágazatnak, nemcsak a termelőknek és feldolgozóknak, hanem a kereskedőknek is. A kereskedők körében leginkább a kötelező tagdíjfizetés mértéke okozhat fejtörést. A jelenlegi sávos tagdíjfizetés szerint ugyanis a legnagyobb vállalkozásoknak, az évi bruttó egymilliárd forintot meghaladó árbevételű cégeknek a bevételük két ezrelékét kellene kamarai tagdíjként befizetni, ami több százmillió forintra is rúghat, a gazdaságilag gyengébb termelői csoportoknak tagdíjmentességet biztosítana. Nem kellene tagdíjat fizetni, ha az ágazati szereplők éves bruttó árbevétele a 100 millió forintot nem haladja meg. A díj 100-300 millió forint között egy ezrelék, 300 millió és egymilliárd forint között 1,5 ezrelék, egymilliárd forint felett pedig 2 ezrelék lenne. A kamarai díj adók módjára behajtható köztartozásnak minősülne.
Vitákra nemcsak a tagdíj mértéke adhat okot, hanem a kötelező tagság is, hiszen a kereskedelmi és iparkamarákról szóló új törvény is besorolná az élelmiszer-feldolgozókat és -kereskedőket a maga hatálya alá, ezért a Vidékfejelsztési Minisztérium (VM) ez ügyben további tárcaközi egyeztetéseket tartott szükségesnek. Megoldás lehet a kettős tagság bevezetése a kamarák közötti tagdíjmegosztással, de még ez a felvetés is kidolgozásra vár.

A kereskedők újabb adónak tartják

Egyes kereskedelmi vállalkozások nem látják, milyen célt szolgálna tagságuk az agrárkamarában, szerintük a tagdíj beszedése az egyetlen oka a kötelező tagságnak, amely bújtatott agrártámogatásnak minősül.
A kérdést feltettük a VM-nek is, ezt a választ kaptuk: „Csak az élelmiszerkereskedőknek lesz kötelező a kamarai tagság a kereskedők közül. A törvénytervezet célja egy olyan agrárkamarai rendszer létrehozása, amely a lehető legszélesebb tagsági kör bevonásával biztosítja az agrárgazdasági szereplők általános és együttes érdekeinek képviseletét. Az ok tehát nem a tagdíjszedés, hanem a tagsági kör kiszélesítése, amire azért van szükség, mert a tárca az élelmiszer-termelők, -feldolgozók és -kereskedők egy kamarában történő egyesítésével belső érdekegyeztető fórumot szeretne létrehozni. A törvénytervezet társadalmi vitája május 15-én lezárult, a beérkezett észrevételek feldolgozása folyamatban van.”

20 ezer forint elég lenne!

A meghatározó agrár-érdekképviseleti szervezetek elfogadhatatlannak és irreálisnak tartják a tagdíjfizetési elképzeléseket, ezért levelet írtak a vidékfejlesztési miniszternek. A Baromfi Termék Tanács, a Gabonaszövetség, a Hússzövetség, a Húscéh, a Tej Szakmaközi Szervezet és Terméktanács, a Vágóállat és Hús Szakmaközi Szervezet és Terméktanács és a Vetőmag Szövetség és Terméktanács a május 15-én lezárult társadalmi vitában a tárcát külön-külön már tájékoztatta véleményéről, de május végén egységes álláspontot is megfogalmazott. A szervezetek szerint a VM kötelező kamarai tagsággal járó tagdíjfizetési rendszere ellehetetlenítené működésüket és megszűnésükhöz vezetne. Ezzel felborulna az eddig felépített szakmai-érdekképviseleti rendszer, miközben az új agrárkamara ilyen feladatokat nem láthatna el - szögezik le.  A számítások szerint a vállalkozásoknak évente több milliárd forintos kamarai tagdíjat kellene fizetniük, amely a forgalom áfa részére is kiterjedne és az eddigi szövetségi-érdekképviseleti hozzájárulások sokszorosát tenné ki. Például a baromfipiaci résztvevők összes tagdíja meghaladná az évi 600 millió forintot, míg a Baromfi Termék Tanács ma 125 millió forintos éves költségvetésből gazdálkodik. Az aláírók között nem szereplő Élelmiszer-feldolgozók Országos Szövetsége (Éfosz) korábban saját tagjainál csaknem 4 milliárd forintos éves agrárkamarai tagdíjfizetési kötelezettséget mutatott ki, és ez a szervezet szerint további versenyképességi gondokat okozna, mivel a többletköltségeket be kellene építeni az értékesítési árakba. A Gabonaszövetség tagjai pedig évi 1-1,4 milliárd forintot fizetnének be, szemben azzal az 50-55 millió forintos éves összeggel, amelyből a szervezet ma működik. Az élelmiszer-feldolgozásban a ráfordításarányos eredmény legfeljebb egy százalék körül mozog, így például a malomiparban a tervezett agrárkamarai tagdíj akár a nyereség 15 százalékát is elvonhatná – állapította meg a Gabonaszövetség.
Az ágazati szervezetek a sávos agrárkamarai díjfizetés helyett egységes tagdíjat javasolnak, amelyet szerintük évi 20 ezer forintban kellene maximálni.

Mi a megoldás?

A kereskedelmi kamarai törvénytervezet társadalmi vitája eléggé szűk körben zajlott, ahogy Vámos Györgytől, az Országos Kereskedelmi Szövetség főtitkárától megtudtuk. Őket például nem hívták egyeztetésre, csupán az Országos Érdekegyeztető Tanács (OÉT) tagjaként, a munkaadói oldalt képviselve szólhattak hozzá a javaslathoz. „A vállalkozók döntő része nem tudja, milyen törvény készül, ezért nagyobb nyilvánosságra volna szükség, hogy ne kétkedve fogadják az új szabályozást.” Ugyanakkor – úgy véli - a vitatott építési engedélyezési hatáskör nem fog belekerülni a törvényjavaslatba, mert adminisztratív korlátozást csak szűk esetben lehet „bevetni”, vétójogot például tilos alkalmazni, mert az uniós jogrendbe ütközik. Az agrárkamarai törvénytervezettel kapcsolatban véleménye az, hogy a tagdíjból származó bevételekből az agrárium szereplőit támogatni szintúgy EU-ellenes. A két készülő kamarai törvénnyel kapcsolatban megjegyezte, hogy egy nagy, egységes gazdasági kamarát kellene létrehozni, amelynek minden piaci szereplő a tagja. Ezt támogatják a levelet aláíró ágazati szervezetek is: egységes kamarai törvényt kellene készíteni a ma tervezett, agrárkamarai és az ipari és kereskedelmi kamarai koncepciók helyett. A törvénytervezetek mai eltérő feltételei a piaci szereplőket diszkriminatív módon különböztetnék meg aszerint, hogy a gazdaság melyik szektorában tevékenykednek – állítják.

Az észrevételek nyomán elképzelhető, hogy – szemben az eddigi tervekkel – a tárca nem a nyári parlamenti szünet előtt, hanem csak az őszi ülésszakban terjeszti az átdolgozott törvényi koncepciót a kormány és a parlament elé.

(Forrás: Élelmiszer szaklap, 2011/6.)

hirdetés
Share on Tumblr

Címkék

Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
Hozzászólások (1 db)
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
#
A cikk gyatra minőségű, rossz, és szándékosan ferdített információk egyvelege. A csúsztatások is bizony erősen csúsznak. Méltóbb lenne a nagyobb szakmaiság.
Ajánlom e mellett a cikkíró figyelmébe különösen a versenyjogi butaságai kapcsán az uniós országok gyakorlatát e témában. Más: Kérem ne mossák össze egy szektoron
belüli érdekeket. Megint más: Tudja kérem, mi az a képviseleti demokrácia?: "ott a multik ellenfelei ülnek..." - igen ha ők nyernek a választásokon. De lerabolt
beszálítóként nem ejtek könnyet, ha a multik nem érnek el mandátumot a kamarában. Elégséges erőfölénnyel élnek így is nap mint nap...
hirdetés

Hírlevél regisztráció

hirdetés

Találkozzunk a Facebookon!

Élelmiszer-FMCG Hírlevél

Élelmiszer-FMCG hírek első kézből

  • napi friss hírek, érdekességek
  • kutatások, elemzések
  • exkluzív riportok
  • szakmai konferenciák
  • képzések, tréningek
Iratkozzon fel hírlevelünkre
Ne maradjon le a legfontosabb szakmai hírekről!
Élelmiszer-FMCG hírlevél